Tokaj nem csak azzal egyenlő, amit gondolnak róla sokan, szóval az édes bor meg az aszú. Néhány év óta meg különösen nem, de azóta pláne nem, hogy néhány fiatal borász és pincészet, egy-két nagy öreg nyomdokaiba (is) lépve megpróbálja újrafogalmazni, mit jelenthet manapság mondjuk egy jó furmint. Hát, először is azt, hogy csontszáraz, mégis vibráló ízekben gazdag, ami megpróbálja a terület, sőt a dűlő (Betsek) sajátosságait megjeleníteni a borban. Balassa István Betsek Furmintját, 2011-ből erősen ilyennek gondolom. Illata és íze frissen gyümölcsős, a pohárból nekem őszibarackos, plusz egzotikus, a kortyban érett és telt, határozott savakkal, komoly szerkezettel, lecsengése remek. A borász maga így ír erről: "Borászatom filozófiája: az évjárat adta lehetőségek teljes kihasználása a lehető legmagasabb minőség elérésére, kézműves borászati módszerek alkalmazásával, és ezen keresztül a termőhely, dűlő, adottságainak bemutatása.Tokaj-hegyalja csodálatosan változatos, mind szőlőfajtáit (Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály, Zéta), mind pedig geológiai adottságait tekintve, ezért a legmagasabb minőség keresése hosszadalmas folyamat, amelyben alapvető a legkiválóbb minőségű szőlő megtermelése." Izgalmas kaland volt a bort, az én listámon ott van az elismerésre méltó tokajiak között, kóstolni csak egészen nagy és sátoros ünnep(ek)en ajánlott a borbarátok túlnyomó többségének. Nem olcsó, ellenben igen jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése