Hajózás a hullámzó vizeken

Azért elég hullámzó volt a tenger a Terra Hungarica összes termében. Még úgyis, ha az ember igyekezett érvényesíteni az arisztotelészi elvet, miszerint a helyes mértékben rejlik a világ rendje. Az Orsolya Pince Zweigelt 2011-ese nagyon ízlett, hozta mindazt, amit hoznia kellett, merthogy nekünk ők a kedvenceink közé tartoznak, s nem lett volna szép dolog, ha csalódás ér minket. Ilyen velük kapcsolatban még nem volt. Nagyon soknak gondolom ezt. A Pósta Borház Cabernet Franc 2009-ese volt az új felfedezés a társaságnak, kétségtelenül rokonszenves bor, kedves, bársonyos, úgyhogy könnyen leveszi a lábáról a gyanútlan kóstolgatót. Még egy próbára azért szükség van a felhőtlen rátaláláshoz. A St.Andrea Hangács Bikavér 2009 a Pannon bormustra csúcsbora, úgyhogy kár lamentálni, de nekem ott és akkor, valahogy nem ízlett. Pedig feltétlen híve vagyok boraiknak. Ebből következően készséggel elismerem, hogy a hiba bennem volt. Ahogy a Ráspi merlot sem maradt meg az emlékezetemben, pedig Resveratrol 2009 –et meglehetősen magasan jegyzik és adják. Kész égés, de tényleg így történt. Losonci Bálint Pinot Noir 2011-ese jólesett, tetszett, de bevallom, vele is elfogult vagyok egy cseppet. Az idei borszemle legjobb vörösének, ha már és egyáltalán, Franz Weninger Dürrau 2009-esét gondolom. Különleges, izgalmas és cizellált kékfrankos, egyébként nem vagyok oda a burgerlandi, legalábbis azokért, amiket kóstoltam. Az egész mulatságot a narancsbor jegyében szervezték. Ez valami olyasmit jelent, hogy a fehéreket hosszabb ideig héjon érlelik, meg mindenféle. Egyet kóstoltam, de a többit nem.