Dicséretes olaszrizling a lazachoz

Kis olívaolajon megpirítottam a kenyérszeleteket, amire felhalmoztam egy kis paradicsomos, fokhagymás, kakukkfűvel, sóval, borssal sült padlizsánt, tettem még hozzá apróbbra vágott szárított paradicsomot. Szóval, így készült el a bruschetta, maradt kicsi a pirítósokra szánt zöldségekből, elfért a tányér szélén, a vajon sütött lazacfilé mellé, amit sóztam, citromot facsartam rá, enyhén. Látszik, hogy a „medvehagymás időkben” történt mindez, egy-két-három hete, úgyhogy az is került rá. Mindehhez dukált a jó bort, tehát a választás Bussay László Csörnyeföldi Olaszrizling 2008-asára esett. Színében aranysárga, virágos, citrusos illattal indulunk a kortynak, ami harmonikus, kerek, gyümölcsös és mandulás, gondolkodásra hajlamosító szép lecsengéssel. Szeretem a Bussay borok csiszoltságát, eleganciáját, nagyon ott vannak a szeren, csalódást eddig nem okoztak, nem nyúlunk mellé a polcon, ha egy Bussayt emelünk le, bármilyen alkalomra. 

Repetitio est mater studiorum

Legyen elég annyi, ha valaki nem tudná, hogy a mángold olyasmi, mint a spenót, csak sokkal nagyobb levelű, húsos szára is felhasználható a főzéshez. Pirított szalonna zsírján pároljuk, utána tojás, reszelt parmezán, apróra vágott mozzarella, fokhagymás snidling, só, bors. Ez a massza kerül a lepénybe, aminek a tetejét, egy kis kreativitással még pirított fenyőmaggal is megszórjuk a sütés előtt. Az hiszem, nem kell szégyenkezni vele. Ehhez Bussay mester szürkebarátját isszuk a 2009-es folyamból. Megadta a módját, színre, illatra, ízre. Mélyarany, virágos, testes. A szürkebarátot tényleg nehezen tudom körbeírni, de hogy az igazán jó, nagyon finom bor készíthető belőle, azt ez az ismétlés is bizonyította. Pedig 15,5 az alkoholja, de ivás közben észre sem venni, utána már inkább, de kockázat nélkül nincs kóstolás. Hűha!