A somlói dezertőr

Régebbi hír. Takács Lajos Tokajba költözött Somlóról. Odavaló egyébként, de Somlón lett borász. Sokak szerint kitűnő. Vagyunk néhányan, akik ezt gondoljuk. Első palackját - csak a történeti hűség kedvéért - a nagy francia íróról elnevezett utcába vettük.Persze, hogy Pesten. Közösen, biciklis barátommal, akivel kerékpár nélküli estéken borkóstolókat rendeztünk magunknak. Olvastunk Takács Lajosról. Különös ember, különleges borokkal. Talán olaszrizling volt az első, amit ittunk tőle. Azóta csinálhat remekebb, kevésbé fantasztikus borokat, mi a rajongók táborát erősítjük.Ez odáig fajult, hogy biciklis barátom blogjában imígyen szóla: "Takács Lajos tényleg egy megalkuvás nélküli borász, aki egészséges makacsságának köszönhetően halad a borászkodás  kalandos hazai útvesztőjében, és nem átall folyamatosan kísérletezni. Kíváncsi leszek, hogy útkeresése során merre halad tovább." Hát, Tokajig, mondom két évvel okosabban, ahol bizonyára legalább Hollóvár (trade mark) minőségű borokat fog készíteni. Nyilván más néven. Egy hétvégén elővettem a mélyhűtőből a hiperesen leáralt akciós tonhalat. Olívaolajon sütöttem meg, közben kis vaj is került a serpenyőbe. Eljött az idő, kis édeskömény párolódott mellette. A halra került só, citrom és koriander zöldje. A kenyeret megmelegítettem, olívaolajat rá. Kész a gyors ebéd. A francia mondás szerint átkozott a hal a harmadik vízben. Így jött a képbe Takács Lajos (Hollóvár) Hárslevelű 2009. Szép bor,már színe is megnyerő, illatában a fajtajelleg, egzotikus gyümölcsök, akác, tán körte. Telt a korty, ott van Somló mineralitása, de a savak nem engedik elnehezülni.Ízében ananász, őszibarack, meg ki tudja, egy biztos, finom. Szívesen kortyolja az ember. Kellemes a lecsengése, a jó íz megmarad. Talán egy virágos rét, talán a hullámzó dombok a présház teraszáról, talán a távoli, homályos síkság a folyó vonalán túl.  

Egy tokaji furmint remek

Tokaj nem csak azzal egyenlő, amit gondolnak róla sokan, szóval az édes bor meg az aszú. Néhány év óta meg különösen nem, de azóta pláne nem, hogy néhány fiatal borász és pincészet, egy-két nagy öreg nyomdokaiba (is) lépve megpróbálja újrafogalmazni, mit jelenthet manapság mondjuk egy jó furmint. Hát, először is azt, hogy csontszáraz, mégis vibráló ízekben gazdag, ami megpróbálja a terület, sőt a dűlő (Betsek) sajátosságait megjeleníteni a borban. Balassa István Betsek Furmintját, 2011-ből erősen ilyennek gondolom. Illata és íze frissen gyümölcsős, a pohárból nekem őszibarackos, plusz egzotikus, a kortyban érett és telt, határozott savakkal, komoly szerkezettel, lecsengése remek. A borász maga így ír erről: "Borászatom filozófiája: az évjárat adta lehetőségek teljes kihasználása a lehető legmagasabb minőség elérésére, kézműves borászati módszerek alkalmazásával,  és ezen keresztül a termőhely, dűlő, adottságainak bemutatása.Tokaj-hegyalja csodálatosan változatos, mind szőlőfajtáit (Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály, Zéta), mind pedig geológiai adottságait tekintve, ezért a legmagasabb minőség keresése hosszadalmas folyamat, amelyben alapvető a  legkiválóbb minőségű szőlő megtermelése." Izgalmas kaland volt a bort, az én listámon ott van az elismerésre méltó tokajiak között, kóstolni csak egészen nagy és sátoros ünnep(ek)en ajánlott a borbarátok túlnyomó többségének. Nem olcsó, ellenben igen jó.