Padlizsánnal a Zenitre

Az esőnek hála, szép a termés a kertben, padlizsánokból is van bőven, amit Erdélyben törökparadicsomnak hívtak. Merthogy, az oszmán birodalomból került hozzánk.  Nem csak méltán népszerű krémje finom, de ízletes, gyors ebéd elkészítésre is alkalmas, mint általában a zöldségek. Szóval,  a padlizsánt hosszában vágtam szeletekre, sóztam, citromlevet facsartam rá, negyedóráig állni hagytam az egészet. Egy szétnyomott fokhagymagerezddel adtam plusz ízt az olívaolajnak, sütés közben kicsit odakapattam  a serpenyőben a padlizsánokat, de ez inkább használt, mintsem ártott. Eközben felvágtam az húsos testű, édeskés ökörszívparadicsomot és a mozzarellát. Kiszedtem a serpenyőből a padlizsánokat és mindkét oldalon megsütöttem a paradicsomokat is, a legvégén olvasztottam meg rajtuk a sajtot. A tányéron a padlizsánokszeletekre kerültek a mozzarellás paradicsomok és az egészet megszórtam bazsalikomlevelekkel, picit utána sóztam, megöntöztem olívaolajjal a mutatványt. Ez elvegyült a sült padlizsán és paradicsom levével, amit a bagettel kitunkoltam a tányérból😊. A Currus Pince 2018-as Zenitje igencsak ott van a szeren, ahogy ezt Maller Zsolt borainál megszoktuk. Ez a zenit is szép kerek bor, telt, tartalmas és mégis könnyed, jólesik minden korty a pohárból. Ha többre kíváncsiak, olvassák el a Borrajongó blog bejegyzését borról, amiben nem fukarkodnak a dicsérettel.

Salátának is jó a spenót

 

Leszedjük a kertben a friss spenótot vagy vásárolunk valahol. Jó alaposan megmossuk, megszárítjuk. A fenyőmagot kis olívaolajon megpirítjuk, félretesszük. Az öntethez olívaolajba citromot facsarunk, sózzuk. Kikapjuk a fortyogó vízből a lágyra főzött tojásokat. Reménykedünk, hogy azok maradtak. Az öntetbe megforgatjuk a spenótot, avokádószeletekkel dúsítjuk. Az egészet megszórjuk pirított fenyőmaggal, jöhet rá a lágytojás. Pannitól hallottuk a receptet, mi még vajaspírítóssal tuningoltuk. A köveskáli Pálffy Pincészet traminije telitalálat hozzá. Mondjuk, ez 2017-es, hogy hova keveredett, most találtuk meg. Megmaradt illatos, könnyű, aromás fehérbornak, teljesen harmonizált a spenótsalátával. Egyébként meg a tramini hívei vagyunk.

 

Itáliai utazás Rézi nénivel

Mit kezdjünk a húsvéti sonka, csülök, füstölt lapocka maradványaival? Takarékosan együk meg, szól a nem túl eredeti javaslat. Rézi néni két évszázados szakácskönyvében nagyon praktikus receptet találunk hozzájuk. Mondjuk, az olasz salátát, amit a felsorolt alapanyagokkal kicsit másként csináltam. A kockára vágott krumplit puhára főztem, a zellert és a répát közepesre. Hozzáadtam a szintén kockára vágott nyers almát. Sóztam, borsoztam, olíva olajjal nyakon öntöttem. Óvatosan összekevertem az egészet, a halomra jöttek a keménytojás cikkelyek. A cserépből céklalevelekkel díszitettem. A Szent-György-hegyről Nyári Ödön 2017-es olaszrizlingje vitt mindent. A bor teste a vulkanikus napsütéstől aranyos, olajos, inkább száraz, ízében mazsola, mogyoró és zárásként a fajtára jellemző kesernye. Királyság. Így egyszerűen. 

   

Az örök fodros kel a levesben

 

Azt írják róla, hogy a vadkáposzta termesztett változata, hidegtűrő fajta, de nem jön zavarba a nyári hőségtől sem. És tényleg. Ez utóbbit bőven megtapasztalhattuk tavaly júliusban, amikor a kapa éle úgy pattogott a kerti ágyasokban, mint a gumilabda a strandon. A telet simán átvészelte a teraszon, merthogy cserépbe is átmentettük, hogy kéznél legyen. Mert szeretjük a konyhában tudni. Kétségtelen, hogy az igazi mínuszokban egy kiszuperált frottír törülközővel óvtuk a hirtelen megrázkódtatástól. A képen látható leves egy tartalmas észak-olasz igen szolid változata, miután bekanalazása után nem kell visszamennem a rengetegbe fát vágni. Szóval, a hagymát olívaolajon üvegesre pároltam, ment a lábosba a kockákra vágott cukkini (mehetett volna krumpli helyette). Kis idő után felöntöttem vízzel, belerepültek a fodros kel levelek, sóztam, beleszórtam a rozmaring, kakukkfű és oregánó szálakat, a szabadtéri cserepes fűszerkertből. De bármi, kedvünkre való fűszernövény jó lehet. Egy evőkanál házi paradicsompürével is összekavartam a levest. A végén a „tartalom kedvéért” a tányérba csusszantottam az Atus-féle pirított  kenyeret. Persze, a levest izmosíthatjuk babbal, füstölt szalonnával, lencsével, stb., de ez most ilyen lett. Nekem ízlett. Szerintem könnyű fehér megy utána, irsai, tramini, sauvignon blanc.     

Ki akar itt a borsószezonig várni?

Hát, én aztán nem tudtam, hogy a bolognai a legjobb olasz konyha. Róma, Nápoly meg ilyenek jártak a fejemben. Bolognáról legfeljebb a nálunk elhíresült spagetti jutott eszembe. Na, most kezembe került egy könyv, ami felvilágosított tudatlanságomról. Vezeklésül nekifogtam egy igazi bolognai receptnek. Mondjuk, makaróni helyett vékony spagettit használtam, ez volt otthon, mea culpa. Szóval, lendületet vettem, villával összetörtem a bőrétől megszabadított házikolbász töltelékét. Olajon megpirítottam, felöntöttem kis tejjel, hogy puhuljon. A másik serpenyőben vajon megfuttattam az apróra vágott vöröshagymát, sóztam. Hozzáadtam a (konzerv) zöldborsót, az átabotában porból készült forró zöldséglevest. A spagettit leszűrtem és mindent egy lábosban jól összekevertem, nem felejtettem ki a maradék vajat és lereszelt parmezánt sem. Elég jó lett. Az ebédhez egy-két korty saját siller dukált a Látóhegyről. Tanulságok: friss, édes zöldborsóval, maradék húslével, makarónival biztos jobb lett volna, de ki akar itt a borsószezonig várni?

Egy másnapos ebéd

Ha szerencsés csillagzat jár égen-földön, akkor összejöhet. Azt persze, nem merném mondani, hogy mindennap ilyesmire vágyna az ember. Az előző nap katlanban főtt csontos húst megpíritjuk a vaskosabb serpenyőben. Előtte megtaláljuk a hűtőben a régen elfogyott sülthús zsírját. Az előző napi főtt krumpli becsatlakozik a pirulásba. A művelet figyelmet érdemel, nem kezdünk másba. Petrezselyemmel meghintjük a krumplit. Figyelünk. Amikor eljön a pillanat, könnyed mozdulattal lehúzzuk a serpenyőt a platniról. Ecetes cseresznyepaprika, meg miegyéb dukál hozzá. Tunkolni most zsemle, jobb lenne Atus kenyere. De, ne legyünk telhetetlennek. Sokféle bort ihatunk hozzá, jó egyensúlyú furmintot, a bölcsek szerint kadarkát majdnem mindenhez. Igazuk van, legyen az. A találós kérdés: mi is az a húsféle a tányéron?

Az uborka és a tök szerelemgyereke

Hála a nyárvégi esőzésnek, a kései jó időnek még akad a kertben zsenge cukkini. Ha már így van, készülhet szélsebesen az ebéd. Az uborka és a tök házasságából született zöldséget kockákra vágtam. Rányomtam két-három fokhagymagerezdet, sóztam, állni hagytam. Olivaolajon megfuttatam a csíkokra vágott húsos szalonnát, miután megpirult kiszedtem, félretettem. A serpenyőben a zsíradékon a cukkinit is megpirítottam, majd a szükséges mennyiségű vízben megpároltam. Tejföllel behabartam, hozzáadtam a szalonnát és az apróra vágott petrezselymet, megkavartam a mártást. Amihez gyári zsemlegombócot főztem ki a fazékban. Szerintem jó lett az összhatás :)! A tokaji Gróf Degenfeld 2021-es muscat blancja volt hozzá a bor. Félszáraz, muskotályos, virágos jegyekkel, jó választásnak bizonyult.

  

Két serpenyő egy ebéd

Ha szüretről marad egy-két fürt otello azt érdemes a pincébe tárolni. Ez a direkttermő fajta illata és íze miatt a falusi szőlők egyik kedvence. A mi háztartásunkban azért menő, mert remek kísérője a sült hurkának. Régen a tévében láttuk a nagymenő séfnél (nem otelloval) a szőlő és hurka kombót. Nem haboztunk, annektáltuk az ötletet. Az egyik serpenyőben kis zsiradékon rápíritunk (a tegnap sült) májas és véres változat felvágott karikáira. A másik serpenyőben olívaolajon és vajon megforgatjuk a szőlőszemeket, míg pici levet eresztenek. Ezzel a lével a tálalásnál megöntözhetjük a hurkakarikákat. Egy kis rukkola soha sem árt, inkább feldobja az ételt. Jobb híján, közepesen testes vörösbor került az asztalra, ami körül emiatt azért nem kergettek meg. Cabernet sauvignon, kékfrankos, merlot házasítása a Bodri-küvé, bogyós gyümölcsösséggel, kellemes ízvilággal.

 

 

Eső előtt köpönyeg

A kiadós zivatarok után érdemes a rétek felé venni az irányt. Főleg, ha az emberfia tudja, melyik rétet keresse. Merthogy ennyi csapadék után tuti találunk gombát. Mondjuk, a gumicsizma ilyenkor is hasznos viselet. Nincsenek vargánya-álmok, beérjük az erdőszéli csiperkével. Frissiben elkaptuk őket, piszkosfehér, vastag kalapban bújkálnak a vizes fűben. Otthon a feleségem tüsténkedik a tűzhelynél, sokkal jobban főz nálam. A serpenyőben fokhagymás olajon, vajon kakukkfűvel és rozmaringgal píritja a gombaszeleteket. Közben Atus magos, kovászos kenyerszeleteiből pirítósokat készít. Ezekre pakolja a sült gombaszeleteket, picit sózza, megszórja petrezselyem zöldjével. A kertjéből odavarázsolja a paradicsomot, paprikát, retket a tányérra. A barátokkal közös chardonnay tükrös küllemével, őszibarackos ízével, rátarti gerincességével járul hozzá a vacsorához. És egyáltalán.

A kényelem diadala

Megint az időfaktor, gyorsan és valami finomat főzni. Persze, hogy ebédre. Máris párolódik a csíkokra vágott hagyma az olívaolajban. Egyszer olvastam valahol, hogy a cukkini és a paradicsom édestestvérek. Vagyis, jól kiegészítik egymást a fazékban. Itt az ideje kipróbálni. Kis viz is kerül a zöldségek alá, füstölt sót szórok rájuk. A terasz kertjéből rozmaringgal, kakukkfűvel és oregánóval izesítem. Ennyi az egész, nincs kedvem csűrni-csavarni a dolgot más hozzávalókkal. Bátran otthagyom tűzhelyet és megnézem levelezésemet a számítógépen. Ott is felejtem magam előtte. Szerencsére észbekapok, így aztán az ebédem csak a levét forrja el. Azért ez mázli, ezt a receptbe többet nem veszem bele. Pont annyira ress, amennyire lennie kell. Ropogós és ízeletes. Az oregánó uralja a kakukkfűvet és a rozmaringot, de talán emiatt nem kell Berettyónak mennem. Egy nagy pohár hideg csapvíz dukál hozzá.

  

Orosz-libanoni találkozó a konyhában

 

A hőség nagy úr, kinek van kedve délben ebéddel bajlódni. Úgyhogy érdemes hajnalban szörfözni a neten. Hátha találunk valami egyszerű és finom receptet. Pont ilyen az „okroshka“, az orosz kefír leves. Egy szem krumpli és a tojás tíz perc alatt megfőtt, a tojás sárgáját kiszedtem. A fehérjét a krumplival együtt kockákra vágtam, meg hozzá nyers zöldségeket: uborkát, retket (ha van), újhagymát, paradicsomot. Botmixerrel a kefírbe kevertem főtt tojássárgáját, borsoztam, sóztam. A kaprot se hagytam ki belőle. Mindkettő mehetett a hűtőbe, ebédkor ráöntöttem zöldségekre a kefírlevest. Komolyan, nagyon finom, hűsítő, laktató. A tabulé petrezselymes kuszkusz, vagy bulgur saláta. Forró vízzel nyakon öntettem a kuszkuszt, amikor felszívta a vízet, hagytam kihűlni. Bőven facsartam rá citromlevet. Összekevertem a már ismertett zöldségekkel, apróra vágott korianderrel, merthogy kevés petrezselyem volt otthon. Sóztam, egy kissé fanyar olívaolajjal meglocsoltam, mehetett a hűtőbe. Ez is bingó lett! Ámbár egy kis joghurt még elfért volna rajta. Ma a tiszta víz volt az italom, bizony, hálás lehetek ezért is.

 

Felturbózott fúzió a konyhában

Hajlok rá, hogy néha a maradékból készül a legjobb ebéd. Ami adott volt hozzá: a főtt csirkecomb, a nokkedli. A combhoz szójaszószból, mézből, kurkumából, gerezd fokhagymából kínai pácot turbóztam. Jól megforgattam benne húst, néhány órát hagytam álldogálni a hűtőben. A teraszon letépkedtem a záporoktól ázott snidlinget, apróra vágtam. Ebédidőben cseppnyi zsíron lepirítottam a nokkedlit, jól összeforgattam snidlinggel. Gyorsan megpirult a csirkecomb is, a pácból sűrű mártás lett. Ha nem lenne hülyeség, azt írnám, a tölgyfalevél-saláta már csak hab a tortán. A pugliai próbajáratú „rosa“, epres, cseresznyés, málnás, jó savakkal, fűszeres lecsengésével ritka, de jó választás volt. Utánanéztem, Bombino nero és Malvasia nera fajták házasításából készült, szóval, kinn vagyok a vízből, azt hiszem.

  

Titkos fegyver a spárgához

Három percig pároltam az két ujjnyira vágott spárgát. A másik fazék forró, sós vízében feltettem a tésztát. Kellett hozzá idő, de megérte. Vajon, olívaolajon megfutattam a spárgát, hozzácsaptam egy evőkanál medvehagymapesztót (ez a titkos fegyer). Jól megforgattam, adagoltam hozzá egy kis tejszínt, hogy selymesebb legyen a mártás. Jöhetett a fogkemény tészta, meg az alapos kavargatás. Még sóztam, borsoztam, a tányéron parmezánt reszeltem rá. Passz, és kész a finom ebéd. A Friulano száraz, zamatos olasz fehérbor a Friuli-Venezia Giulia tartományból. Jól csiszolt savakkal, telt, kellemes kortyokkal. Régebben Tocai Friulano néven forgalmazták, de az uniós bíróság 2007-ben helyt adott a Tokaj miatti magyar panasznak. Azóta csak Friulano a neve.

  

St. Andrea Valóban méltó

A csirkemellet csíkokra vágtam, bepácoltam olívaolajjal, rozmaringgal, oregánóval, fokhagymával, megsóztam. Másnapig ment a hűtőbe. Mikor másnap lett, az édesburgonyát, vagyis a batátát meghámoztam, kockára vágtam, olívaolajban megforgattam, persze, hogy sóztam. Nálunk az a szokás, hogy mindkettőt elősütjük. Közben parmezánt reszeltem, mozzarellát, fetát morzsoltam. A zománcos tepsit kiolajoztam, egy réteg krumpli, rá a csirkemell csíkok, és megszórtam a sajtokkal. A sütőben 180 fokon értek össze a rétegek, a tetejére szépen ráolvadt a sajt. Jégsalátával tálaltam, tetszés szerinti öntettel. A pincéből előkerült egy 2017-es pinot noir, Valóban méltó az egri St. Andrea borászattól. Rubintosnak mondanám a színét, ízében bogyós, gyümölcsös, fűszeres ízvilág. Kellemes savak és testesség, egyensúlyban vannak. Az eltelt évek nem fogtak rajta, talán szelíden asszonyosabb lett.

 

Az örökifjú mángold és fodros kel a tésztán

A zöldféléket a fagyok előtt leszedtük a kertben, aztán papírdobozban téliesítettük az erkélyen. A spenótra hajazó mángold és a vadkáposzta-félékhez tartozó fodros kel is hidegtűrő növény. A serpenyőben összenyomott, testes fokhagymagerezddel ízesítettem az olívaolajat. Ebben pirult félmaroknyi fenyőmag, és fonnyadoztak a mángold és fodros kel levelek. Pohárka fehérbor bolondította még a mutatványt. A kifőtt spagetti éppenhogy tésztalével ment a serpenyőbe, mozarelladarabokkal és tejszínnel sűrítetettem a mártást. Enyhén sóztam, borsoztam a tésztát, parmezánforgácsokat szórtam a tetejére. A limitidő kényelmesen félóra volt, ripsz-ropsz elkészültem. A neszmélyi Hilltop Irsai Olivér fajtájú bora hozta a sztenderdet, illatos és könnyű volt, mint a vasárnap délután ígérete. 

A lusták ebédje a mángold

 

Mint majdnem minden történet, ez is úgy kezdődik, hogy a mángoldot Ázsiában több ezer éve termesztik, őse valószínűleg a vadon termő tengeri répa, rokona a cékla és a sárgarépa. Több ezer év ide vagy oda, nálunk pár éve került a kertbe, egy kellemes csallóközi baráti hétvégén fedeztük fel a vendéglátók példásan gondozott veteményesében. Főként én forszíroztam, hogy legyen nálunk is, de most már családi kedvenc lett az étrendben, különösen azért, mert a fodroskellel együtt igen csak hidegtűrő, tehát sokáig friss zöldségként fogyasztható, és ahogy írják róla: „szerves savtartalma miatt élénkítő hatású, gazdag A-vitaminban, C-vitamin tartalma a paradicsoménál is magasabb, nagy pektintartalma miatt könnyen emészthető.“ Töredelmesen bevallom, én inkább azért szerettem, mert egyszerűen finom és változatos ételek készíthetők belőle. Most egy periférikus változata következik, nevezzük a lusták ebédjének. A búzalisztből készült bolti tortilla a teflonserpenyőben való melegítéssel könnyen göngyölhető, tekerhető lesz. A töltelékéhez a fokhagymát kis olívaolajon megfutattam, a jól megmosott, száráról letépkedett mángoldleveleket rádobtam, a fehér borból is löttyintettem hozzá, sóztam, borsoztam. Mikor így megpárolódott mángold, a meleg tortillalapon elsímítottam, az éppen kezem ügyébe került sajtból bőven reszeltem rá. A tortillát óvatosan összehajtogattam, egy evőkanál tejföl a perezsemmel még a tetejébe fért. Nekem ízlett hozzá a Szászi Birtok 2018-as Badacsonyi Olaszrizlingje, mondjuk, illatában a rezedával és körtével, harmonikus savakkal, a bazalthegyeknek köszönhető mineralitásával, utózöngéjében a fajtára jellemző kellemes petrolossággal.

Viaszosvászon és gázrezsó 3.0

 

A blogmappában megtaláltam ezt a fotót, mint nyáron a mélyhűben az afrikai harcsafilét. Nem kellett sokat szöszölni vele, sózás után egy-két perc alatt mogyoróolajon megsütöttem. A másik edényben sóval, borssal párolódtak a kerek toszkán cukkiniből összevágott zöldségkockák. A halra savanykás libanoni joghurtból, koriander híján, petrezselyemből készült a mártás. Mutatósnak gondoltam hozzá a negyedelt, nyers paradicsomot. Ha szerencséje van az embernek, akkor ilyen gyorsan elkészül a halebéddel. Aminél érdemes szem előtt tartani a szerzetesi tanácsot: átkozott a hal a harmadik vízben, vagyis a hal bort kíván. Éppenséggel fehéret, de csak könnyű saját siller volt a kézközelbe. Mit tehettem, beértem ezzel, az első korty után arra gondoltam, soha ne legyen nagyobb bajom.

 

Viaszosvászon és gázrezsó 2.0

Mostanában volt egy-két hideg hajnal, a békesség kedvéért érdemesnek tűnt leszedni még a kertben  bújkáló zöldféleket. Mondjuk, a padlizsánt is, amit Erdélyországban anno törökparadicsomnak hívtak. Ha már így alakult, közepes darabot csíkoztam fel, daraboltam. A kötelező sós „izzasztás“ után papírkendővel leitattam, fokhagymás olivaolajon megpároltam. Bőven adagoltam hozzá a tépett bazsalikomlevelet, kicsit sóztam, borsoztam. Paradicsom karikákat is tettem a serpenyőbe. Mire megvolt, addigra a penne is fogkeményre főtt, összekavartam az egészet, pici tésztavizet löttyintettem bele. A tányéron kis olívaolaj is elfért rá. Beértem a ház vörösborával, ami finesszel készült cabernet franc, egyszer majd mesélek róla, de CSAK akkor, ha megengedi a főborász. :)

 

Bor és művészet a kastélykertben

Szóval, az Esterházy-kastély udvarát két napra elfoglalták a neszmélyi borászok. Az egyik sétányon a tatai képzőművészek munkáit is megismerhette a nagyérdemű. Remek és máskor is követendő párosítás, mert ennek is van íze, zamata. Mint ahogy a Stróbl-boroknak, amiknek régi tisztelője vagyok. Már „tudományosan“ barátkoztam a borral, amikor a korty után kérdőn az UFo főszerkesztőjére néztem. Vajh, honnan való? A legnagyobb természetességgel mondta, hát a Stróbl Ferié. Itt kezdődött a dolog, aztán a borok a demizsonból palackokba kerültek. Nem csak a pincében nyíltak, hanem a borfesztiválokon is. A Stróbl-borok folyamatosan fejlődtek, nőtt az elismertségük, én pedig drukkoltam a baji gazdának. Aki enélkül is mindenféle díjakat, érmeket nyert, nyer a boraival. A mértékletesség jegyében most hármat kóstoltam tőlük. A sauvignon blanc-ja mindig nyerő az illatával, a könnyedségével. A királyleánykájának erősebb tartása van, de ugyanilyen harmonikus bor. A cabernet franc-ja nagyon bejött finom rusztikusságával. A Márta asszonnyal készült közös fotó arra is bizonyíték, hogy Stróbl Feri sikerei mögött egy erős asszony is áll.

Gázrezsó és viaszosvászon

A hőség elől napközben egy falusi házba menekülök. Ez komoly mennyiségű internetes elvonással jár, ami eddig csak előnyömre vált. A környék csinos gyaloglóterep, alkalmas a „forever young“- projektre. Ebédre a vasserpenyőben mogyoróolajon üvegesre párolom az újhagymát. Rázúdítom a letépkedett mángoldleveleket, ügyelek arra, hogy ress maradjon. A felvert tojásokkal lassú lángon omlett-féle kerekedik belőle. A tetejére szórom az apróra vágott újhagyma szárát, a paradicsom karikákat. A felhasznált fűszerek: só, kakukfű, zsálya. A barátokkal közösen készített borunk az asztalon, merlotból siller, amit kis cabernat sauvignonnal házasítottunk. Nincs rá panasz, ha divatosan mondjuk, akkor jó kis bisztróbor. Egyébként meg rendben van.