Ezzel a szoliddal búcsúztattuk az
idei teraszvacsorákat. Nem most volt. A néhány napos vénasszonyok nyarának
egyik késő délutánján. Az alkalomhoz illendőnek éreztem, hogy ekkor bontsuk ki
Takács Lajos Sauvignon blanc 2008-asát. Őszintén, mint afféle boros Harpagon
először minden porcikám tiltakozott ellene, okkal, utolsó palack az évjáratból.
Istenem, megisszuk, hogy fog ez hiányozni, ha hétvégén lemegyek a pincébe és
szemrevételezem kincseimet. De eszembe jutott a hollóvári remetétől hallott
hetyke tanács, miszerint „a bor arra való, hogy megigyuk”. Sok minden mást is mondott azon a nyári
borkóstolón, amit feleségem és barátaim jeles születésnapomra szerveztek, de
ebben is fösvény leszek, majd megírom, egyszer. Az eddigiekből kiderülhetett, én
nem ígérhetek elfogulatlanságot. Őszinte rajongója vagyok a Hollóvár boroknak,
mindannak, amit a borász a borkészítésben képvisel. Szóval, a bor színe aranysárga,
visszafogott virágillatokkal, krémes testtel, jó savakkal, milyen lenne, ha nem
ásványos, bizsergető lecsengéssel. Élvezett inni. Szép, mélabús, merengő
gondolatokkal, szemben a naplementével, a változó alkonyi égbolton a
Nyugat-Európába tartó esti utasszállító gépek kondenzcsíkjaival. Az asztalon egyébként francia felvágottak,
katalán bagettek és magyar zöldfélék voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése