Az olasz tészta a borok barátja

Persze, ez csak akkor igaz, ha kis figyelmet fordítunk harmonikus találkozásukra az ebédlőasztalon. Mindenesetre vannak helyzetek, amikor az ember szerencsésnek érzi magát, hogy már korábban elkészítette a bazsalikomos pestot, ami nem nagy mutatvány, legfeljebb az összetevők arányaira érdemes ügyelni. A fűszernövényt, a fenyőmagot, a fokhagymát, a parmezánt olívaolajjal, pici sóval addig gyúrjuk egy mozsárban, amíg szósz nem lesz belőle. A dobozból előkerült a jellegzetes tagliatelle, mondjuk a házi szélesmetélt, karikába csavart hosszabb változata, a tészta néhány perc alatt „kirúgja magát” a forró vízben. Szűrés után mehet rá a pesto, és az olajból kikapott szárított paradicsom. Telihold idején a tokaji Holdvölgy Pincészet Vision jó választásnak tűnt. A 2014-es évjáratot megelőző cuvée komoly díjakkal rendelkezik, de az ifjabb is beváltja a reményeket. A birtokbor házasítás alapja a furmint, a hárslevelű és a kabar, ez utóbbi a bouvier és a hárslevelű időjárásra kevésbé érzékeny „gyermeke”. A Vision friss és feszes bor, de jutott bele a telt, krémesebb ízű kedvességből is, talán körte, őszibarack, enyhe fűszeresség és a tokaji (somlói) borból elmaradhatatlan sós mineralitás 

Egész magasan a hegyen

A badacsonyörsi Csendes Dűlő ilyen pazar kilátást kínál remek borai mellé, és itt abba is hagyhatnánk, de azért maradjunk még, hogy felidézhessük a 2013-as kéknyelűjével a „legjobb magyar fehér’ címet elnyert szőlőbirtokon tett látogatást. A kóstolóhoz mentás és bazsalikomos pestot kaptunk saját sütésű lapocskákra, nem lehetett okunk panaszra. A 2014-ből való olaszrizling egyedien hozta standardokat, a selymes kortyban, és a hosszú lecsengésben ott volt a táj szépsége. A 2013-as hárslevelű telt és krémes, Badacsonyban ritkaság a fajta, az öreg tőkéken termett szőlőből érlelt borban ott a somlóira emlékeztető ásványosság. A löszös, vöröskőves, agyagos talajú Kis-Örs hegyi ültetvényt a nagyszülőktől örökölte a huszonhat éves Molnár Júlia Dóra, akinek borait már országos hírű, Michelin-csillagos éttermek is kínálják a vendégeknek. A díjnyertes kéknyelű elegáns, virágos, szép egyensúlyú, kellemes köves, kesernyés hosszú utóízzel, a 2012-es szürkebarát érett, testes és jó ivású bor. A tehetséges fiatal hölgy egy blogon így nyilatkozik a jövőről: „Néha megnevettetem a Jóistent azzal, hogy elmondom neki a terveimet. Aztán majd ő megmutatja, mi lesz valójában. Amikor elkezdtem, nem tűztem ki célt magam elé. Az biztos, hogy az a fajta borászkodás, amit mi képviselünk – hogy minden vendéggel személyes a kapcsolatunk –, nagyon keresett ma, és sokaknak szimpatikus.” Kedvesség, gyönyörű táj, megfizethető árak, ilyen „egyszerű” ez.

Egyetlen gomba az erdőben

Ha az erdei túrán egyetlen gombát talál az ember, azzal is kezdhet valamit a konyhában. Az biztos, hogy csak magának, de osztozni is ér. A vargánya a nyerő, errefelé ritkaság, de más ehető gombák is szóba jöhetnek a szerény vacsorához. A szárával együtt vékony szeletekre vágott gombát saját zsírján sütjük le, az igazi, ha a serpenyőbe kacsazsírt tehetünk. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk petrezselyem zöldjével. A tányéron szárított paradicsomkarikák negyedelt frissekkel, jöhet a rukkola, a magvas pirított kifli, kis vajjal a tetején.Érdemes a serpenyőt puha kenyérdarabbal kitörölni, hogy semmi ne vesszen kárba. Hárslevelűt igyunk hozzá, de választhatunk más száraz fehéret, ha csak könnyű vörösbor akad otthon, azért sem fog senki minket az asztal körül kergetni. Nyáridőben a rozéról és a fröccsről már ne is beszéljünk. 

A somlói dezertőr

Régebbi hír. Takács Lajos Tokajba költözött Somlóról. Odavaló egyébként, de Somlón lett borász. Sokak szerint kitűnő. Vagyunk néhányan, akik ezt gondoljuk. Első palackját - csak a történeti hűség kedvéért - a nagy francia íróról elnevezett utcába vettük.Persze, hogy Pesten. Közösen, biciklis barátommal, akivel kerékpár nélküli estéken borkóstolókat rendeztünk magunknak. Olvastunk Takács Lajosról. Különös ember, különleges borokkal. Talán olaszrizling volt az első, amit ittunk tőle. Azóta csinálhat remekebb, kevésbé fantasztikus borokat, mi a rajongók táborát erősítjük.Ez odáig fajult, hogy biciklis barátom blogjában imígyen szóla: "Takács Lajos tényleg egy megalkuvás nélküli borász, aki egészséges makacsságának köszönhetően halad a borászkodás  kalandos hazai útvesztőjében, és nem átall folyamatosan kísérletezni. Kíváncsi leszek, hogy útkeresése során merre halad tovább." Hát, Tokajig, mondom két évvel okosabban, ahol bizonyára legalább Hollóvár (trade mark) minőségű borokat fog készíteni. Nyilván más néven. Egy hétvégén elővettem a mélyhűtőből a hiperesen leáralt akciós tonhalat. Olívaolajon sütöttem meg, közben kis vaj is került a serpenyőbe. Eljött az idő, kis édeskömény párolódott mellette. A halra került só, citrom és koriander zöldje. A kenyeret megmelegítettem, olívaolajat rá. Kész a gyors ebéd. A francia mondás szerint átkozott a hal a harmadik vízben. Így jött a képbe Takács Lajos (Hollóvár) Hárslevelű 2009. Szép bor,már színe is megnyerő, illatában a fajtajelleg, egzotikus gyümölcsök, akác, tán körte. Telt a korty, ott van Somló mineralitása, de a savak nem engedik elnehezülni.Ízében ananász, őszibarack, meg ki tudja, egy biztos, finom. Szívesen kortyolja az ember. Kellemes a lecsengése, a jó íz megmarad. Talán egy virágos rét, talán a hullámzó dombok a présház teraszáról, talán a távoli, homályos síkság a folyó vonalán túl.  

A tintahal szereti a hárslevelűt

Látható a képen, ez még igazi napsütés. Nyári. Akkor még ereje teljében jött a kertből a cukkini meg a paradicsom. Különösebb fakszni nélkül grillezve sütöttem meg a zöldségeket köretnek. Spanyolhonból érkezett (a boltba) az (üveges) zöld olívabogyó. Konzervből kerültek a serpenyőbe az tintahal(fejek) is, mégpedig Ausztriából utaztak Észak-Komáromba, ahol egy német üzletlánchoz tartozó hiperben emeltem le a polcról a dobozt. A globális kereskedelem (üzlet) bebizonyította válhat nemzetközivé a világ. Más portékák esetében, legyen az politikai vagy szellemi, eddig úgy tűnik, ez erősen kétséges lehet. Jelen esetben ez mindegy is, só, koriander, citrom jutott a tintahalakra. Finom lett, ezt már az elején sejtettem, úgyhogy hárslevelűt bontottam. Mégpedig régi, sokszor dicsért kedvencet, a Somlói Apátsági Pince Hárslevelűjét 2011-ből. Kimásolom egy korábbi posztból, mit gondolok erről a borról: "bazalton termett szőlőből készült, a náluk jellegzetes ásványos melegséggel, nektárossággal. A színe aranysárga, illatában a fehérhúsú gyümölcsök, mondjuk őszibarack, mellé enyhe virágosság társul. Telt korty, krémes testtel, az ízek kavalkádjával, kis egzotikus beütéssel, mézes hízelgéssel, de határozott alkohollal és tartással." Most sem volt másként, úgyhogy SAP.

Egy kisebb galaxis határán

Második beszámoló a TerraHungarica-ról. Egy kisebb borgalaxis, Somló nagymesterénél a 2011-es évjárat asztalra rakott borait vettük sorra, olaszrizlinget, hárslevelűt, furmintot. Takács Lajossal beszéltünk az idei szüretről is, szkeptikusan nyilatkozott a kilátásokról, de nála soha nem lehet tudni. A Hollóvár tizenegyeseiből mindegyik ízlett, talán az olasz fiatalosabb volt még a szokottnál, viszont a hárs nagyon rendben, a furmint meg kiváló. Mindazt megtaláltuk benne, amit szeretünk a boraiban, izgalmas ízek, ásványosság, édes-sós kesernye a testes kortyokban, hosszú lecsengéssel. Mire odaértem a Somlói Apátsági Pincéhez, már meglehetősen sokan csoportosultak Balogh Zoltán körül. A lányok és Attila máshol forgolódtak, de aztán Attila is magányos üstökösként száguldott tovább kedvenc vörösei felé. A SAP tényleg jó borokat készít, behízelgő olaszrizlinget, hárslevelűt és traminit kóstoltam a 2011-es kínálatból, nem volt panasz rájuk. Simán venni kéne belőlük egy-egy palackkal, de félő, ennyivel nem érné be az ember. A Kreinbacher borászatnál Öreg Tőkék Bora 2009, furmint, hárslevelű, olaszrizling házasítása, lendületesen jó bor, Somló minden jellegzetességével.  Aduászuk a Syrah 2009, különlegesen fűszeres, gyümölcsös, izgalmas bor. Nekem még kéne egy-két korty, hogy olyan lelkes legyek, mint a barátaim. Somlóról már több borásztól több bort kóstoltam, feltétlen híve vagyok a borvidéknek. Szeretem az ott készült borokat, ideje a helyszínen felfedezni. Már csak rajtunk múlik.