Felástuk répáért, zöldségért a
kertet, szép lett mind a kettő, a paszternákot még hagytuk, hadd erősödjenek.
Én ettől kezdve gyúrni kezdek, mert ha nem lesz elég puha a föld, akkor a tavalyi
rémálom éled újjá, miszerint ásónyéltörés fenyegetett a megtermett zöldségféle
felszedésekor. Teszem hozzá, még így is megérte, mert remekül pótolta a tavaly
meglehetősen satnya zöldségtermést. Nem szólva arról, hogy a J.O. sztárszakács
receptje szerint elkészített paszternákpüré nekünk is nagyon bevált a ropogósra
sütött véres hurka mellé. De ne szaladjunk ennyire előre, mert a komoly fizikai
munka mellett, mint a répa és zöldség felszedése, jutott más finomságok
begyűjtésére is, így aztán az esti előétel tempura lett, fodros kellevél,
brokkoli, meg a fene tudja mi minden. Maradjunk annyiban, nagy sikert aratott a
vendégek körében is. Ezután tortilla következett, az előzetesen gyengéden
bepácolt csirkemellel, jégsalátával, paradicsommal, hagymával. Természetesen, a
fokhagymás, fűszeres öntet sem maradhatott ki az ügyesen összehajtogatott
kukoricalepényből. Ehhez ittuk Bakó Ambrus 2011-es olaszrizlingjét
Badacsonyból, s szerényen arra gondoltunk, ez az élet, a maga gyönyörűségében.
Szóval, a bor mindannyiunk szerint passzolt a menühöz, de ki bánja, ha nem, finom
volt. Azt mondják ez a bor kevésbé fajtajelleges, kétségtelen, nem iskolás
változata az olaszrizlingnek. Nekem a színe aranysárga, melegen csillogó,
egyszerre édes és sós, értelemszerűen bazaltos, telt, de a savak sem
hiányoznak, lecsengése szépen elnyúlik, érzelmes gondolatokat indít el az emberben.
Például, feltétlenül venni kéne még egy palackkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése