A rejtély a szőlőfajta származási
helyére vonatkozik, nem a borválasztásra. A csörnyeföldi Bussay borok egyikében
sem csalódtam, egyedül a pinot noir-ja tűnt nyersebbnek, de tekintettel fiatal
korára, egy másik palack a pincepolcra került. A brokkoli nagy kedvenc a
családi étlapon, úgyhogy miután terem is bőven, sokféle formában kap helyet az
asztalon. Egyik este a jól ismert lepényest készítettük el, amikor is a
zöldséget gőzben megpároljuk, a tejszínbe tojás, reszelt sajt kerül, pépesítjük
az egészet, ízlés szerint fűszerezzük, ez esetben sóval, borssal, kakukkfűvel.
Mindezt elsimítjuk a tésztaalapon, és közepes lángon 30-40 perc alatt
megsütjük. Paradicsommal ehetjük, de igazából körtével kiváló. Na, ehhez aztán
lágyabb bor passzolna, így esett a választás Bussay László Tramini 2010-sére.
Persze, hogy nem bántuk meg, sőt. A zalai borász, mint ahogy fentebb írtam,
megbízható kedvencünk. Traminije világosból közelít a mélyebb sárgához,
egzotikus illatokkal kínálja magát, krémesen lágy, jól iható bor, intenzív,
hosszú, egy kis játékossággal, de erejét gyengének nem mondanám A lexikon
szerint a szőlőfajta nevét a dél-tiroli Tramin községről kaphatta, de a akár
francia eredetű is lehet, vagy egyes vélemények szerint észak-görögországi.
Származása tényleg titokzatos, mint az is, hogy én miért kedvelem egyre jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése