Hamburgerek szürkebaráttal és burgundival

A tavaszi napsütésben a virágzó gyümölcsfák szomszédsága a legalkalmasabb a szabadtéri sütésre-főzésre. Attila vállalkozása a házi hamburger elkészítése, a street food divatjának hátszelével, s az otthoni hosszas előkészületekkel. Hamar kiderül, a gyorséttermiek köszönő viszonyban sincsenek ezekkel a hamburgerekkel. A parázson remekművek születtek, csak így egyszerűen.

A házi sütésű zsemlébe először pulled pork kerül, ami annyi tesz, hogy a sózott, az alacsony hőfokon, sokáig sült sertéstarja grillrácson barnul. Utána a kérges, de mégis puha hús, villával apró cafatokra huzatik. A megpirított belsejű zsemlék lapjára halmozódik hús, a paradicsomos barbecue szósszal nyakon öntve. Eztán jön a cheddar sajt, a salátalevél, az uborka, a paradicsom, a pirított és lila hagyma. A hagymák „odaragasztásához” elég jó lehet néhány majonézcsepp. Ehhez passzol pinot gris, a badacsonyi 2HA borászat badacsonyi szürkebarátja 2013-ból. A zamatos, testes, krémes fehéret derék savak tartják. A mineralitása természetes, hiszen a bazaltköves Szent György-hegyi Tarányi-dűlőből való.

A második forduló hamburgerébe darált marhatarjából jön a húspogácsa. Ehhez a darálás után a fóliában henger alakúra formázzák az alapanyagot, és a hűtőben tartják. A fűszerezés ebben az esetben is csak a sózás. Az ujjnyi szeletek mindkét felükön három percig, pirulásig sülnek. A folytatás pulled pork esetével megegyező. Egy apró trükk még, a barbecue szósz füstös íze fél korty amerikai bourbon whisky hozzáadásával megvalósítható. Bussay László pinot noir 2009-ből, a Csörnyeföldi bor remekül bírta az időt a pincében. Érett illata leveszi az embert a lábáról, a korty telt, van tartása, kerekek a savak. Pici őszi hangulatot sugároz a végén belépő kellemes fanyarság. Most ezzel nem foglalkozunk, ülünk és nézzük a fák ágairól szellő sodorta virágszirmokat. Élvezzük a melengető napsütést, és arra gondolunk, szép az élet.  

A tavasz első gombája és a pinot noir

Attilával mentünk medvehagymát szedni, ugyebár szezonja van, lelőhely meg van bőven a környéken. Mit tesz „az élet és a véletlen”, az erdei ösvény mellett kiszúrta a kucsmagombát.  Nos, ahol egy gomba van, akad ott több is, legalább is ez az elmélet. Emlékszem bakonyi túránkra, amikor az első és egyetlen vargánya maradt a zsákmányunk. Megjegyzem, hajszálvékonyra szeletelve, majd kacsazsíron lesütve, pirítóssal elfogyasztva, egy pohár borral leöblítve azért az sem rossz falat. Most szerencsénk volt, az erdőszélen, kisebb papírzacskónyival összegyűlt a hegyes vagy nyúlánk kucsmagomba. Otthon a serpenyőbe két gerezd fokhagyma került, erre a kucsmagomba, amikor elfőtt e leve, tejszínnel behabartuk, petrezselyem zöldjével és medvehagymával megszórtuk, só, bors és kész. A kissé szélesebb tagliatellével tálaltuk, amihez az álmoskönyv szerint szinte bármilyen szószt adhatunk. De ez nem „bármilyen”, hanem meglehetősen ízletes.  Egy zamatos, selymes, jó szerkezetű, nagyon szerethető pinot noir-t ittunk hozza Badacsonyból. A badacsonyörsi Váli Péter borait kedveljük, ezek egyike volt a kiválasztott 2014-ből.  A borász szerint igazi beszélgetős bor, igazat kellett adnunk neki, és még az is kiderült, hogy a gombához is jól iható.