Ha választanom kéne, szerencsére nem kell, hajlanék a hazai után az itáliaira voksolni. Hogy miért, nem tudom. Egyébként igen, ízlik, kedvelem. Egy könyvet, azért javaslok, Lénárd Sándor Római konyha.De olvasása közben ne feledjük, ahány ránca van az olasz csizmának annyifélén főznek. Atus focacciával lepett meg minket, Nem kovászos, élesztős. Ujjbeggyel kis mélyedéseket nyomott a tepsibe a tésztába. Ezekbe a hajlatokba sütés előtt paradicsomkarikák kerültek. A fűszerek sem maradhattak el, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, oregánó. Az olívaolajjal meglocsolt kenyérlepényre tetszés szerint mehetett a friss paradicsom, a sült padlizsán, az avokádó, a fokhagymás joghurt. Meglepetésként száraz Hungária pezsgőt kortyoltunk hozzá, nem tűnt idegennek. A desszert a megszokott őszinte, kedves, beszélgetős este volt. Hazafelé, hamvas ifjúságom egyik Beatles dala motoszkált a fülemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése