Hirtelen halvacsora látóhegyi borral

A Látóhegyről messzire látni, egészen a messzi dombok hajlatában a szentmiklósi szőlőültetvényekig, ahol elképesztő mennyiségben, de visszafogottabb palackszámmal is „termelik” a  bort a különböző pincészetek. Itt, a feleségem családjának dűlőjében mindenki gazdabort készít, verejtékes munkával, legalább százéves recept szerint, attól eltérni nemigen lehet. Öreg tőkéken viszonylag sok fürt szőlő, van abban minden fajta, de szerencsére Márton gazda gondosságának, a megöröklött tapasztalatoknak, a 2010-es ház bora, a korábbi egyenletes évjáratokhoz képest is kiemelkedőre sikeredett. Szerény részem nekem is van a metszésben, meg a szüretben. Hordóban forrta ki magát, aztán újholdkor fejtették át tartályba. Határozottan gyümölcsös illatok és ízek, a savakkal sem kell szégyenkezni, az alkohol is arányos, szóval, kellemes vele a poharazgatás. Nem szólva arról, hogy fröccsnek sem utolsó. Megéheztem, gyors vacsorának kibontottam egy tonhalkonzervet, kiborítottam a tányérra, köré egy kis fekete olívabogyót szórtam, néhány olívaolajban ázott, aszalt paradicsommal. Megöntöztem plusz olívaolajjal, só, bors, meghintettem a teraszról apróra vágott fokhagymás snidlinggel, téptem rá bazsalikomot. Friss katalán bagettel mennyeinek tűnt. Hozzá a Látóhegyi Messzelátó 2010 három hajtással. Végül is a dolgok nagyon egyszerűek, csak érezz rá, haver.