A Kismarton melletti Sankt-Georgen fölötti Lajta-hegységben található a Lichtscheidl család húszhektáros birtoka, sokféle fajtával, most a kékfrankost bontottuk. Attila barátommal a Fertő-tónál kerekeztünk, amikor az utolsó napon kitartó esőre ébredtünk. Ekkor jutott eszébe, hogy a közelben van az a pincészet, aminek 2009-es shirazáért lelkesedett az egyik magyar borbloger. Attila shiraz ügyben nem ismer tréfát, ezért hamarosan a háznál kóstoltuk a teljes szortimentet, persze az ominózus shirazból már kifogytak. A kóstoló remekül sikerült, úgyhogy néhány palack bort beszereztünk a későbbi időkre is. Ezek között volt a Lichtscheidl Blaufränkisch 2010-es, ami nem csak finom, de a hazai és hasonló kategóriájú borokhoz viszonyítva rendkívül baráti áron vásárolható meg. Gyümölcsös illatok, ahogy egy kékfrankoshoz illik, ízében a piros bogyós gyümölcsök mellé kellemes fűszeresség társul. A korty szép kerek, a bornak van tartása, de nem akar földhöz teremteni, bársonyosnak mondanám, illik a szeptemberi kora hideghez, egy kis melegséget ad. A kékfrankos Magyarországon az egyik legelterjedtebb szőlőfajta. Sopronban az járja, hogy nevét Napóleon, hódító seregében szolgáló katonák pénzéről kapta, amikor épp itt jártak nálunk. Burgenlandban annyira népszerű a fajta, hogy a tartomány északi részét szívesen nevezik Blaufrankischlandnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése