Az ember végül csak visszaérkezik.
Jó és rossz is, de mégiscsak itt van otthon. Izgalmas tájak és borok kedves
emberek társaságában. Nagy ajándék, szerencsésnek mondhatja magát az, akinek ez
kijut. A dél-afrikai borok után azonban jöjjön az első korty hazai. Mi lehetne
más, mint olaszrizling. Ez legalább annyira miénk, mint ott a chenin blanc. Köveskál 2011, még a nyáron vettem a Káli Köveknél. Valahol a
szomszédban nyaraltunk, de kóstolási célzattal tettünk egy kirándulást a faluba.
A lányok, gyerekek fagylaltozni mentek, mi Atussal tudományos alapon
végigkortyoltuk a választékot. Ennek eredményeként került egy cabernet franc
(!) és az olaszrizling a hátizsákba. Az utóbbi a címkéről okosodva, Fekete-hegy
Töltés dűlőjének félhektáros vulkanikus talaján termett a szőlő, amiből 1350
palack bor készült. Viszonylag kis tételről van szó. Az árából következtetve,
jónak is tartják. Kezdjük a végén, nem tévednek. Tradicionális olaszrizling,
hordóban érlelték. Világos szalmaszínű, már-már áttetszően az, ha akarom
virágos illatú. Eztán könnyebb kortyra számítok de nem, közepesen telt, krémes
a bor. Érezni a mineralitást, a napsütötte órákat, és a finisben a kesernyés mandulát.
Struktúrája feszes, van tartása, az alkohol pont a kívánatos. El van ezzel a
borral az ember. Három-négy pohár után szebb a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése