Persze, ez utólag derül ki, hogy azok voltak, amikor
már szakad az eső, és a mérsékelt égövi ősz kopogtat az ablakon, mint abban a
bizonyos korosztályos slágerben. Mindenesetre, a hideg lakásban szívet melengető
felidézni a grillrács alatt izzó parázs melegét, s arra gondolni, hogy Attila
hamburgere erősen megérdemelte a St. Andrea Egri Csillagot. Miután az ember az
ilyen alkalmakkor nem jegyzeteket készít, hanem inkább élvezi a lugas alatt a
napsütést, a baráti társaságot, ezért most a klaviatúra előtt az emlékezetére
hagyatkozik, amely cserbenhagyhatja az apró részleteknél, de nem is ez a
lényeg. A marhaszegyet Texas állam kivételével nem sokra becsülik, de ott
brisket néven nemzeti eledel, vélhetően innen indult Attila gasztronómiai
kalandozása, ami nehéz út lehetett, mert rengeteg előkészítést, pácolást
igényelt. Mindenesetre, ahogy a fotón is látható, erőfeszítéseit siker koronázta.
A hús még korábbi napon különböző borsokból, durva sóból készült száraz pácot
kapott, és az előzetes otthoni sütés után került a szabadtéri grillrácsra.
Köretként érkeztek a paradicsomkarikák, a frissen szedett rukkola, az enyhe
ecetes lében ázott gyöngyhagyma és az elmaradhatatlan barbecue szósz. Attila
tökéletességre törekvő szakácskodása nem hagyhatta el a menüből a saját sütésű
zsemlét, amit a nyílt tüzű pirítással lett még pikánsabb, s még nem említettük
az alapul szolgáló fűszeres majonézt. A méltó ebédtől a bor sem maradhatott el,
a St. Andrea borászat Egri Csillagja (2015) a birtok fehér szőlő fajtáinak
házasítása, éppen abból a célból, hogy egyetlen borban próbálja érzékeltetni az
erre a borvidékre jellemző ízeket, zamatokat. Mindezt sikeresen teszi, a karakteres
bor a pohárból friss kortyokkal és savakkal, virágos, könnyed gyümölcsös
jegyekkel jelentkezik, tartalmas nedű és mégsem nehezedik el egy pillanatra
sem, hosszan megmaradó zamatokkal, amelyek már jelzik a közelgő új szüret
idejét.
