Kadarka az asztalra fehérben

A rakott krumpli hasonlatos a lecsóhoz, ahány ház annyi szokás, a krumpli, kolbász, tojás, tejföl, és házunk táján a szalonna nélkülözhetetlen az elkészítéséhez. Sok újdonságot nem tehetünk ehhez hozzá, legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy Margit néni változatának leggyengébb jelzője a remek, legerősebb a fantasztikus, s ezt a két jelzőt még cizellálhatjuk. Jó választás hozzá a fehér kadarka, ami jelen esetben Szekszárdról érkezett, Fekete Mihály 2015-ös bora a pohárban sárgászöld, illatos, a kortyban savakkal telten kerekített, ízében hullámzó fűszerességgel. Szekszárdot tartják kis hazánk kadarkás vidékének, de azért más bortermő helyeken is találhatni belőle szépeket, például tetszetősnek gondolom, mondjuk a Stróbl Borházét Bajról. Különösen nem mélyedtem el a borkészítés rejtelmeiben, de miután a kadarka kékszőlő, egyik kedvenc vörösborom, hogy fehér legyen, a frissen szüretelt fürtök gyors feldolgozása szükséges, de kell hozzá a kadarka sajátos tulajdonsága is:” kizárólag sav-alkohol arányára építő egyensúlya a fehérborok jellemzője”.  A kadarka azért mégis csak vörösbort adó fajta, méghozzá igazi magyar bor, ha bizonytalanok vagyunk, hogy mit tegyünk az asztalra az ételhez, nem hibázunk ezzel a finom és elegáns borral. 

Stílusgyakorlat a Kvaterkán

A blog mappában nyár óta pihen az összevont születésnapok kóstolójának jegyzete Síkvölgyről. Heimann Zoltán Stílusgyakorlata 2007-ből hosszú éveket töltött a pincében, csak kerülgettem a palackot, mint ennek a beszámolónak a megírását. A tannat dél-franciaországi szőlő, szereti a napsütést, úgyhogy otthonra talált Szekszárdon.. A borász kísérletező kedvének köszönhető, hogy a hazánkban ritka fajtából férfias bor készült, amit a hölgyek is bátran fogyaszthatnak. Gazdag gyümölcsösség, fekete ribizli, áfonya, talán málna ízek a pohárban, a csersav selymes, az idő nem nehezítette el a bort, elegáns lett, telt, testes kortyokkal, érződik a fa, a dohány, jóérzéssekkel ajándékozza meg az embert. Illett az ünnepi menühöz, szarvaspörkölt, nokedli, kovászos uborka, Attila volt séf, nem szokott téveszteni. A csokoládés desszert bírja a nehezebb vörösbort, úgyhogy erre sem lehetett panaszunk. Minden egyensúlyban volt a napfénnyel, az ünneppel, a barátsággal.   

A megtalált Evangelista

A bort az ember nem csak fajta, pincészet, borvidék szerint válogatja, hanem bizony az ára is döntő befolyásával bír. Töredelmesen bevallhatjuk, ez a lélektani határ hirtelen érzelmi felindulásra emelkedő tendenciájú lehet. Aztán a bor arra vár, hogy méltó alkalom legyen felbontására. Sokféle szempont befolyásolja ezt is, de a részletekbe most nem megyünk bele. Ellenben megosztjuk azt a tapasztalatot, miszerint az évek múlása nem csak bort érleli, hanem vásárlásunkat is igazolja. Mert annak idején, napjaink középkategóriás borainak áráért jutottunk hozzá a kiváló minőséghez. Ez az utólagos megállapítás fából vaskarika, de jól hangzik. Szóval, nyolc éves pincelevegő után születésnapi asztalra került a dél-balatoni Ikon Evangelista Cabernet Franc, 2008-ból. Konyári János bora akkor három díjat besöpört, és az idő nem ártott, hanem inkább használt neki, nem az üvegnek, a bornak. Bordeaux nagy hármasának kiegészítő fajtája nálunk kedvelt önálló borszőlő. Az Evangelista testes vörös, fűszeres illatokkal, fekete bogyós gyümölcsökkel, a kellő lágysággal és savgerinccel, erősen passzol a ropogósra sült kacsához. Egy-két pohár után nem esik nehezünkre elképzelni a Balaton déli partjáról az északi part mögött aláereszkedő napot.   

Kvaterka a pezsgőgyárban

Hamarosan száz neszmélyi bor szerepel tizenöt pincéből egy bemutatón, most az egyikről, amire Attila barátom hívta fel a figyelmem. Bizakodjunk, ahogy cseppben a tenger, úgy ebben a borban is ott van az a bizonyos száz, mert a dunaszentmiklósi Kősziklás Pincészet Sárga Muskotály 2015-ös folyama remek bor. Puff, ezzel ellőttem az összes puskaport, de mégsem, mert kóstoltam magában, sült csirkéhez, ehhez az olaszos tésztához, és mindegyikhez passzolt. A gyors ebédhez nyolc perc alatt főztem ki a bavette-t, a genovai eredetű tésztával most találkoztam először, a spagettiéhez hasonlít, csak annál laposabb. Az idővel és az éhséggel való küzdelem jegyében a szósz elég egyszerű, az olívaolajon piruló fokhagymára paradicsomlekvár, aztán passz. Az első kezem ügyébe kerülő sajtot reszeltem rá, és jöhetett a korty bor. Egyes vélekedések szerint az ilyen típusú ételhez a könnyű vörösbor való. mások a száraz fehéret sem érzik rossz választásnak. Az elméleti kérdéseket felülírta a valóság, mert ez a száraz sárga muskotály teljesen helyén volt most is. A szőlőből készült borok félszáraz, félédes, édes változatai az arra alkalmas borvidékekről nagyon is kedveltek, de ebben a száraz változatban is fölfedezhetjük mindazt, amiért szerethetjük ezt a fajtát. A megnyerő illathoz zöldes aromák társulnak, barátságos savakkal, lendületes frissességgel, megunhatatlan ízgazdagsággal, fogyasztása csak azért veszélyes, mert hamar üres lehet a palack. 

Az olasz tészta a borok barátja

Persze, ez csak akkor igaz, ha kis figyelmet fordítunk harmonikus találkozásukra az ebédlőasztalon. Mindenesetre vannak helyzetek, amikor az ember szerencsésnek érzi magát, hogy már korábban elkészítette a bazsalikomos pestot, ami nem nagy mutatvány, legfeljebb az összetevők arányaira érdemes ügyelni. A fűszernövényt, a fenyőmagot, a fokhagymát, a parmezánt olívaolajjal, pici sóval addig gyúrjuk egy mozsárban, amíg szósz nem lesz belőle. A dobozból előkerült a jellegzetes tagliatelle, mondjuk a házi szélesmetélt, karikába csavart hosszabb változata, a tészta néhány perc alatt „kirúgja magát” a forró vízben. Szűrés után mehet rá a pesto, és az olajból kikapott szárított paradicsom. Telihold idején a tokaji Holdvölgy Pincészet Vision jó választásnak tűnt. A 2014-es évjáratot megelőző cuvée komoly díjakkal rendelkezik, de az ifjabb is beváltja a reményeket. A birtokbor házasítás alapja a furmint, a hárslevelű és a kabar, ez utóbbi a bouvier és a hárslevelű időjárásra kevésbé érzékeny „gyermeke”. A Vision friss és feszes bor, de jutott bele a telt, krémesebb ízű kedvességből is, talán körte, őszibarack, enyhe fűszeresség és a tokaji (somlói) borból elmaradhatatlan sós mineralitás 

Hazai vizeken Ászárig hajózni

A bort illetően pontos a cím, de az ebédért messzire vitorlázhattunk volna, ha a népszerű hiper hűtőpultjában nem fedezzük fel a szusit. Igazából a félszáraz bor inspirálta a "halas" ebédet. A szusi jellegzetes japán étel, a felkelő nap országában nagy hagyománya van. Sokfajta stílusban, méretben készül, az utóbbi, esetünkben Hosomaki, vagyis kisebb falatka.A főtt rizs belsejébe halak, zöldségek, krémek kerültek, s ezt fogják össze a tengeri algából, moszatból préselt norilapok. Szervíroztak hozzá szójaszószt, savanyított gyömbért és a wasabi névre hallgató, igen csípős mustárt. A mennyiség, a különleges ízek miatt is hasznos volt az étel megfontolt fogyasztása, és közben jólesett egy-egy korty Bősze Csaba jól behűtött,  félszáraz fehérborából. A 2015-ös Pinot Gris, vagyis szürkebarát az "ászári kavicsos dombok" szőlőjéből zamatos, telt ízekkel gazdagítja az ebédet.  Harmonikusan összesimulnak a savak a maradékcukorral és az alkoholfokkal. Hosszú, mandulás lecsengése teszi még teljesebbé ezt a remek bort. Ismét bebizonyosodott, érdemes a közeli kikötőket is felkeresni. 

Kelkáposztás kenyérleves és a Kősziklás

A hideg, esős időjárás kedvet csinál a tartalmas levesfélék készítéséhez. A toplistát nálunk a „Kelkáposztás kenyérleves zsályás vajjal olasz módra” elnevezésű Jamie Oliver recept vezeti, amit hozzáigazítottunk a hazai viszonyainkhoz. Esetünkben volt otthon csirkeleves alaplének, amiben előírás szerint roppanósra főztük kelkáposzta- és fodros kel leveleket, amik külön tálba kerültek. Kenyérszeleteket pirítottunk, amit bedörzsöltünk fél gerezd fokhagymával. Másik fazékban forró olívaolajon összeforgattuk húsos szalonnaszeleteket a szardellafilével, amikor a szalonna megsült, mentek hozzá a roppanós levelek, meg néhány rozmaringág. A tűzhely sütőjébe beférő edény aljába egy rétegbe raktuk a pirítósokat, erre terítettük a leveleket, reszelt cheddar és parmezán sajttal szórtuk meg. Mennyiségben két réteg sikerült, ezeket betakartuk sima kenyérszeletekkel, amit jól lenyomkodtunk. Ráöntöttük az alaplevet, éppen annyira, hogy eltakarják a kenyérszeleteket. A maradék reszelt sajttal még megszórtuk és harminc percre betoltuk a sütőbe. A tálalás után jöttek a vajon pirult zsályalevelek. Leveshez nem illik bort inni, de utána már szabad. Megmaradtunk a „zöldnél”, a dunaalmási Kősziklás Pincészet 2015-ös Sauvignon Blanc-ja hírnevéhez méltón szerepelt. Illatában és ízében hozta a zöld zamatosságot, bodzás, friss és lendületes savakkal igazolja egyik méltatójának szavait, miszerint „csúszik, mint a veszedelem.”