2015. október 18., vasárnap

Három testőr az asztalon

Olaszrizlinget kóstoltunk, amiről érdemes tudni, hogy a legnagyobb területet foglalja el a hazai szőlészeti térképen. Eredetébe nem bonyolódunk bele, annyi bizonyos, hogy nevével ellentétben nem olasz, hanem inkább francia. De ez is a múlt messzi homályába vész. Tehát magyar fajtával van dolgunk. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a Fertő-tó burgenlandi borászataiban a welschriesling erős rokona, tán még ikertestvére. Mindegy, mert mi – sok más honfitársunkhoz hasonlóan - szeretjük az olaszrizlinget, amit amatőrök és profik szívesen készítenek. Maradjunk az utóbbiaknál, ott is a premier ligában. Badacsony és a Balaton-felvidék vulkanikus talaja kedvez minden szőlőnek, így az olasznak is. Három kóstolt borunk: Szászi Endre 2012-es badacsonyi, Trombitás Tamás 2010-es szentbékkállai, Váli Péter 2012-es badacsonyörsi.  Tiszta színűek, márványosak, illatuk virágos, körtés, a kortyok krémesen ásványosak, talán őszibarackosak, aztán a fanyar keserű mandula, gazdagon hullámzó utóízekkel. Zamatos, jó savú, harmonikus borokkal van dolgunk, hozzák a sztenderdeket, de mindegyiknek meg van a maga sajátos ízvilága. Kitűnő mindegyik. Ezért helyezésekbe nem bonyolódunk, eredményt nem hirdetünk. Inkább töltünk a poharakba.

2015. október 2., péntek

Zászlós bor a magasban

Az ezerjó magyar történelmi fehérbor szőlőfajta, igazán a móriak vallják magukénak. Olyannyira, hogy "A Móri Ezerjó 2003-ban megkapta a Magyar Zászlósborok rendjének a zászlós bora kitüntető elismerést." Ez egy dolog, de joggal kapta meg, különösen akkor gondoljuk így, ha egy szép, napsugaras őszi napon kiülünk a negyedik emeleti balkonra, és belekortyolunk Miklós Csabi (így írja nevét) 2013-as Csoda borába, ami nem más, mint ezerjó. A borász tetszetős nevű borokat készít, egy-kettőt ide idézünk hirtelen: moorer, marylin mórról, mámor. Érdemes a figyelemre mindegyik, ha szeretjük az őszinte érzéseket. A Csoda félszáraz, a kellemes gondolatokat ébresztő maradékcukrot, egyensúlyban tartják a kimunkált savak. Ha rátekintünk az aranysárga jut eszünkbe, ízében a gyümölcsösség az uralkodó. Szóval, nem olcsó kunsztokat mutat be, hanem odateszi magát rendesen. Meglehetősen jó bor ebben a műfajban. Egyébként nekünk tartalmasabb salátákhoz és tésztaéltelekhez is bejött. Tehát  képletesen és a valóságban is érdemes bemenni a móri Ezerjó utcába. Már csak azért is, mert ezen a hétvégén tartják az idei Móri Bornapokat.