Titkos fegyver a spárgához

Három percig pároltam az két ujjnyira vágott spárgát. A másik fazék forró, sós vízében feltettem a tésztát. Kellett hozzá idő, de megérte. Vajon, olívaolajon megfutattam a spárgát, hozzácsaptam egy evőkanál medvehagymapesztót (ez a titkos fegyer). Jól megforgattam, adagoltam hozzá egy kis tejszínt, hogy selymesebb legyen a mártás. Jöhetett a fogkemény tészta, meg az alapos kavargatás. Még sóztam, borsoztam, a tányéron parmezánt reszeltem rá. Passz, és kész a finom ebéd. A Friulano száraz, zamatos olasz fehérbor a Friuli-Venezia Giulia tartományból. Jól csiszolt savakkal, telt, kellemes kortyokkal. Régebben Tocai Friulano néven forgalmazták, de az uniós bíróság 2007-ben helyt adott a Tokaj miatti magyar panasznak. Azóta csak Friulano a neve.

  

St. Andrea Valóban méltó

A csirkemellet csíkokra vágtam, bepácoltam olívaolajjal, rozmaringgal, oregánóval, fokhagymával, megsóztam. Másnapig ment a hűtőbe. Mikor másnap lett, az édesburgonyát, vagyis a batátát meghámoztam, kockára vágtam, olívaolajban megforgattam, persze, hogy sóztam. Nálunk az a szokás, hogy mindkettőt elősütjük. Közben parmezánt reszeltem, mozzarellát, fetát morzsoltam. A zománcos tepsit kiolajoztam, egy réteg krumpli, rá a csirkemell csíkok, és megszórtam a sajtokkal. A sütőben 180 fokon értek össze a rétegek, a tetejére szépen ráolvadt a sajt. Jégsalátával tálaltam, tetszés szerinti öntettel. A pincéből előkerült egy 2017-es pinot noir, Valóban méltó az egri St. Andrea borászattól. Rubintosnak mondanám a színét, ízében bogyós, gyümölcsös, fűszeres ízvilág. Kellemes savak és testesség, egyensúlyban vannak. Az eltelt évek nem fogtak rajta, talán szelíden asszonyosabb lett.

 

Az örökifjú mángold és fodros kel a tésztán

A zöldféléket a fagyok előtt leszedtük a kertben, aztán papírdobozban téliesítettük az erkélyen. A spenótra hajazó mángold és a vadkáposzta-félékhez tartozó fodros kel is hidegtűrő növény. A serpenyőben összenyomott, testes fokhagymagerezddel ízesítettem az olívaolajat. Ebben pirult félmaroknyi fenyőmag, és fonnyadoztak a mángold és fodros kel levelek. Pohárka fehérbor bolondította még a mutatványt. A kifőtt spagetti éppenhogy tésztalével ment a serpenyőbe, mozarelladarabokkal és tejszínnel sűrítetettem a mártást. Enyhén sóztam, borsoztam a tésztát, parmezánforgácsokat szórtam a tetejére. A limitidő kényelmesen félóra volt, ripsz-ropsz elkészültem. A neszmélyi Hilltop Irsai Olivér fajtájú bora hozta a sztenderdet, illatos és könnyű volt, mint a vasárnap délután ígérete. 

A lusták ebédje a mángold

 

Mint majdnem minden történet, ez is úgy kezdődik, hogy a mángoldot Ázsiában több ezer éve termesztik, őse valószínűleg a vadon termő tengeri répa, rokona a cékla és a sárgarépa. Több ezer év ide vagy oda, nálunk pár éve került a kertbe, egy kellemes csallóközi baráti hétvégén fedeztük fel a vendéglátók példásan gondozott veteményesében. Főként én forszíroztam, hogy legyen nálunk is, de most már családi kedvenc lett az étrendben, különösen azért, mert a fodroskellel együtt igen csak hidegtűrő, tehát sokáig friss zöldségként fogyasztható, és ahogy írják róla: „szerves savtartalma miatt élénkítő hatású, gazdag A-vitaminban, C-vitamin tartalma a paradicsoménál is magasabb, nagy pektintartalma miatt könnyen emészthető.“ Töredelmesen bevallom, én inkább azért szerettem, mert egyszerűen finom és változatos ételek készíthetők belőle. Most egy periférikus változata következik, nevezzük a lusták ebédjének. A búzalisztből készült bolti tortilla a teflonserpenyőben való melegítéssel könnyen göngyölhető, tekerhető lesz. A töltelékéhez a fokhagymát kis olívaolajon megfutattam, a jól megmosott, száráról letépkedett mángoldleveleket rádobtam, a fehér borból is löttyintettem hozzá, sóztam, borsoztam. Mikor így megpárolódott mángold, a meleg tortillalapon elsímítottam, az éppen kezem ügyébe került sajtból bőven reszeltem rá. A tortillát óvatosan összehajtogattam, egy evőkanál tejföl a perezsemmel még a tetejébe fért. Nekem ízlett hozzá a Szászi Birtok 2018-as Badacsonyi Olaszrizlingje, mondjuk, illatában a rezedával és körtével, harmonikus savakkal, a bazalthegyeknek köszönhető mineralitásával, utózöngéjében a fajtára jellemző kellemes petrolossággal.

Viaszosvászon és gázrezsó 3.0

 

A blogmappában megtaláltam ezt a fotót, mint nyáron a mélyhűben az afrikai harcsafilét. Nem kellett sokat szöszölni vele, sózás után egy-két perc alatt mogyoróolajon megsütöttem. A másik edényben sóval, borssal párolódtak a kerek toszkán cukkiniből összevágott zöldségkockák. A halra savanykás libanoni joghurtból, koriander híján, petrezselyemből készült a mártás. Mutatósnak gondoltam hozzá a negyedelt, nyers paradicsomot. Ha szerencséje van az embernek, akkor ilyen gyorsan elkészül a halebéddel. Aminél érdemes szem előtt tartani a szerzetesi tanácsot: átkozott a hal a harmadik vízben, vagyis a hal bort kíván. Éppenséggel fehéret, de csak könnyű saját siller volt a kézközelbe. Mit tehettem, beértem ezzel, az első korty után arra gondoltam, soha ne legyen nagyobb bajom.

 

Viaszosvászon és gázrezsó 2.0

Mostanában volt egy-két hideg hajnal, a békesség kedvéért érdemesnek tűnt leszedni még a kertben  bújkáló zöldféleket. Mondjuk, a padlizsánt is, amit Erdélyországban anno törökparadicsomnak hívtak. Ha már így alakult, közepes darabot csíkoztam fel, daraboltam. A kötelező sós „izzasztás“ után papírkendővel leitattam, fokhagymás olivaolajon megpároltam. Bőven adagoltam hozzá a tépett bazsalikomlevelet, kicsit sóztam, borsoztam. Paradicsom karikákat is tettem a serpenyőbe. Mire megvolt, addigra a penne is fogkeményre főtt, összekavartam az egészet, pici tésztavizet löttyintettem bele. A tányéron kis olívaolaj is elfért rá. Beértem a ház vörösborával, ami finesszel készült cabernet franc, egyszer majd mesélek róla, de CSAK akkor, ha megengedi a főborász. :)

 

Bor és művészet a kastélykertben

Szóval, az Esterházy-kastély udvarát két napra elfoglalták a neszmélyi borászok. Az egyik sétányon a tatai képzőművészek munkáit is megismerhette a nagyérdemű. Remek és máskor is követendő párosítás, mert ennek is van íze, zamata. Mint ahogy a Stróbl-boroknak, amiknek régi tisztelője vagyok. Már „tudományosan“ barátkoztam a borral, amikor a korty után kérdőn az UFo főszerkesztőjére néztem. Vajh, honnan való? A legnagyobb természetességgel mondta, hát a Stróbl Ferié. Itt kezdődött a dolog, aztán a borok a demizsonból palackokba kerültek. Nem csak a pincében nyíltak, hanem a borfesztiválokon is. A Stróbl-borok folyamatosan fejlődtek, nőtt az elismertségük, én pedig drukkoltam a baji gazdának. Aki enélkül is mindenféle díjakat, érmeket nyert, nyer a boraival. A mértékletesség jegyében most hármat kóstoltam tőlük. A sauvignon blanc-ja mindig nyerő az illatával, a könnyedségével. A királyleánykájának erősebb tartása van, de ugyanilyen harmonikus bor. A cabernet franc-ja nagyon bejött finom rusztikusságával. A Márta asszonnyal készült közös fotó arra is bizonyíték, hogy Stróbl Feri sikerei mögött egy erős asszony is áll.