Attilával mentünk medvehagymát szedni, ugyebár szezonja van, lelőhely meg van bőven a környéken. Mit tesz „az élet és a véletlen”, az erdei ösvény mellett kiszúrta a kucsmagombát. Nos, ahol egy gomba van, akad ott több is, legalább is ez az elmélet. Emlékszem bakonyi túránkra, amikor az első és egyetlen vargánya maradt a zsákmányunk. Megjegyzem, hajszálvékonyra szeletelve, majd kacsazsíron lesütve, pirítóssal elfogyasztva, egy pohár borral leöblítve azért az sem rossz falat. Most szerencsénk volt, az erdőszélen, kisebb papírzacskónyival összegyűlt a hegyes vagy nyúlánk kucsmagomba. Otthon a serpenyőbe két gerezd fokhagyma került, erre a kucsmagomba, amikor elfőtt e leve, tejszínnel behabartuk, petrezselyem zöldjével és medvehagymával megszórtuk, só, bors és kész. A kissé szélesebb tagliatellével tálaltuk, amihez az álmoskönyv szerint szinte bármilyen szószt adhatunk. De ez nem „bármilyen”, hanem meglehetősen ízletes. Egy zamatos, selymes, jó szerkezetű, nagyon szerethető pinot noir-t ittunk hozza Badacsonyból. A badacsonyörsi Váli Péter borait kedveljük, ezek egyike volt a kiválasztott 2014-ből. A borász szerint igazi beszélgetős bor, igazat kellett adnunk neki, és még az is kiderült, hogy a gombához is jól iható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése