Tapas vacsora a hőségben

Sokak szerint nem helyes a kései vacsora, de a kánikulai napokban tán elnézhető, hogy a hispániaira vettük a figurát. Szóval, tapas, ami a gasztronómia lexikonok szerint a spanyol konyha egyik jellegzetessége. Azt írják, bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani. A biztonság kedvéért azért kerestem szakirodalmat, hogy tutira menjünk. A vörösborhoz nem volt kedvünk, így marad a fehér a Mátra lankáiról. Fussuk át a menüt, egzotikus fogása az édesköményes narancssaláta volt, sötét olajbogyókkal, reszelt narancshéjjal erősített olívaolajos, fűszeres mártással. Elárulom, hogy kellett bele egy gyenge újhagyma is szeletelve, amit Szép Ernő, hogy irodalmi műveltségemet fitogtassam, „gyöngyvirágként” rendelt a pincértől, ha megkívánta a múlt század fordulója táján a valamely budapesti vendéglőben. A paradicsomsaláta ebben az esetben mozzarellával készült, a bazsalikomlevelek sem maradtak el, apróra vágott fokhagyma is került bele, megöntözve bőségesen olívaolajjal, tetejére petrezselyemlevél repült. A harmadiknak fejtős babot pároltunk puhára, borsóval, zöldbabbal, újhagymával, fűszeres olívaolajjal leöntve, egyébként egyikről sem hiányzott a finom sózás, borstekerés.  Szecskő Tamás Julianna 2010-esét gondoltuk illendőnek az asztalra, félédes, virágosan gazdag illatú királyleányka, a jól sikerült német, osztrák borokra hajaz, ha akarjuk hasonlítani valamihez is, mert tán fölösleges. Megáll ez magában, mint a cövek, gyümölcsös, ahogy az igazi nagyokat, ezt is szép savak támogatják. Így lesz még vibrálóbb, izgalmas zamatos az ízvilága. Kategóriájában a legjobbak között a helye.