A jeles napokról maradt egy kis kacsamell. A falusi, nem rozéra sütve. Ropogósra, Margit néni módra. Azon morfondíroztam, milyen lehet tésztával. Megnéztem a recepteket. Hamar kiderült, ez már másnak is eszébe jutott. Egy-két egyéni kanyarral követtem a kijelölt irányt. A melegedő olívaolajban elnyomkodtam egy gerezd fokhagymát. A karanténos időkben a fenyveserdő helyett, a mélyhűtőből szedtem (elő) a lila pereszkét. Ment a serpenyőbe, só, bors mértékkel. Mielőtt teljesen megpárolódott volna, rámorzsoltam a friss kakukkfüvet. Tejszín helyett tejföllel készült a mártás. A kifőtt fusili levéből is adtam hozzá keveset. Kacsazsíron átmelegítettem a szeletekre vágott kacsamellet. Ezen megpirítottam a tésztát. Ülhettem az asztalhoz. Bolyki Egri Csillagja, az ott termő fehérek házasítása. Friss, virágos illatokkal és ásványos, telt ízekkel. A borospalack címkéjéről a nyúl is elégedetten bámulta a csettintésemet. Aztán az ablakon keresztül gyorsan elhúzott az űrhajóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése