Három testőr az asztalon

Olaszrizlinget kóstoltunk, amiről érdemes tudni, hogy a legnagyobb területet foglalja el a hazai szőlészeti térképen. Eredetébe nem bonyolódunk bele, annyi bizonyos, hogy nevével ellentétben nem olasz, hanem inkább francia. De ez is a múlt messzi homályába vész. Tehát magyar fajtával van dolgunk. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a Fertő-tó burgenlandi borászataiban a welschriesling erős rokona, tán még ikertestvére. Mindegy, mert mi – sok más honfitársunkhoz hasonlóan - szeretjük az olaszrizlinget, amit amatőrök és profik szívesen készítenek. Maradjunk az utóbbiaknál, ott is a premier ligában. Badacsony és a Balaton-felvidék vulkanikus talaja kedvez minden szőlőnek, így az olasznak is. Három kóstolt borunk: Szászi Endre 2012-es badacsonyi, Trombitás Tamás 2010-es szentbékkállai, Váli Péter 2012-es badacsonyörsi.  Tiszta színűek, márványosak, illatuk virágos, körtés, a kortyok krémesen ásványosak, talán őszibarackosak, aztán a fanyar keserű mandula, gazdagon hullámzó utóízekkel. Zamatos, jó savú, harmonikus borokkal van dolgunk, hozzák a sztenderdeket, de mindegyiknek meg van a maga sajátos ízvilága. Kitűnő mindegyik. Ezért helyezésekbe nem bonyolódunk, eredményt nem hirdetünk. Inkább töltünk a poharakba.

Zászlós bor a magasban

Az ezerjó magyar történelmi fehérbor szőlőfajta, igazán a móriak vallják magukénak. Olyannyira, hogy "A Móri Ezerjó 2003-ban megkapta a Magyar Zászlósborok rendjének a zászlós bora kitüntető elismerést." Ez egy dolog, de joggal kapta meg, különösen akkor gondoljuk így, ha egy szép, napsugaras őszi napon kiülünk a negyedik emeleti balkonra, és belekortyolunk Miklós Csabi (így írja nevét) 2013-as Csoda borába, ami nem más, mint ezerjó. A borász tetszetős nevű borokat készít, egy-kettőt ide idézünk hirtelen: moorer, marylin mórról, mámor. Érdemes a figyelemre mindegyik, ha szeretjük az őszinte érzéseket. A Csoda félszáraz, a kellemes gondolatokat ébresztő maradékcukrot, egyensúlyban tartják a kimunkált savak. Ha rátekintünk az aranysárga jut eszünkbe, ízében a gyümölcsösség az uralkodó. Szóval, nem olcsó kunsztokat mutat be, hanem odateszi magát rendesen. Meglehetősen jó bor ebben a műfajban. Egyébként nekünk tartalmasabb salátákhoz és tésztaéltelekhez is bejött. Tehát  képletesen és a valóságban is érdemes bemenni a móri Ezerjó utcába. Már csak azért is, mert ezen a hétvégén tartják az idei Móri Bornapokat.       

Illatos bor a salátához

A filmrendezők azt szokták mondani, hogy a forgatókönyv azért van, hogy legyen mitől eltérni. Igaz ez a receptekre is, de valószínűleg itt nem a művészi elképzelések a döntőek, hanem az, hogy éppen mit találunk otthon. Ez egyszerűsített változat, de nagyon bevált. A kihűlt főtt kukoricáról levágjuk szemeket, összekeverjük újhagyma (esetleg lila)- és paradicsomkarikákkal, fekete olajbogyóval. Az öntethez olívaolaj, fél citrom leve, balzsamecet, kis örölt római kömény. A salátára rámorzsolunk egy adag fetasajtot. Máris fogyasztható! A köveskáli Pálffy pince traminijét választottuk hozzá, nem bántuk meg. Egyébként is szeretjük a boraikat. Két évjáratot, a 2012-est és a 2013-ast házasították össze, bizonyára mindegyiknek meg van a maga jó tulajdonsága, ami együtt jobban érvényesül. Hozza a kötelező illatjegyeket, főleg a rózsát szokták emlegetni, kis licsivel, talán mézzel. A kortyban is ezt a kellemes buké aromát érezhetjük, van tartása, a savak rendben vannak. Azt mondják a fajtának Elzász és Rajna-Pfalz az igazi otthona. Mi eddig a magyar borvidékek, Mátra, Somló, Pannonhalma és Káli-medence traminijeit kóstoltuk és csak dicsérhetjük a borokat.  

Őszre is marad a házi fröccsterasz

A mostani maszatos időben, eső és lóg a lába, monitorra került a nyári házi fröccsteraszt megörökítő kép. Semmiképpen sem nosztalgiából, inkább a jövőkép vázolása céljából gondoltam merengeni. Szóval, lesz még indián nyár, magyarul vénasszonyok nyara. Mostanság divatja van a fröccsterasznak szerte a hazában, járjon a vándor a fővárosban, vagy a Balaton partján. Okkal és joggal, apáink, nagyapáink mesélhetnének róla. A wikipédián ennyifélét találtatni: Krúdy-fröccs, kőműves, háziúr, lámpás, avasi fröccs, nagyfröccs, Puskás-fröccs, csatos, házmester, polgármester, kisfröccs, háp-háp, bakteranyós, maflás, viceházmester, alpolgármester, hosszúlépés, lakófröccs, sóherfröccs, permet, Fenyő fröccs, Ady-fröccs, előrelépés. A fröccs, mint műfaj, borba fröccsentett szóda, 2013-tól megbecsült tagja a Magyar Értéktárnak. Ez itten házi borból készült kisfröccs, kísérője volt egy vegetáriánus ebédnek, mert azért mindennek van határa. Két-három paradicsom, paradicsomlé, olívaolaj, fokhagyma, szikkadt fehér kenyér, só, bors, bazsalikomlevél, simára mixeljük és jól behűtjük. A hideg paradicsomlevesnek sokféle változat létezik, ez az egyszerűbbek közül való. A tofuhoz, szójasajthoz mindenféle illatos fűszereket törtem, kevertem a mozsárban, beforgattam a szeleteket és sütöttem ropogósra. Köretként cukkini makarónit készítettem, ami nem tesz mást, mint a meghámozott cukkinit vékony szálakban forró vízben villámgyorsan kifőzni. Desszertnek jött a főtt kukorica. Kései uzsonnának meg a sonkás zsíros kenyér, paprikával és hosszúlépéssel, mert haladni muszáj. 

A badacsonyi idegenlégiós

A Villa Tolnay a badacsonyi borvidék borászata, az egykori színész sztár Tolnay Klári hajdani nyaralóházában működik a Csobánc-hegy lábánál. Tavaly Balaton-felvidéki csatangolásaink során útba ejtettük, de nem nem volt szerencsénk, a nyári hőségben zárva találtuk. Hívtuk a megadott mobilszámot, de a fáradt férfihang kedvesen elnézést kért, miután nem jeleztük előre érkezésünk, ezért kiugrott kapálni a szőlőt. Ez nekünk botcsinálta borbarátoknak alapos oknak tűnt a távolmaradásra, és inkább elismeréssel adóztunk a hang tulajdonosának, miközben egy fa árnyékában törölgettük magunkról a verítéket. A táj részletes leírásától eltekintünk, de a csodálatos pontosan lefedi azt. Sokat olvastunk a pincészet 2010-es rajnai rizlingjéről, más boraikkal találkoztunk már, tehát a Rhien Riesling-et választottuk a borboltban az otthoni kóstolóra. Sokak szerint a 2010-es év időjárása nem kedvezett a szőlőnek, de ennek ellenére kivételes borok is születtek. Ilyen a Villa Tolnay tölgyfa hordóban érlelt rajnaija, amelynek illata rögtön meghódítja az embert. A szőlő Badacsony vulkanikus talaján termett, és a belőle készített '10-es bor versenyben van a német, osztrák minőségi rizlingekkel, a hazai mezőnyben Tokaj legjobb száraz fehéreivel.Virágos, petrolos, tiszta, zamatos, kerek gyümölcsös ízek mellé szép savak társulnak, hogy teljes legyen az élmény. A kortyban ott van a Balaton, a Badacsony bazaltja, a nyári napsütés és a rengeteg munka.

Három merlot testvér vitézkedik Bajon

Nem először jártam a Bajon a Stróbl Borház borait kóstolni. Látogatásra biztat a kellemes környezet a pincénél, a kedves vendéglátás, és az évek folyamán a borok sem okoztak csalódást. Stróbl Ferenc boraival véletlenül ismerkedtem meg egy irodalmi rendezvényen, hol a folyóirat főszerkesztő ura prezentálta a szortimentet. A közelmúltbeli hétvégi pinceszeren a királylányka 2013-as folyamával kezdtük a koccintást, ami hozza, amit a királylánykának hoznia kell, illatos, kedvesen kajszibarackos, struktúráját szépen tartják a könnyű savak. Nem véletlenül lett a ház bora az egyik jó nevű étteremben. A 2014-es évjárat is mindezen tulajdonságokkal bír, bár kissé behízelgőbb, ezzel talán erősebb barátkozásra készteti a kezdő borisszákat és a hölgyeket. A továbbiakban végig ennél az évnél maradtunk. A chardonnay, félszáraz mivoltában kuriózum a maga nemében, és az idei megyei borverseny zsűrijének ítészeit levette a lábáról, hiszen aranyéremmel jutalmazták. Érdemes megjegyezni, hogy a pince nyolc másik borát ezüsttel. Ezután borászunk tréfája következett, mégpedig egy pohárka fehér, mit nem tudtam kibarkóbázni. Aztán fény derült a titokra, gyors préselésű, ezért fehér merlot kínált, különös virágos illatfelhőkkel, ízében sok mindenre hajazott nálam, csak a fajtára nem, holott mégiscsak igen. A rozé alapja szintén a merlot volt, a pince fölött már szépen értek az idei fürtök. Zamatos, gyümölcsös igazi nyári bor, hosszabb beszélgetésekre teszi alkalmassá az időt. Aztán megérkezett az igazi merlot, szintén aranyérmes, sötétvörös színével, bársonyos testességével, nekem cseresznye, málna és csokoládé ízzel. Hogy így van-e, azt most hétvégén is lehet tesztelni a tatai Kastély téren, az első neszmélyi borfesztiválon, egyébként meg a többi nyári hétvégéken a pincénél.

Elfogult hazai borjelentés

A hiper polcán lévő kagylókonzerv adta az ötletet, hogy legyen mediterrán menű, majd egyszer. Aztán így is lett. Mármint, majd egyszer. Szóval, gondoltam, ha már benne vagyunk a nyárban, és egy-két hónapja ott van már a konyhában a kagylókonzerv, talán érdemes lenne kezdeni vele valamit. A recept a dél-olasz spaghetti con le cozze általam magyarított változata. Nem volt otthon spagetti, ezért fusillire cseréltem a tésztát. Vészhelyzetben miért ne lenne jó a dugóhúzóra emlékeztető "orsócska" a boros ebédhez. Apróra vágott fokhagyma, petrezselyem zöldje a forró olajba, ebbe a leszűrt kagylóhúsok. Erre a házi paradicsomszósz, fűszerezés sóval, borssal, aztán a forró mártáshoz a kagyló levéből. Kifőztem a tésztát, hozzáadtam a mártáshoz, előírások szerint megszórtam friss petrezselyemmel, szeletekre vágott friss paradicsommal. Az eredeti recept származási helye Puglia tartomány. (Kis guglizással után,  székhelye Bari. Az Appennini-félsziget délkeleti részét foglalja el, az „olasz csizma sarkát”.)  A "ház borát" ittam hozzá szódával, vagyis egy jó fröccsöt. A családi hagyomány szerint készült két éves bor, oportóból, otellóból, szlankából. Hordóban érlelődött, és fogyogat a tartályból. Mert mindenki megdolgozott érte, és finom.  A sajt szabadon választott az újabb pohárhoz.