Három merlot testvér vitézkedik Bajon

Nem először jártam a Bajon a Stróbl Borház borait kóstolni. Látogatásra biztat a kellemes környezet a pincénél, a kedves vendéglátás, és az évek folyamán a borok sem okoztak csalódást. Stróbl Ferenc boraival véletlenül ismerkedtem meg egy irodalmi rendezvényen, hol a folyóirat főszerkesztő ura prezentálta a szortimentet. A közelmúltbeli hétvégi pinceszeren a királylányka 2013-as folyamával kezdtük a koccintást, ami hozza, amit a királylánykának hoznia kell, illatos, kedvesen kajszibarackos, struktúráját szépen tartják a könnyű savak. Nem véletlenül lett a ház bora az egyik jó nevű étteremben. A 2014-es évjárat is mindezen tulajdonságokkal bír, bár kissé behízelgőbb, ezzel talán erősebb barátkozásra készteti a kezdő borisszákat és a hölgyeket. A továbbiakban végig ennél az évnél maradtunk. A chardonnay, félszáraz mivoltában kuriózum a maga nemében, és az idei megyei borverseny zsűrijének ítészeit levette a lábáról, hiszen aranyéremmel jutalmazták. Érdemes megjegyezni, hogy a pince nyolc másik borát ezüsttel. Ezután borászunk tréfája következett, mégpedig egy pohárka fehér, mit nem tudtam kibarkóbázni. Aztán fény derült a titokra, gyors préselésű, ezért fehér merlot kínált, különös virágos illatfelhőkkel, ízében sok mindenre hajazott nálam, csak a fajtára nem, holott mégiscsak igen. A rozé alapja szintén a merlot volt, a pince fölött már szépen értek az idei fürtök. Zamatos, gyümölcsös igazi nyári bor, hosszabb beszélgetésekre teszi alkalmassá az időt. Aztán megérkezett az igazi merlot, szintén aranyérmes, sötétvörös színével, bársonyos testességével, nekem cseresznye, málna és csokoládé ízzel. Hogy így van-e, azt most hétvégén is lehet tesztelni a tatai Kastély téren, az első neszmélyi borfesztiválon, egyébként meg a többi nyári hétvégéken a pincénél.

Elfogult hazai borjelentés

A hiper polcán lévő kagylókonzerv adta az ötletet, hogy legyen mediterrán menű, majd egyszer. Aztán így is lett. Mármint, majd egyszer. Szóval, gondoltam, ha már benne vagyunk a nyárban, és egy-két hónapja ott van már a konyhában a kagylókonzerv, talán érdemes lenne kezdeni vele valamit. A recept a dél-olasz spaghetti con le cozze általam magyarított változata. Nem volt otthon spagetti, ezért fusillire cseréltem a tésztát. Vészhelyzetben miért ne lenne jó a dugóhúzóra emlékeztető "orsócska" a boros ebédhez. Apróra vágott fokhagyma, petrezselyem zöldje a forró olajba, ebbe a leszűrt kagylóhúsok. Erre a házi paradicsomszósz, fűszerezés sóval, borssal, aztán a forró mártáshoz a kagyló levéből. Kifőztem a tésztát, hozzáadtam a mártáshoz, előírások szerint megszórtam friss petrezselyemmel, szeletekre vágott friss paradicsommal. Az eredeti recept származási helye Puglia tartomány. (Kis guglizással után,  székhelye Bari. Az Appennini-félsziget délkeleti részét foglalja el, az „olasz csizma sarkát”.)  A "ház borát" ittam hozzá szódával, vagyis egy jó fröccsöt. A családi hagyomány szerint készült két éves bor, oportóból, otellóból, szlankából. Hordóban érlelődött, és fogyogat a tartályból. Mert mindenki megdolgozott érte, és finom.  A sajt szabadon választott az újabb pohárhoz.

Nyári zápor a Mont Blanc felől

A címke ígérete szerint üde és illatos nedű kerül a pohárba, ha egy határozott mozdulattal megtekerjük a csavarzárat a palackon. Valóban virágosság és frissesség jellemzi Günzer Tamás villányi pincészetének tavalyi Mont Blanc Cuvée-jét. Muskát ottonelt, chardonay-t és olaszrizlinget házasítottak, így jött össze ez a friss, lendületes, ropogós savakkal bíró bor. Nem túl bonyolult mutatvány, de minden a helyén van. Úgyhogy belefeledkezhetünk a kellemes kortyokba, mint amikor a nyári zápor után, a nyitott ablaknál veszünk egy mély levegőt. Kicsit fokhagymás, bazsalikomos paradicsommártással van nyakon öntve a tészta. Tényleg ennyi, és együtt (is) remek. 

Magyar burgundiak innen-onnan

Szóval, a pinot noirról lesz szó, ami a borsznobok, de a hozzáértők szerint is a kékszőlőből készült borok egyik non plusz ultrája. Hagyományosan Burgundia, franciául Bourgogne meghatározó fajtája. A borvidéken készült jó borokat nem olcsó megvásárolni, nem feltétlenül azért mert annyira jók, hanem ennyi a piaci értékük. A tehetős borkedvelők világszerte szívesen a zsebükbe nyúlnak egy-egy palackért. De mi két kedves magyar borászatunk az egri Orsolya pince és badacsonyörsi Váli pincészet pinot noirját kóstoltuk húsvétkor. Egymástól eltérő időpontban vásároltuk, a különböző évjáratú palackokat. A fajtán kívül azonosság volt az is, hogy a tulajdonos-borászok, az egri, pontosabban ostorosi Tarnóczki Zoltán, és a badacsonyörsi Váli Péter is ezt a vöröset issza a sajátjából a legszívesebben. Orsolyáék bora a legendás 2009-es évjárat, amit akkortájt vásároltunk meg egy bemutatójukon, és eddig a pincében pihent. Váliék 2012-esét tavaly nyáron a jó hangulatú helyszíni kóstoló után. Az Orsolya pinot noir finom barnasággal meggypiros, illata az alapos szellőztetés után is csábítóan gyümölcsös. Ez ízében is megmarad, cseresznye, szilva, erdei gyümölcsök, kis fás vaníliával. A korty telt és krémes, harmonikus, kiegyensúlyozott savakkal, nagyon kellemes lecsengéssel. Remek bor. Mint ahogy az ifjabb pályatárs is az, a Váli pinot noir legfeljebb fiatalabb, ezért kicsit könnyedebb az összevetésben, de ez is kiérdemli a remek jelzőt. Valamivel áttetszőbben, rubintosan cseresznyepiros, illatában enyhe virágosság is felfedezhető. A korty gyümölcsössége itt is elragadó, fekete cseresznye, aszalt megy, a savak és tannin egyensúlya szépen kerekíti a kortyot. A palackok hibájául legfeljebb annyi róható fel, hogy viszonylag hamar elfogyott belőlük a bor. 

A vokányi borászhölgy bordóija

Hosszú szünet után írok borról, de bevallhatom, ha adódott alkalom, sikerült jóféléket kóstolnom. Közel nyolc év után bontottuk fel, Iványi Zsófi cabernet sauvignonját 2007-ből. A palack címkéjét megviselte a pince, de a bornak, társaságunk szerint, csak használt az ottlét. Iványi Zsófi borait 2009 táján fedeztük fel, olvastunk arról, hogy a Villány melletti Vokányban egy ifjú hölgy figyelemre méltó borokat készít. Ezt ugyancsak megerősítette bennünk a 2007-es cabernet frank válogatása, nem szólva arról, hogy portugiesereit mi a magyar legjobb kékoportók közé soroljuk. Kevesebben ismerik a borászt, mint kéne, de ő sem erőlteti a túlzott marketinget. Sajátos a borkészítési technológiája, a beavatkozásmentes borkészítés elkötelezett híve, ezért sokan a „borvidék különcének” tartják. Ő ezt másként látja, azt mondja: „Sok évet végig tanultam, mégsem a tankönyvek receptjei szerint végzem a munkámat és azt hiszem sikerült megtalálnom a saját utamat.” A címke is tartalmaz erre mutató eligazítást: "Külső beavatkozástól mentesen erjesztett, natúr technológiával készült, segédanyagmentes bor. Szűretlen, 14 hónapig hordóban érlelt." Több órás dekantálás, szellőztetés után forgattuk meg a pohárban a bort, ami erős, sötét színével korántsem ragyogott, de tiszta volt. Az illatok sem törtek fel vulkánként, de ott a megy, a szilva, az étcsokoládé, ezek a kortyban is folytatódnak, hozzájuk társul a kellemes paprika. A lendületes korty harmonikus, kiegyensúlyozott, arányos savakkal, tanninnal, komoly tartással és hosszú utóízzel. A diskurzust arról folytattuk, hogy a fajta és a rusztikusság ellenére nagyon is megnyerő bor, ami az évek alatt bizonyára tovább érlelődött, tisztult a palackban. Nekünk nagyon bejött, és nem tartott sokáig. Halkan tegyük hozzá, nem maradt diszkrét hatás nélkül.

Találkozás a rejtőzködő Nomáddal

Réges-régen, mint a mesében, a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán tartottak borbemutatót, hová akkori születésnapom okán, boros-biciklis barátom invitált vendégségbe. A Pannon bormustra javát, huszonöt tételt kínáltak ott kóstolóra, a szekszárdi Szeleshát pincészettől a 2007-es merlot, ami Nomád néven zászlóshajója a borászatnak. Nos, 2010-ben ezen a helyszínen vásároltam ebből a tételből egy palackkal, amit eddig a pincében bújtattam, hogy legyen ideje még jobban formába hozni magát. Mert erről olvastam mindenféle boros könyvekben, az erős tételeknek érniük kell. Már a múzeum udvarában is ízlett, de most az újév jó alkalmat kínált arra, hogy összejöjjünk családilag másik boros-biciklis barátomékkal, hogy közösen győződjünk meg arról, mit jelent a hét éves palackban pihentetés. Olvasmányélményekből tudtuk, hogy ez nem veszélytelen vállalkozás, de semmilyen peches baki nem történt a borral, úgyhogy többórás dekantálás után mélyvörösen ott ragyogott a poharakban. A koccintásokat az intenzív illatokkal való ismerkedés követett, elragadó koncentrált gyümölcsösség, feketebogyósok, nehezen „szétszálazható” tömény gyümölcsös illatfelhő. Az első telt kortyban érett szamóca, áfonya, fekete szeder, amihez vaníliás fásság társult, zöld dió és leheletnyi paprika kiegészítővel. Meleg, mediterrán, napfényes, remek bor, ami az évek alatt megőrizte arányosságát, lendületességét, még 15-ös alkoholfoka sem zavaró. Kerek, egész étcsokoládéval is, de ezelőtt a teszt előtt azért, sült krumplit ettünk töpörtyűvel, kacsazsírral, frissen füstölt kolbásszal.

A Rajna virágos rizlingje

A kifőtt tésztát tetszés szerinti zsíron ropogósra pirítjuk, ahogy külön serpenyőben a kockákra vágott szalonnát is. A szalonnakockákat kistálba szedjük. A kora ősszel mélyhűtőbe tárazott őzlábgombát megfuttatjuk a fokhagymás szalonnazsíron, sózzuk, borsozzuk, fele-fele részben joghurttal, tejföllel behabarjuk, kész a gombamártás, erre szórjuk a pirított szalonnakockákat, és az apróra vágott petrezselymet. Eredeti rajnai rizlinget kortyolunk hozzá, s miután Rajna-vidék-Pfalzból érkezett a boltba, sokat várunk tőle. Készítője az Eymann pincészet Gönnheim-ből, a családban a borászkodás nemzedékről nemzedékre öröklődik, ami itt a Rajna-völgyében, híres szőlőtermő vidék, elég megszokott. Biodinamikus gazdálkodást folytatnak. Megnyerő a Riesling Spatlese Trocken 2012 viárgos illata, majdhogy beleszédül az ember. A korty hozza a rizlinget, frissítően élénk, szép tartású korttyal, amihez a lecsengésben hullámzó ásványosság társul. Tartják magukat jelmondatukhoz: ” Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk.”