Csak sikerült összehozni egy
kóstolót a fajtából, ami barátaink érdeme. Mint az is, hogy hat mesterlövész
borász palackját sorakoztattak fel az asztalon, persze, előtte gondosan
becsomagolták az üvegeket. Most akkor néhány szó a tapasztalatokról. Azt
tudjuk, hogy világfajtáról van szó, amit talán honunk kivételével ritkán
palackoznak önállóan. Szelídítik vele az erős kékszőlőből készült borokat, főleg
az úgynevezett Bordeaux-i házasításokban használják erre a célra. Szerencsére, nálunk
más irály is van, különösen igaz ez Szekszárdra és Villányra, de manapság már sokfelé,
még a fehérboros vidékeken rászánják magukat a cabernet franc-ra, csak úgy
magában. Nálunk csak Villány szélét érintettük a kóstolóval, de volt Dél-Balaton,
Szekszárd, meg Füred környéke. Az évjáratok 2007-től 2009-ig terjedtek, öt
marcona férfi és három szelíd hölgy emelgette a poharát, s próbálta a tízes
skálán belőni a pontszámokat. Az illatot szinte mindenik hozta, ki jobban, ki
kevésbé, színre már nagyobb volt a szórás, tán még fakóbb is akadt, de ezt
fedje jótékony homály, mert később kiderült a társaság korábbi nagy kedvencét
kéne felfednünk, az meg nem lenne szép dolog, éppen ebből kifolyólag. Erdei
gyümölcsök, lágy, harmonikus savak, kellemesen bizsergető tanninok, talán így
lehetne gyorsmérleget vonni a borokról. Természetesen, az egyetlen női borász
nyert, teszem hozzá, régóta kedveljük borait, amit ittunk tőle, abban még nem csalatkoztunk.
Mindenesetre a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, mindegyik bor magas
színvonalat képviselt. A kóstoló napján így raktuk sorba őket, zárójelben a
pontszámok: 1. Iványi Zsófi 2007 Vokány (9), 2. Pósta Borház 2009 Szekszárd
(9), 3. Légli Géza 2009 (8) Kislak, 4.-4. Sebestyén Csaba 2008 Szekszárd (7) –
Ikon (Konyári János) Evangelista 2007 Balatonboglár (7), 5. ifj. Figula Mihály
2009 Balatonfüred (6). Itt vége, fuss el véle, de azért lesz folytatása.
2013. február 3., vasárnap
2013. február 1., péntek
Vörösboros vacsora Villányból
Kedves barátaink megint kitettek
magukért, marhanyakat hoztak a serpenyőbe a Vámház térről. Jó szaftosan,
mindenféle finom fűszerekkel főtt, sült, párolódott, és ezt tetézték meg a
köretnek készített sült töktallérok. Mindehhez magos lepényt sütöttek. Marokkói
recept szerint, persze. Csak szuperlatívuszokban szabad szólni. Hozzá jött a
villányi vörös, bevallhatjuk, nem túl gyakori ez közös vacsoráinkon. Mármint
Villány. Lehet, túl sok boros blogot olvasunk. Na, mindegy, most Vylyan
Montenuovo Cuvée 2008 került a pohárba. Hozta a sztenderdet, ahogy ígérte. Cabernet
franc, merlot és syrah házasítás, élénk, gyümölcsös, tényleg „arany középút” a
testesebb és a könnyedebb vörösök között. Szép struktúra, zamatos, harmonikus, arányos,
jók a savak. Erősen itatja magát, különösen illett ehhez az ételhez.
A változatosság kedvéért olaszrizling
Halványan szalmasárga szín, ha
pohárba tölti az ember a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Olaszrizling 2011 -esét. Illata virágos, őszibarackos, ízében finom gyümölcsösség, élén k savakkal és a
végén az elmaradhatatlan keserűmandula. Tudható a tartályos érlelés, nekem az
ízvilága hajaz az újvilági fehérek stílusára, ami inkább letisztultságot
jelent, mint bajt. Finom és jól iható csavarzáras bor. Az aktuális Pannon
Bormustrán az ítészek a legjobb fehérek közé sorolták. Kis fejvakarás után
bevallom, nekem túlságosan kimunkáltnak tűnt ehhez, én jobban szeretem
testesebb olaszrizlingeket. Ehhez a spenótsalátához ittam, amire jutott avokádó
is, mellé pedig egy kis sertéssült is. Így volt kerek a világ.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)