Megtalálni a konyhaszekrényben

Az ember néha nem szeretne ebédre krumplis tésztát enni, holott lepirítva, reszelt sajttal bőven megszórva mennyei eledel. Nos, akkor körbenéz a konyhaszekrényben, hűtőben, a teraszon szemrevételezi a cserepes fűszernövényeket. A bágyadt napsütés és a megtalált nyersanyagok Itália felé terelik enervált gondolatait. Egy biztos, Szászi Endre Szent György-hegyi Olaszrizling 2011-ese lesz az ebédhez a badacsonyi borvidékről. Barátommal egyszer meglátogattuk a boltját a hegyen, szelíden, de kitartóan kóstolgattuk a remek kínálatot, kiválogattuk vásárlásra a nekünk tetsző palackokat a hátizsákokba, aztán a nyári melegben lefele bandukolva megváltottuk a világot, utána pedig jólesően elfogyasztottunk egy túróscsúszát harcsapaprikással. Szóval, találtam kagylókonzervet, kezembe akadt a háromszínű trottole zacskója, az aszalt paradicsom fűszeres olajban. Ezt még az észak-komáromi Bottékában (Bott Frigyes) vettük, sajnos, azóta bezárt, úgy tűnik odaát nem volt igény egy kiváló bor- és delikát boltra. Nagy kár, mert kiváló választékkal rendelkezett. Vissza a konyhába! Az eddigiekből könnyen kitalálható, kagylós tészta lett az ebéd, aszalt paradicsom is keveredett bele, megöntözve olívaolajjal, apróra vágott fokhagymás snidlinggel, zöld korianderrel meghintve, egy-két tekerés fekete borssal. Szászi bora nekem ízlett hozzá, érződik belőle Badacsony ásványos íze, melegsége, illatában „zöldes”, megbízható savakkal, a számomra kedves, hosszan kesernyés lecsengéssel.  Én úgy gondolom, soha rosszabb olaszrizlinget.