Paarl felé vesszük az irányt,
hatalmas szőlőültetvények között vezet az út. Minden boros kiadvány azt ígéri,
hogy csodálatos a táj, jók a borok és barátságosak az emberek. Ebből kettő
tökéletesen stimmel.
Fairview Wine Estate a Back
család harmadik generációjának birtoka, ők 1937 táján vették át a korábbi
tulajdonosoktól. A hetvenes évek közepén felpörgették az üzemmenetet. Nem csak
borokat, (kecske)sajtokat is készítenek, meg minden mást, amit a gazdaság ad, lekvárokat,
csatnikat, pékárukat. Címerükön szőlész díszeleg egy kecske társaságában.
Óriási épületegyüttesben fogadják
a vendégeket, többféle borkóstolási helyszínnel, de közülük választani erősen
pénztárcafüggő. Naná, hogy mi a központi közös helyiségbe nyomulunk. Ez is
csillogóan és praktikusan berendezett, több borpulttal. Mögöttük készséges
borfiúk öntögetik a kuncsaftok poharába a listáról kért borokat. Pontosan hatpohárnyit,
de nem csinálnak kabinetkérdést belőle, ha a delikvens nem éri be ennyivel. Kör
alakú pultnál zajlik a 15-20 féle valóban kitűnő sajtok ízlelgetése. Grátisz, a
többség úgyis vásárol belőlük. Kitűzőm
szerint aznap a 224-dik (délelőtt 11 óra van) látogató vagyok. Ennyit a
forgalomról. Most két borról, a többiről ne essék szó.(Az árak nagyjából
megadva, forintra átszámolva zárójelben.)
The Goatfather 2011 Az itáliai hagyományokra és fajtákra építik, ami
belefér onnan, Sangiovese, Barbera, Cabernet Sauvignon és Nebbiolo. A címkén
humorosnak szánt nevéből adódóan, persze, hogy kecskefej vigyorog. Az
összetétel arányairól semmi, azt mondják, családi titok. Esetenként az
évjáratot is alig sikerül itt kihúzni a borfiúból. Rubinvörösnek látom, illata,
íze gyümölcsös, élénk savakkal, kellemes lecsengéssel. Közepesen súlyosnak
gondolom. (1800)
Fairview Durif 2010 Csapjunk a közepébe. A legdrágább és a legjobb
bor a kóstolólistáról. Asszondja a másik, kedvesebb borfiú, hogy a fajta
Franciaországból származik petite shirázként, de Amerikában lett igazán
népszerű. Az ebből készült borban erősebbek a savak, érzékelhetőbb a tannin,
nem szólva a magas alkoholfokról. Ez utóbbi esetünkben 15 fok, de nem tűnik
annyinak, a savakat meg a tannint pedig bársonyosabbra szelídítették. Mélyvörös,
illata, íze is a shirázra hajaz, szeder és csokoládé, telt kortyok, hosszabb
utóízzel. (3000)
A kedvesebb borfiú kérdezi,
milyen nyelven beszélnénk feleségemmel. Felvilágosítjuk, de korábbi
tapasztalatokból okulva, megadjuk a telefonos kérdés válaszát is, Európában
van. A fekete fiatalember (mindegyik borfiú az) elmosolyodik, majd egy
előkészítő jobbegyenes után, Tokaj mondja, könnyed balhoroggal, félperces
értekezés a kadarkáról, padlóra küld bennünket. Dagadó honfiúi kebellel
foglalunk helyet Terry mikrobuszában.
Irány Franschhoek, ahol a
hugenotta emlékmű előtt suhanunk el. Rengeteg a borászat és étterem, a Le Quartier
Francais Michelin csillagos. Kis csapatunk nem idetart, beérjük egy szolidabb
árnyas teraszossal. Itt Terrytől megtudjuk, hogy nem ő a Mikulás, magyarul a
kávé fakultatív. Babotie-t eszem, ami idevaló étel (lásd még lecsó, ahány vidék
annyi szokás), itt darált marhahús, élénk fűszerekkel, erre tojásrántottát
simítanak, citrom- és narancskarikákkal.
Hozzá curry porral kevert rizst halmoznak egy másik tányérra, sok
salátával. A ház veresborát kapjuk, itthoni szlengben, jó kis ivóbor.
Fel a hegyre és máris a Dieu
Donne Vineyards pázsiton elhelyezett egyik asztalától bámuljuk a pazar kilátást
a völgybe. Egy francia-mauritiusi üzletember kereste a gyökereit Dél-Afrikában,
aztán megtalálta. Ezt a borászatot is 1987-ben. A régi ültetvények melletti
telepítésekkel és egy dél-afrikai borász szerződtetésével kezdődtek el az új
idők. Miközben a francia hagyományokra igyekeznek támaszkodni. A címerben a
francia trikolor és a keresztes hadak keresztje.
Méthode Cap Classique 2010
A francia hagyományokból következik, hogy itt is
pezsgővel indítunk, palackban erjesztett chardonnay. Klasszikus készítési mód,
limitált tétellel. Egyébként szinte mindenhol nyomják a buborékost. Rendben
van, jólesik. (3000)
Merlot 2010 Tizenhat hónapig volt tölgyfahordóban, illatával nincs
baj. A színét nem látom ragyogónak, de az első korty testessége, gyümölcsössége
reményt keltő, viszont utána nekem nem áll össze az ígért tanninos struktúra.
Az is lehet, hogy nincs érzékem a merlot-hoz, vagy nem ittam még igazán jót.
(3000)
Cabernet Sauvignon 2009 Terry nagyon kapacitál, hogy kóstoljam meg.
Értelemszerűen ez sem vékony bor, sőt. Színében mélyvörös, illatában bogyós
gyümölcsök, ízében dettó, plusz fűszeresség. Az alkoholfoka 14-es, nem vág
nyakon, viszont a végén enyhén bekúszik a paprika, nem zavaró, de van. Kicsit
hűvösebb a nyári klíma. (3000)
Ülünk, mint az iszap. Nincs
tömeg, a táj tényleg fantasztikus. Élvezzük a februári utószezon egyáltalán nem
bágyadt napsütését. A holland pár meséli, hogy egy hónapot töltenek itt
Dél-Afrikában. Nemrég házasodtak össze, mielőtt elkezdik a polgári életet,
kicsit utazgatnak. Martinique-ról érkeztek. Terry forszírozni kezdi az
indulást, a beígért hét órából már csak kettő van vissza. Neki akkor lejár a
munkaideje, de ezt nem mondja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése