Főtt víz leves és krumplis tészta

Ebédidőben a gyorsaság életet ment, vagyis éhséget csillapít, találtam is ehhez egy leves receptet a gomijón, melynek utasításait igyekeztem betartani. Szóval, „zsályát és kakukkfüvet gyűjtöttem”, tekintettel az időjárási viszonyokra, az erkélyen, a hidegtől óvott cserepekből. Ettől kezdve a hétköznapi egyszemélyes ebédhez igazítottam az előírásokat, felforraltam három deciliter vizet, tengeri sóval, és egy jókora, szétnyomott fokhagymával. Kb. tizenkét percig forrt, akkor beledobtam egy-két szálnyit a fűszernövényekből, evőkanálnyi olívaolaj bele, kis várakozás után leszűrtem. Eztán a tányérban elhelyezett sajtos, tökmagos kenyérlapocskára jött a tojássárgája, erre mertem rá a levest, ami a várakozáson felül remek lett. A maradék krumplis tésztát kacsazsíron lepirítottam, sajtot reszeltem rá, mindegy milyet teszünk rá, de most cheddart tettem, hordós savanyú káposztával ettem, mit mondjak, fenségesnek éreztem. Leteszteltem hozzá az itt már emlegetett házi merlot, a vizsgálat tárgya az volt, hogyan bírja a bor a tartós tárolást a hűtőben, megállapításom eredménye, jól. Megkockáztatok egy erősen banális összegzést, felturbózva a képzavarral, az egyszerű ételek és örömök gyakran karöltve járnak.