Mediterrán nyárutó

A nyárutói napok vacsorája nem csak a mediterrán ízektől volt otthonos, hanem valami mástól is, amit jobb híján nevezzünk barátságnak. A kacsamellhez és a sokféle zöldséges ételhez passzolt a rozmaringgal megszórt hagyományos olasz kenyér, a focaccia. Az egyszerűség mindig kifizetődő, erre volt példa a fokhagymával enyhén megbolondított tejfölös cukkini, vagy az oregánóval felturbózott, tepsiben sült paradicsomos padlizsán, a görög és török olívabogyók is jól megfértek egymással. Minden variálható, hozzáadható és elvehető volt a tányérokon, azzal a profán hasonlattal, hogy nem volt szabad megfeledkezni a helyes mértékről. A Kázsmér borokról eddig nem hallottunk, mostantól figyelünk rájuk, a 2015-ös chardonnay fűszeres kortyai a Balaton-felvidék közös kirándulásainak élményeit is felidézték, azzal a tanulsággal, hogy Örkény óta még jobban tudjuk, az ember melegségre vágyik.

Olívás vacsoraidő a teraszon

A hajdinakenyérből készült pirítósra egy-két csepp olívaolaj került, erre a (konzerv) tonhal, a frissen szedett rukkola, a görög fekete olívabogyó, az olívaolajban eltett szárított paradicsom, jutott rá pár szem kapribogyó, a görög vonalat erősítette a terasz fűszerkertjéből szedett oregánó, a tányéron mellé  friss paradicsomszeletek, enyhén nyakon öntve olívaolajjal. Ha szigorúan járok el, a fokhagyma és a bazsalikom hiányában nem nevezhettem bruschettának, de ez csak egy vicces játék, mert teljesen mindegy hogy hívjuk, egyszerűen finom lett. Hozzá az agostyáni nagy hármas házi chardonnay-e, mert ahogy a tanult szerzetesek mondták, átkozott a hal a harmadik vízben. A szőlő szemezve ment két hétre a kádba, majd a húsz fokos must a tartályba. Az átfejtés után is érdekes volt megfigyelni a bor fejlődését, amit tegyük hozzá, csak kóstolással tehet meg az ember. Hiába, áldozatokat kell hozni, hogy ilyen szépen csillogjon a lemenő nap fényében.  

Három merlot testvér vitézkedik Bajon

Nem először jártam a Bajon a Stróbl Borház borait kóstolni. Látogatásra biztat a kellemes környezet a pincénél, a kedves vendéglátás, és az évek folyamán a borok sem okoztak csalódást. Stróbl Ferenc boraival véletlenül ismerkedtem meg egy irodalmi rendezvényen, hol a folyóirat főszerkesztő ura prezentálta a szortimentet. A közelmúltbeli hétvégi pinceszeren a királylányka 2013-as folyamával kezdtük a koccintást, ami hozza, amit a királylánykának hoznia kell, illatos, kedvesen kajszibarackos, struktúráját szépen tartják a könnyű savak. Nem véletlenül lett a ház bora az egyik jó nevű étteremben. A 2014-es évjárat is mindezen tulajdonságokkal bír, bár kissé behízelgőbb, ezzel talán erősebb barátkozásra készteti a kezdő borisszákat és a hölgyeket. A továbbiakban végig ennél az évnél maradtunk. A chardonnay, félszáraz mivoltában kuriózum a maga nemében, és az idei megyei borverseny zsűrijének ítészeit levette a lábáról, hiszen aranyéremmel jutalmazták. Érdemes megjegyezni, hogy a pince nyolc másik borát ezüsttel. Ezután borászunk tréfája következett, mégpedig egy pohárka fehér, mit nem tudtam kibarkóbázni. Aztán fény derült a titokra, gyors préselésű, ezért fehér merlot kínált, különös virágos illatfelhőkkel, ízében sok mindenre hajazott nálam, csak a fajtára nem, holott mégiscsak igen. A rozé alapja szintén a merlot volt, a pince fölött már szépen értek az idei fürtök. Zamatos, gyümölcsös igazi nyári bor, hosszabb beszélgetésekre teszi alkalmassá az időt. Aztán megérkezett az igazi merlot, szintén aranyérmes, sötétvörös színével, bársonyos testességével, nekem cseresznye, málna és csokoládé ízzel. Hogy így van-e, azt most hétvégén is lehet tesztelni a tatai Kastély téren, az első neszmélyi borfesztiválon, egyébként meg a többi nyári hétvégéken a pincénél.

Piruló őzlábgomba és balatoni chardonnay

A recepthez erőt kell venni magán az embernek, hogy szombat délelőtt hagyja hátra munkáját, úgyis megvárja, és nekivágjon az erdőnek, de lehetőleg ismert irányba, ahol már szedett gombát. Persze, még ez is sok ismeretlenes egyenlet, mert ugyan eső volt bőven, de ebből még feltétlenül nem következik, hogy gomba is lesz. Különösen úgy, hogy inkább erdei gyaloglás ez, miután elég bizonytalan gombaismerettel bírnak a kiránduló felek. Az augusztus végi, napsütötte vértesi erdő természetesen gyönyörű, és a megtett távra sincs panasz. Néha leszegett fejjel botorkálnak a fák között, de messzire. És láss csodát, aki keres, talál, csodaszép, frissen kibújt piruló őzlábgombákat. (Telefonos segítséggel azonosítják, utána szednek belőle, és biztos, ami biztos, a szakértőt is felkeresik, aki áldását adja a vacsorára). A tisztítás után kéksajt kerül a kalapba, kukoricalisztből a panír, jéghideg sörrel hígítva, azután bő olajban a sütés. A tányérra paradicsom-, uborkakarikák, borsmustár (magyarul rukkola:), a joghurtos mártásba fokhagyma, koriander zöldje a balkonról. Ehhez társul Váli Péter (Badacsonyörs) Balatoni Chardonnay-e, a 2012-es évjárat. Virágos rétek illata száll fel a pohárból, vajas testesség, őszibarack, körte, de egzotikus gyümölcsök is felsejlenek a kortyban, mindezt derék tartással, pompás lecsengéssel. A fiatal borász a címkén azt írja, "saját örömömre", de szerintük, aki kóstolja, örülhet az is.A nyári Balaton-felvidéki párnapos nyaraláson indultak el a "Válibor" irányító nyilai után, nagyon nem bánták meg, de erről majd máskor. Addig egy jó tanács, ha valaki arra jár, és meglátja ezt a feliratot, kövesse a kijelölt irányt.