Majdnem kínai figura a konyhában

Olvastam az újságban, hogy beégtünk a kézilabda vébén, ezért arra gondoltam, hogy a konyhában csinálok egy sikeresebb kínai figurát, vagyis majdnem igazi kínai levest. Persze, nem a kézilabda miatt, inkább azért, hogy gyorsan legyen ebédem, de gondoltam, ezzel a sztorival blikkfangosabb lesz ez a poszt. (Bocs.) Indulásnak feltúrtam a hűtőt, a zöldséges szekcióban találtam fodros kelt, mángoldot, töpörödni készülő padlizsánt. A leveleket tépkedtem, a török paradicsomot apró kockára vágtam, a lilahagymát vékony csíkokra, amikor ez üvegesre párolódott a vajon, mehetett bele a többi is, aztán az egészet felöntöttem előző az napról maradt zöldségalaplével. Kóstolás után kis után sózás, aztán ment a négy perce ment a fazékba a búzalisztből készült kissé kemény kínai tészta a hiperből. A szójaszószos ízesítés volt a ráadás, és egy kis petrezselyem zöldje díszítés. Hozzá  autentikusan forrázott kínai tea volt, egy adaghoz teáskanálnyi tealevél kell. Az első forrázást leöntjük róla, aztán csak csészényi vizet forralunk minden alkalommal, azt öntögetjük rá háromszor négyszer. Nem ízesítjük semmivel, a negyedik csésze tea édes lesz magától, ahogy ígérték a kínaiak. A leves finom volt, de ha az utolsó kortyokat megisszuk a levescsészéből, akkor érdemes előre pozicionálni azt a lyukat, ami az evőpálcikákat tartja. :)  

Puliszka/polenta, padlizsán, pinot noir

Nálunk puliszkának hívják, az olaszoknál és még több helyen a világban, polentának. Majdnem mindegy, de mégsem, mert az értő vélemények szerint kukoricadarából puliszka készül, kukoricalisztből polenta. Dehogy ne legyen ilyen egyszerű, vannak ahol fele-fele arányban kevergetik a fazékban bugyborékoló masszát. A lobogó sós vízbe egyenletesen, folyamatos kavargatás mellett öntjük a darát/lisztet, míg kása lesz belőle. Innen sokféle gasztronómiai irányt vehetünk, de esetünkben szárított vargányával ízesítettük, majd tepsibe simítottuk, hagytuk megdermedni. Ezután kacsazsíron jól átmelegítettük, közben elkészült a kockákra vágott padlizsánból a puliszkára/polentára való. Amit csak sóztunk, kis paradicsomszósszal megbolondítottunk, mert a kukorica édeskés íze megszelídítette a paradicsomszósz savanykásságát. Tényleg finom lett, mint ahogy az egri Ostoros pincészet 2015-ös pinot noir-ja is jó választásnak bizonyult könnyedségével, gyümölcsös ízeivel. Ez a bor arra is bizonyíték, hogy az olcsó is lehet jó, csak megfelelő évjárat, szaktudás és szerencse kell hozzá, ami egyébként a fogyasztóra is ráfér, hogy felfedezze ezeket a palackokat a hiperek polcain.

Gasztroforradalom a konyhában

A disznópofát a hazai gasztroforradalom előtt, az üstben való főzés után, sok minden mással együtt a hurkatöltelékbe darálták. Manapság a divatos éttermekben, bisztrókban már sokféle formában kínálják, ha hozzájutunk, otthon is ízletes ételt készíthetünk belőle. A hozzájutásnak a legegyszerűbb módja, ha az ember hajnali négykor kel, és részt vesz a családi vállalkozásban. Ennek egyik hozadéka, hogy az üstből időben "megmenti" a disznópofát. Ezután valamikor a szaftos, omlós húst kacsazsíron átsüti a serpenyőben, sózza, más különösebb faksznit nem igényel. Mielőtt ennek nekifogna betolja a sütőbe a vékonyra vágott céklaszeleteket, előtte meglocsolja olívaolajjal. Sózza, enyhén borsozza, egy-két szál rozmaringgal nyugodt tempóban megsüti. A különleges, finom ebédhez a hiperben vásárolt francia merlot kortyolja, ami kellemesen gyümölcsös, könnyedén bársonyos, és ebéd közben arra gondol, hogy a hajnali négy óra nincs is olyan korán.        

Grillezett cukkini pörgős rizzsel

Megint, ami otthon volt, még inkább, ami kézre esett, szóval a cukkinit ilyen szép szeletekre vágja az ember, a serpenyő alján vékonyka olívaolajban héjastól beledob egy-két fokhagymát, és magas hőfokon grillezi a cukkinit. Ajánlott menet közben kiszedni a fokhagymát, nehogy odaégjen, megkeseredjen, mert héjukból kinyomva, helyük van az elkészült, megsózott, joghurttal megöntözött szeletek tetején. Egyszerű és finom pörgősre párolt rizzsel, kis petrezselyemmel érdemes megszórni az egészet, jelen esetben pohár víz a kísérője. A sótartó a hangulat kedvéért van az asztalon, jó nézegetni szüleim háborút, forradalmat, hosszú évtizedeket túlélt kommersz zsolnai készletének árva maradványainak egyikét. Különösen advent idején, amit "kisböjt" néven is emlegetnek, mert hogy a készülődésben, várakozásban lélekben és testben is meg kell tisztulni, tartották a régiek. 

Egy kis segítség barátaimtól

A vacsora zárásaként desszert helyett sajtot ettünk, a sajtok királyát, a francia fehérpenészes lágysajtot, magyarul brie-t. Kétségtelen érdemes szeretni, mert anélkül nem biztos, hogy ízleni fog. A híres magyar szakács tanácsát az asztalnál ülő barátainkkal közösen fejlesztettük tovább. A sajthoz javasolt szilvalekvár és diógerezd, még aszalt szilvával, illatos izabella szőlőszemekkel és fügével egészült ki, hogy teljesen legyen az ízek kavalkádja. Az lett, különösen, hogy az ÁTS pincészet 2016-os cuvée-jét kortyolgattuk hozzá. A három fő tokaji fajta, a furmint, a sárgamuskotály és a hárslevelű házasításából készült, kései szüretelésű, déligyümölcsös édes bor igazán illett a csemegékhez. A sajt és bor beszerzése a hiperekből, a szilvalekvár, aszalt szilva Margit néni kamrájából történt, a gyümölcsök, a nyári melegnek köszönhetően, a kertekből származnak. Egy kis nosztalgiáért itt kattints!

Mediterrán nyárutó

A nyárutói napok vacsorája nem csak a mediterrán ízektől volt otthonos, hanem valami mástól is, amit jobb híján nevezzünk barátságnak. A kacsamellhez és a sokféle zöldséges ételhez passzolt a rozmaringgal megszórt hagyományos olasz kenyér, a focaccia. Az egyszerűség mindig kifizetődő, erre volt példa a fokhagymával enyhén megbolondított tejfölös cukkini, vagy az oregánóval felturbózott, tepsiben sült paradicsomos padlizsán, a görög és török olívabogyók is jól megfértek egymással. Minden variálható, hozzáadható és elvehető volt a tányérokon, azzal a profán hasonlattal, hogy nem volt szabad megfeledkezni a helyes mértékről. A Kázsmér borokról eddig nem hallottunk, mostantól figyelünk rájuk, a 2015-ös chardonnay fűszeres kortyai a Balaton-felvidék közös kirándulásainak élményeit is felidézték, azzal a tanulsággal, hogy Örkény óta még jobban tudjuk, az ember melegségre vágyik.

Egy félidő a fúziós konyhában

A gyors ebéddel életet menthetünk, minden kamrában, polcon találhatunk valamit, amit felhasználhatunk az üdvös cél elérése érdekében. Eszembe sem jutott versenyezni a televíziós sztár szakácsokkal, és a tapasztalatok alapján, az interneten fellelhető „gyorsebéd” recepteket is fenntartásokkal kezeltem. Kényelmesnek tűnt a vöröslencse leves, amihez a lilahagymát enyhén megpirítottam olívaolajon, menetközben kisebb répakarikákat dobáltam a lábasba. Éppenhogy megszórtam rozsliszttel, kis vízzel felöntöttem, jól elkavartam, mehetett bele a mozsárban összetört, bárhol beszerezhető, indiai fűszerkeverék (mustármag, görögszéna, édeskömény, feketekömény, római kömény). Tettem hozzá még vizet, sóztam, lassú tűzön hagytam főni negyedórát, míg a lencse megpuhult, megszórtam petrezselyemmel, és a tálalásnál egy evőkanál görög joghurttal erősítettem az ízeket. Közben a kés lapjával szétnyomtam három kisebb gerezd fokhagymát, olívaolajon, egy-két kocka húsos szalonnán megszínesítettem, a vékony csíkokra vágott a zsenge toszkán cukkinit (másfélszer volt nagyobb egy teniszlabdánál) belezúdítottam a serpenyőbe, kicsit sóztam, borsoztam, a terasz fűszerkertjéből szedett kakukkfűvel, oregánóval, bazsalikommal pároltam. A mini fusilit fogkeményre főztem, a hét perces javaslatnál több kellett, a szűrés után a tésztaléből ment a mártásba, a kész tésztára parmezánt reszeltem. Meglepően jólesett hozzá a barátokkal készített, saját melrot, a tartályban érlelt bornak élénk a gyümölcsössége, van tartása, zamata és kellemes a lecsengése. Az ebédmutatvány a folyamatos mosogatással egy labdarúgó mérkőzés félidejét vette igénybe, de inkább a magyar bajnoki meccsek tempóját követte, mintsem az angol Premier League-ét.