Magyar turán a Mátrából

A turánt  „többek között medoc noirból és csabagyöngyéből” keresztezték Egerben. Eredetileg festőszőlőnek, de aztán kiderült magában is megállja a helyét a hordóban. A most felbontott palackot egy mátrai borásztól választottuk, akiről ez olvasható a neten: „Szecskő Tamás és családja régóta foglalkozik borkészítéssel, a pincéjük Gyöngyöspatán található. Kizárólag saját termesztésű szőlőből készítik boraikat. Céljuk nem más, mint olyan egyedi stílusú borok készítése , ami a Mátra borvidék egyéniségéhez igazodik.” Stimmel, merthogy 2009-ben ismertük meg a borait, azóta kísérjük figyelemmel, és tanúsíthatjuk, a mi tapasztalatunk szerint is egyedi borok készülnek a pincében. A 2008-as Turánt még 2009 tavaszán vásároltuk tőle az etyeki fesztiválon .(vö. pohár) öt esztendős pincei tárolás után húztuk ki a palackból a dugót. Az első kérdés az volt, hogyan őrizte meg magát bor, jelenthetjük, kiválóan. Négyen kóstoltuk, tapasztalatainkat így összegezhetjük: egészen mélyvörös szín, illatában fekete ribizlit, meggyet, aszalt szilvát éreztünk, testes, telt korty, markáns tanninokkal, a magas alkoholfokkal (15), ami nem zavaró, szép hosszú lecsengéssel, kellemes utóízekkel. Négyből három kitűnő, egy nagyon jó minősítést kapott. Szóval, a fehérekhez hasonlóan ez is remek Szecskő bor.

Badacsonyi olaszrizling a bakról

"A Bakról" Badacsonyi Olaszrizling 2012 Bakó Ambrus bora, aki a legutóbbi években tűnt fel a fiatal magyar borászok között, és azonnal komoly sikereket ért el, beszélnek róla és borairól. Nincs birtoka, így megbízható gazdáktól vásárolt szőlőből készülnek a borok, fontos megemlíteni, olyan kiváló minőségben, hogy a svéd tulajdonban lévő badacsonyi Villa Sandahl főborásznak szerződtette. De maradjunk kóstolónk tárgyánál "a bakon", amit Jammie Oliver receptje szerinti étekhez kortyolgattunk. Fokhagymás, paprikás, abált tokaszalonnát apróra vágtunk, ugyanezt tettük a csirkemájból készült raguval, összekevertük, sóztuk, borsoztuk, zöld korianderrel (erkély kertészet) meghintettük. Közben forró vízben ressre főztük a kelkáposztaleveleket, azok megfelelő méretben kisimított folpack fóliára kerültek, a kelkáposztalevélre púpozott teáskanálnyi massza jött, a folpackot összefogtuk, megcsavartuk a tetejét, és ott a tányéron az étel. Nem annyira macerás, mint leírva, viszont nagyon finom. A koriander kiváltható petrezselyemzölddel, a tokaszalonna esetleg, valami puhább, hagyományos szalonnával. A borhoz a szőlő Kékkútról, bakművelésű, fiatal ültetvényről származik, a bor érdekessége, hogy függetlenül a palackon lévő felirattól, fele-fele arányban olaszrizling és chardonnay. Tiszta, szép bor, virágos illattal, itt az olaszrizling viszi a prímet, aztán az első kortynál beköszön a chardonnay krémessége, jóleső telt ízek, fehér húsú gyümölcsökkel, a feszes savszerkezet nekem annyira nem hiányzott, meglehetősen hosszú, kellemes lecsengéssel búcsúzik. Nekünk nagyon ízlett, mint eddig a Bakó borok általában, azt írják ebből 200 palack készült, mázlisták vagyunk, hogy hozzájutottunk.     

A megbízható pannonhalmi fehér

A Tricollis magyarul három dombot jelent, egyben jelképezi a pannonhalmi bencések régi kolostorának hármas hegyét, de jelöli a három különböző fajtájú fehér (vagy vörös) borból készült házasítást a szerzetesek pincéjéből. A borvidék három tradicionális fajtájából, az olaszrizlingből, a rajnai rizlingből és a fűszeres traminiből - három dűlőből származnak - évtizede készítik itt a cuvée-t, mi is kóstoljuk egy ideje. Ha biztosra akarunk menni, ezért a palackért bátran nyúlhatunk. A Pannonhalmi Tricollis 2012 évjáratóról ezt tartják pincénél: "alapízét az olaszrizling, ropogósságát a rajnai rizling, fűszerességét a tramini garantálja, de most a termőre fordult pinot blanc házasításával gazdagságot, krémességet, nagyobb testet is csempésztünk a borba." Szóval, mint látható, színe üde halványzöld, élénk és tiszta, a rizling hozza a citrusokat, a fehér gyümölcsök ízeit, a tramini a virágos aromákat, határozott karakterű bor, jó savakkal. Kiváló tésztához, halhoz, fehér húsokhoz, meg csak úgy! Egy történet (forrás: Szép Magyarország), Liptai Zsolttól, a pannonhalmi borászat vezetőjétől: "Az első szüret alkalmával késő éjszakáig dolgoztunk a pincében és egyszer csak azt vettük észre, hogy valaki figyeli a munkánkat a háttérből. Meglepődtünk, hiszen a Főapát úr volt. Megkérdeztük tőle, hogy mi járatban van, és akkor elmondta, hogy a közösség küldte őt, hogy megtudják milyen lesz a bor : olyan amelyik rászolgál az áldásra, vagy olyan, amelyiknek szüksége van rá." Liptai Zsolt erre azt válaszolta a Főapát úrnak, hogy nincs más lehetőség ennek eldöntésére, mint a kóstolás.

Nem annyira szürke a francia barát

A Pinot Gris Vin D' Alsace 2012 rövid írásunk tárgya, abban a hiperben vásároltuk (olcsón), amit eddig nem nagyon kerestünk fel, de az utóbbi időben egyre gyakrabban és szívesen lépünk be az ajtaján. Nem csak borkínálata,hanem inkább kedvező árú különlegességeket is kínáló választéka okán. Alsace régió észak-keleten található Franciaországban, amit mi Elzásznak hívunk.Strasbourg a központja. A kuglófja és sörei mellett a borisszák a Vogézek lejtőin lévő pincék palackjait részesítik előnybe, világszerte híres fehérboros vidék. A mi borunk szerényen a ranglétra alján helyezkedik el, de ugyebár nem ez számít, hanem az íze, az pedig finom. Pénztárcakímélő módon megismerhetjük az itteni fehér borok minden kedvező tulajdonságát. A fajta pinot gris, rokonságban a pinot blanc-kal (fehér) és a pinot noir-ral (vörös), természetesen francia, nálunk Badacsonyban lelt otthonra. Itt testes, zamatos, tüzes bor lehet belőle, köszönhetően a bazaltos talajnak, meg a balatoni napfénynek. Egyébként, ahogy a lexikon írja: Mátraalján (kitűnőek is vannak közöttük), Pannonhalmán, Neszmélyen is gyakori borszőlő. A mi fiatal pinot gris-ünk a pohárban pörgetés után virágos illatokat ad, a telt, behízelgő kortyokban félszárazra hajaz, körtés, gyümölcsös ízekkel, van tartása a bornak, visszafogott alkohollal, kellemes a lecsengéssel. Szolid pénteki ebédhez ittam egy pohárkával, a tésztához gombás, cukkinis, paradicsomos mártás volt. A későbbiekben azért a maradék bor is elfogyott!  

Törököt fogtam nem ereszt

Gondolná-e bárki, hogy Törökországban óriási területen termesztik a szőlőt, de ennek 95 százalékából mazsola készül, s az utóbbi időben, a maradék öt százalékból viszont bor. Azt tudjuk, hogy az ottani vallási előírások szigorúak, tiltják az alkoholfogyasztást, úgyhogy merész ötletnek tűnik a borkészítés, de a Sarafin az egyik legismertebb, ebbe az irányba nyitó családi vállalkozás. Franciaországból importált fajtákat- chardonnay, sauvignon blanc, cabernet sauvignon és merlot - telepítettek a Gallipoli-félszigeten az Égei-tenger partján. Az első bort 1996-ban dobták piacra, s azóta töretlen a fejlődés.A fiúgyerek lepett meg ezzel a palackkal, aki az isztambuli repülőtéren egyik boltjában talált rá a 2011-es merlot-ra. Halogattam a kóstolást, mert hát ritkaságnak számít, hogy iszlám országból birtokol bort az ember, vártam a méltó alkalmat, ami aztán megékezett. Márton napon - régebben volt - barátainknál vacsoráltunk, és ekkor bontottuk fel az üveget, hogy a merlot legyen a kísérője az aszalt szilvával töltött libamellnek, amihez hagymalekvár, és mindenféle zöldséggel dúsított túrós rétes passzolt köretnek. Az étel-ital párosítás telitalálatnak bizonyult, illettek egymáshoz. A merlot tizenkét hónapig érlelték kis francia tölgyfahordókban. A bor színe szép mélyvörös, gyümölcsös illatokkal, telt, bársonyos a kortyokkal, mégis lágy, és ízében ott van a gyümölcsösség,cseresznye, eper, talán málna,mindehhez társul a fűszeresség, a tölgyfa hordó vaníliája, kellemes, hosszú lecsengéssel köszön el. Remek (török) bor!

Kiránduláshoz osztrák Zweigelt

A Zweigelt nálunk, a hatvanas években kezdte igazi pályafutását, a Kékfrankosból és Szentlőrinc fajtákból Dr. Zweigelt keresztezte 1922-ben, osztrák fajta. Bejött neki. Nagyon szerethető bor készíthető a szőlőből, rubintvörös, száraz, tanninban nem túl gazdag, ellenben meggyes, gyümölcsös az illata és az íze. Nem kell különösebben ünnepi alkalom ahhoz, hogy az ember megigyon egy-két pohárral. A mostani esős időben jólesik visszagondolni a napsütéses kirándulásra, amikor a szendvicsek mellé a hátizsákba került a zweigelt is. Mellette szólt, hogy csavarzáras volt a palack, ahogy ez az osztrákoknál megszokott, ha hétköznapi borról van szó. Megjegyzem, azért ez nem tűnt olyan nagyon hétköznapinak, ott díszelgett rajta a plecsni, hogy 2011-es tartalmát dicséretesnek találták a Falstaff, az osztrák bor-, gasztronómiai- és utazási magazin ítészei. A Kismarton melletti Sankt-Georgen fölötti Lajta-hegységben található a Lichtscheidl család húszhektáros birtoka, ott vásároltuk még régebben. Hasonló minőséget ezen az áron, hazai pályán nem nagyon lehet beszerezni, legalább ilyen jót, vagy jobbat viszont igen, többért. A szőlő agyagos talajon termett, a bort kisebb méretű tölgyfahordóban érlelték. A nagykönyv szerint sötét rubinvörös színű, fekete bogyós gyümölcsök illata száll fel a pohárból, bársonyos, kerek korty, gyümölcsös ízek, a tanninok elsimulnak, annyira finom, hogy később tűnik fel a tizennégyes alkoholfok. Remek bor!  

A tintahal szereti a hárslevelűt

Látható a képen, ez még igazi napsütés. Nyári. Akkor még ereje teljében jött a kertből a cukkini meg a paradicsom. Különösebb fakszni nélkül grillezve sütöttem meg a zöldségeket köretnek. Spanyolhonból érkezett (a boltba) az (üveges) zöld olívabogyó. Konzervből kerültek a serpenyőbe az tintahal(fejek) is, mégpedig Ausztriából utaztak Észak-Komáromba, ahol egy német üzletlánchoz tartozó hiperben emeltem le a polcról a dobozt. A globális kereskedelem (üzlet) bebizonyította válhat nemzetközivé a világ. Más portékák esetében, legyen az politikai vagy szellemi, eddig úgy tűnik, ez erősen kétséges lehet. Jelen esetben ez mindegy is, só, koriander, citrom jutott a tintahalakra. Finom lett, ezt már az elején sejtettem, úgyhogy hárslevelűt bontottam. Mégpedig régi, sokszor dicsért kedvencet, a Somlói Apátsági Pince Hárslevelűjét 2011-ből. Kimásolom egy korábbi posztból, mit gondolok erről a borról: "bazalton termett szőlőből készült, a náluk jellegzetes ásványos melegséggel, nektárossággal. A színe aranysárga, illatában a fehérhúsú gyümölcsök, mondjuk őszibarack, mellé enyhe virágosság társul. Telt korty, krémes testtel, az ízek kavalkádjával, kis egzotikus beütéssel, mézes hízelgéssel, de határozott alkohollal és tartással." Most sem volt másként, úgyhogy SAP.