Eltűntem kis időre innen, de nem
vesztem el, úgyhogy a blog nem kering magányos szatellitként a világhálón,
hanem folytatja kijelölt pályáját. Ételekkel, borokkal és összevissza
mindenféle szövegekkel kedvem és időm szerint. Na, ez a szabadság, de
legalábbis a látszata. Ennyi, stílszerűen kocsmai filozófálás után, szolid
brokkoli tortaszelet kapott helyet a tányéron, egy kis szaftos tarjával,
melléjük a teraszról csipegettem a balkonkertből néhány zöld-fűszert. A
paradicsom a brokkoli tortához kötelező, ámbár, ha ínyencek vagyunk, akkor
szezonálisan körteszeletekkel az igazi. A
töltelék nem bonyolult dolog, megpároljuk a brokkolit, ízlés és lehetőség
szerint reszelt sajt, tejföl, tojás, ízesítés szerecsendió, őrölt bors és só.
Mi gyári leveles tésztaalapot használunk, megjegyzem a sütés előtt a tetejére
sem árt a reszelt sajt. Volt még ott vegyes fehér a baji hegyről, gondoltam, a
nagy melegben fröccs dukál. Nem tévedtem. A Wikipédia ezt írja a fröccs
legendájáról: 1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre
Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki
nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója
is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a
szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett
találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen "fröccsenteni".
Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a
vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit
németesen spriccernek nevezett el. Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó,
így helyette találta ki a fröccs szót. A költő később a Fóti dal című
költeményében említi meg a szódával hígított bort: „fölfelé megy a borban a
gyöngy”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése