Azt írják róla, hogy a
vadkáposzta termesztett változata, hidegtűrő fajta, de nem jön zavarba a nyári
hőségtől sem. És tényleg. Ez utóbbit bőven megtapasztalhattuk tavaly júliusban,
amikor a kapa éle úgy pattogott a kerti ágyasokban, mint a gumilabda a strandon.
A telet simán átvészelte a teraszon, merthogy cserépbe is átmentettük, hogy
kéznél legyen. Mert szeretjük a konyhában tudni. Kétségtelen, hogy az igazi
mínuszokban egy kiszuperált frottír törülközővel óvtuk a hirtelen
megrázkódtatástól. A képen látható leves egy tartalmas észak-olasz igen szolid
változata, miután bekanalazása után nem kell visszamennem a rengetegbe fát
vágni. Szóval, a hagymát olívaolajon üvegesre pároltam, ment a lábosba a kockákra
vágott cukkini (mehetett volna krumpli helyette). Kis idő után felöntöttem vízzel,
belerepültek a fodros kel levelek, sóztam, beleszórtam a rozmaring, kakukkfű és
oregánó szálakat, a szabadtéri cserepes fűszerkertből. De bármi, kedvünkre való
fűszernövény jó lehet. Egy evőkanál házi paradicsompürével is összekavartam a levest. A végén a „tartalom kedvéért” a tányérba csusszantottam az Atus-féle
pirított kenyeret. Persze, a levest izmosíthatjuk
babbal, füstölt szalonnával, lencsével, stb., de ez most ilyen lett. Nekem
ízlett. Szerintem könnyű fehér megy utána, irsai, tramini, sauvignon blanc.