Két serpenyő egy ebéd

Ha szüretről marad egy-két fürt otello azt érdemes a pincébe tárolni. Ez a direkttermő fajta illata és íze miatt a falusi szőlők egyik kedvence. A mi háztartásunkban azért menő, mert remek kísérője a sült hurkának. Régen a tévében láttuk a nagymenő séfnél (nem otelloval) a szőlő és hurka kombót. Nem haboztunk, annektáltuk az ötletet. Az egyik serpenyőben kis zsiradékon rápíritunk (a tegnap sült) májas és véres változat felvágott karikáira. A másik serpenyőben olívaolajon és vajon megforgatjuk a szőlőszemeket, míg pici levet eresztenek. Ezzel a lével a tálalásnál megöntözhetjük a hurkakarikákat. Egy kis rukkola soha sem árt, inkább feldobja az ételt. Jobb híján, közepesen testes vörösbor került az asztalra, ami körül emiatt azért nem kergettek meg. Cabernet sauvignon, kékfrankos, merlot házasítása a Bodri-küvé, bogyós gyümölcsösséggel, kellemes ízvilággal.

 

 

Eső előtt köpönyeg

A kiadós zivatarok után érdemes a rétek felé venni az irányt. Főleg, ha az emberfia tudja, melyik rétet keresse. Merthogy ennyi csapadék után tuti találunk gombát. Mondjuk, a gumicsizma ilyenkor is hasznos viselet. Nincsenek vargánya-álmok, beérjük az erdőszéli csiperkével. Frissiben elkaptuk őket, piszkosfehér, vastag kalapban bújkálnak a vizes fűben. Otthon a feleségem tüsténkedik a tűzhelynél, sokkal jobban főz nálam. A serpenyőben fokhagymás olajon, vajon kakukkfűvel és rozmaringgal píritja a gombaszeleteket. Közben Atus magos, kovászos kenyerszeleteiből pirítósokat készít. Ezekre pakolja a sült gombaszeleteket, picit sózza, megszórja petrezselyem zöldjével. A kertjéből odavarázsolja a paradicsomot, paprikát, retket a tányérra. A barátokkal közös chardonnay tükrös küllemével, őszibarackos ízével, rátarti gerincességével járul hozzá a vacsorához. És egyáltalán.

A kényelem diadala

Megint az időfaktor, gyorsan és valami finomat főzni. Persze, hogy ebédre. Máris párolódik a csíkokra vágott hagyma az olívaolajban. Egyszer olvastam valahol, hogy a cukkini és a paradicsom édestestvérek. Vagyis, jól kiegészítik egymást a fazékban. Itt az ideje kipróbálni. Kis viz is kerül a zöldségek alá, füstölt sót szórok rájuk. A terasz kertjéből rozmaringgal, kakukkfűvel és oregánóval izesítem. Ennyi az egész, nincs kedvem csűrni-csavarni a dolgot más hozzávalókkal. Bátran otthagyom tűzhelyet és megnézem levelezésemet a számítógépen. Ott is felejtem magam előtte. Szerencsére észbekapok, így aztán az ebédem csak a levét forrja el. Azért ez mázli, ezt a receptbe többet nem veszem bele. Pont annyira ress, amennyire lennie kell. Ropogós és ízeletes. Az oregánó uralja a kakukkfűvet és a rozmaringot, de talán emiatt nem kell Berettyónak mennem. Egy nagy pohár hideg csapvíz dukál hozzá.

  

Orosz-libanoni találkozó a konyhában

 

A hőség nagy úr, kinek van kedve délben ebéddel bajlódni. Úgyhogy érdemes hajnalban szörfözni a neten. Hátha találunk valami egyszerű és finom receptet. Pont ilyen az „okroshka“, az orosz kefír leves. Egy szem krumpli és a tojás tíz perc alatt megfőtt, a tojás sárgáját kiszedtem. A fehérjét a krumplival együtt kockákra vágtam, meg hozzá nyers zöldségeket: uborkát, retket (ha van), újhagymát, paradicsomot. Botmixerrel a kefírbe kevertem főtt tojássárgáját, borsoztam, sóztam. A kaprot se hagytam ki belőle. Mindkettő mehetett a hűtőbe, ebédkor ráöntöttem zöldségekre a kefírlevest. Komolyan, nagyon finom, hűsítő, laktató. A tabulé petrezselymes kuszkusz, vagy bulgur saláta. Forró vízzel nyakon öntettem a kuszkuszt, amikor felszívta a vízet, hagytam kihűlni. Bőven facsartam rá citromlevet. Összekevertem a már ismertett zöldségekkel, apróra vágott korianderrel, merthogy kevés petrezselyem volt otthon. Sóztam, egy kissé fanyar olívaolajjal meglocsoltam, mehetett a hűtőbe. Ez is bingó lett! Ámbár egy kis joghurt még elfért volna rajta. Ma a tiszta víz volt az italom, bizony, hálás lehetek ezért is.

 

Felturbózott fúzió a konyhában

Hajlok rá, hogy néha a maradékból készül a legjobb ebéd. Ami adott volt hozzá: a főtt csirkecomb, a nokkedli. A combhoz szójaszószból, mézből, kurkumából, gerezd fokhagymából kínai pácot turbóztam. Jól megforgattam benne húst, néhány órát hagytam álldogálni a hűtőben. A teraszon letépkedtem a záporoktól ázott snidlinget, apróra vágtam. Ebédidőben cseppnyi zsíron lepirítottam a nokkedlit, jól összeforgattam snidlinggel. Gyorsan megpirult a csirkecomb is, a pácból sűrű mártás lett. Ha nem lenne hülyeség, azt írnám, a tölgyfalevél-saláta már csak hab a tortán. A pugliai próbajáratú „rosa“, epres, cseresznyés, málnás, jó savakkal, fűszeres lecsengésével ritka, de jó választás volt. Utánanéztem, Bombino nero és Malvasia nera fajták házasításából készült, szóval, kinn vagyok a vízből, azt hiszem.

  

Titkos fegyver a spárgához

Három percig pároltam az két ujjnyira vágott spárgát. A másik fazék forró, sós vízében feltettem a tésztát. Kellett hozzá idő, de megérte. Vajon, olívaolajon megfutattam a spárgát, hozzácsaptam egy evőkanál medvehagymapesztót (ez a titkos fegyer). Jól megforgattam, adagoltam hozzá egy kis tejszínt, hogy selymesebb legyen a mártás. Jöhetett a fogkemény tészta, meg az alapos kavargatás. Még sóztam, borsoztam, a tányéron parmezánt reszeltem rá. Passz, és kész a finom ebéd. A Friulano száraz, zamatos olasz fehérbor a Friuli-Venezia Giulia tartományból. Jól csiszolt savakkal, telt, kellemes kortyokkal. Régebben Tocai Friulano néven forgalmazták, de az uniós bíróság 2007-ben helyt adott a Tokaj miatti magyar panasznak. Azóta csak Friulano a neve.

  

St. Andrea Valóban méltó

A csirkemellet csíkokra vágtam, bepácoltam olívaolajjal, rozmaringgal, oregánóval, fokhagymával, megsóztam. Másnapig ment a hűtőbe. Mikor másnap lett, az édesburgonyát, vagyis a batátát meghámoztam, kockára vágtam, olívaolajban megforgattam, persze, hogy sóztam. Nálunk az a szokás, hogy mindkettőt elősütjük. Közben parmezánt reszeltem, mozzarellát, fetát morzsoltam. A zománcos tepsit kiolajoztam, egy réteg krumpli, rá a csirkemell csíkok, és megszórtam a sajtokkal. A sütőben 180 fokon értek össze a rétegek, a tetejére szépen ráolvadt a sajt. Jégsalátával tálaltam, tetszés szerinti öntettel. A pincéből előkerült egy 2017-es pinot noir, Valóban méltó az egri St. Andrea borászattól. Rubintosnak mondanám a színét, ízében bogyós, gyümölcsös, fűszeres ízvilág. Kellemes savak és testesség, egyensúlyban vannak. Az eltelt évek nem fogtak rajta, talán szelíden asszonyosabb lett.