Pálffy Gyula borait még a
nyaraláskor kóstoltuk, amikor Köveskálra vitt a jószerencsénk. Bevásároltunk
ezt-azt a faluvégi háznál, aztán a készlet gyorsan elfogyott. Ha jól emlékszem volt abban tramini, rozé,
pinot noir és cabernet sauvignon. Ültünk a teraszon egy másik faluban, élveztük
a Balaton-felvidék csendjét és estéjét. Beszélgetés közben pedig koptattuk a
palackokat. Úgyhogy elutazás napján újra leruccantunk és bevásároltunk. Nem
bántuk meg, azóta is keressük és isszuk a borait. Ha meg kéne fejteni, hogy
miért, talán azért mert egyszerűek, de mégis ott van bennük a szőlőtermő vidék,
ha úgy tetszik terrior, minden szépsége és bonyolultsága. Most a Pálffy
Olaszrizling 2011 volt soron, színe szalmasárga, illata virágos, itt-ott
gyümölcsös aromajegyek, az első korty után megállapíthatjuk, klasszikus
olaszrizling, bársonyosan krémes, csiszolt savak, tökéletes egyensúly.
Lecsengése hosszan mézes, sós, mandulás. Olaszrizling etalon. Ehhez a hirtelen
összeütött olaszos tésztához ittam, szárított paradicsom, olívaolaj,
zöldfűszerek. Stimmelt. Újabb Pálffy
felfedezés hamarosan, néhány nap és megérkezik a félédes tramini.
2013. január 26., szombat
2013. január 18., péntek
A francia falusi bor hiper válogatása
Az ember fáradtan hazaér a
munkából, az ebédet csak melegíteni kell. Gondos kezek már összekészítették a
hűtőszekrénybe, reggel elhangzottak a felhasználáshoz is a jó tanácsok.
Kacsazsíron kéne lepirítani a vízben főtt krumplit, de nincs kedvem ehhez a
művelethez. Úgyhogy a kolbásszal töltött tüske, magyarul szűzpecsenye mellé
vajas krumpli lesz. Ez kimerül abban, hogy a felmelegített krumplira diónyi
vajat olvasztok rögvest. Vegyes savanyú, káposzta, zöld paradicsom, uborka az e
célra rendszeresített műanyag vödörből. Az itthoni borkészlet felmérése okoz
még némi bizonytalanságot, de aztán kiemelem a Cotes du Rhone Villages Reserve
2009-es évjáratát, ami, persze tecsoválogatás. Mégpedig az utolsó darabja a
hirtelen felindulásból vásárolt néhány palackos tételnek. A korábbiak sem
okoztak csalódást, erre sem mondhatok rosszat. Kis szellőztetés után gyümölcsös
illatok, a bor könnyed, elhozza a gyümölcsös ízeket is, de azért mégiscsak
syrah és granache házasítása, így a bizsergető tanninok sem maradnak el. Szépen
felépített vörösbor az átlagos napi fogyasztásra az átlagos fogyasztónak. Annak
meg remek. A Rhone-vidék déli része, mint köztudott elég előkelő helyet foglal
el a francia borvidékek között, mégis jut jó minőségű bor innen a szerényebb
pénztárcájú vásárlónak is. Elég jó gyakorlat.
2013. január 17., csütörtök
Egyszerű vacsora bonyolult borral
Hirtelen készült a vacsora, a
hűtőből előkerült a mediterrán saláta a hiperből, egy konzerv tonhallal
módjával kavarva-keverve, a hegyibe meg valamiféle joghurtos-majonézes öntet.
Hozzá a stabilan bevált katalán bagett, szintén a hiper polcáról. Nem szólt túl nagyot, de panaszra se adott
okot. De azért, hogy a mérleg nyelvét egy szintre balanszírozzuk, nem haboztunk
felbontani a Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2010 palackját. Kóstoltuk, ittuk
is már korábban, így nem kockáztattunk sokat. Magyarul, semmit sem. Merthogy az
a véleményünk, ez nagyon ott van a spiccen. Illatában virágok, színében óarany,
egy kis forgatás a pohárban és ott vannak a márványablakok. A kortyban trópusi
gyümölcsök, egy mézesség vegyül a sóssággal, mindez szép harmóniában hullámzik.
A savak megőrzik szárazságát, elnyújtott, hosszú utóíz. Emlékezetes. Jár a
kalapemelés bornak.
2013. január 15., kedd
Nagyon bejött a kövidinka
Már első kortynál derengett, nem
lőttem bakot, amikor kis vacillálás után csak hónom alá csaptam a másik palack
mellé (erről majd egyszer) a borboltban Maurer Oszkár hajdújárási kövidinkáját
a 2011-es évjáratból. Minden megvolt, amit a lexikon ír a fajtáról, lágy és
zamatos, mégis szép struktúrával és egy szinte zavarba ejtően kellemesen
félszáraz ízzel. Az ebből a szőlőből készült bort szokták egyszerűnek nevezni,
én ezzel ezt nem tenném. Különlegesen finomnak gondolom, ebben, lehet szerepet
játszik az is, hogy 1941-es tőkéken termett a szőlő. Egy szónak is száz vége,
nagyon bor a Maurer Kövidinka 1941 2011. A pincészet honlapján a borász ezt írja:
"Elsősorban őshonos fajtákat termesztünk, mint a szerémi zöld, kövidinka,
piros magyarka, bakator, mézes fehér, furmint és kadarka. E mellett kísérleti
jelleggel termesztünk olaszrizlinget, rajnai rizlinget, sárgamuskotályt,
kékfrankost, pinot noirt, cabernet sauvignont és merlot-ot, a két borvidék 15
különböző dűlőjében." Mármint a Szerémségben, a Délvidéken. Azóta tettem
próbát másik vidékről származó kövidinkával, igen jó volt, de Maurer Oszkár
kövidinkája más. Hamar elfogyott.
2013. január 13., vasárnap
Ez a juhfark fájintos volt…
Szóval, ennyire cizelláltat ebből a fajtából nem sikerült
még kifognom. Több hozzáértő szerint, nem is igen van, kivételként erősítve a
szabályt, Bott Frigyes első évfolyamos Vinculumját emlegetik. Én abból csak az
olaszrizlinges verziót kóstoltam, ha annál jobb volt a juhfarkból készült,
akkor bíz'a nagyon derék. Takács Lajos Juhfark 2008-asát
kacsamell salátához ittuk. A ételreceptről csak annyit, hogy a kacsa egészben
sült meg a rendliben, aztán estére készült el a képen látható mű, az egyéb
részek több terítékes ebédbe mentek. A hússzeletek ruccola ágyra kerültek,
majd megöntöztettek balzsamecetes, mogyoróvajas, korianderes,
petrezselymes öntettel. A bor nagyon izgalmas volt, különösebb illatok nélkül,
az ízek valósággal "robbantak" a szájban. Mindenféle egzotikus
gyümölcsök is eszébe juthattak az embernek, miközben
finoman jöttek a sós, ásványos jegyek, amiket emlékezetes lecsengéssel zárt ez
a nagyon elegáns, különleges somlói bor.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)