Egyszerű vacsora bonyolult borral

Hirtelen készült a vacsora, a hűtőből előkerült a mediterrán saláta a hiperből, egy konzerv tonhallal módjával kavarva-keverve, a hegyibe meg valamiféle joghurtos-majonézes öntet. Hozzá a stabilan bevált katalán bagett, szintén a hiper polcáról.  Nem szólt túl nagyot, de panaszra se adott okot. De azért, hogy a mérleg nyelvét egy szintre balanszírozzuk, nem haboztunk felbontani a Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2010 palackját. Kóstoltuk, ittuk is már korábban, így nem kockáztattunk sokat. Magyarul, semmit sem. Merthogy az a véleményünk, ez nagyon ott van a spiccen. Illatában virágok, színében óarany, egy kis forgatás a pohárban és ott vannak a márványablakok. A kortyban trópusi gyümölcsök, egy mézesség vegyül a sóssággal, mindez szép harmóniában hullámzik. A savak megőrzik szárazságát, elnyújtott, hosszú utóíz. Emlékezetes. Jár a kalapemelés bornak.

Nagyon bejött a kövidinka

Már első kortynál derengett, nem lőttem bakot, amikor kis vacillálás után csak hónom alá csaptam a másik palack mellé (erről majd egyszer) a borboltban Maurer Oszkár hajdújárási kövidinkáját a 2011-es évjáratból. Minden megvolt, amit a lexikon ír a fajtáról, lágy és zamatos, mégis szép struktúrával és egy szinte zavarba ejtően kellemesen félszáraz ízzel. Az ebből a szőlőből készült bort szokták egyszerűnek nevezni, én ezzel ezt nem tenném. Különlegesen finomnak gondolom, ebben, lehet szerepet játszik az is, hogy 1941-es tőkéken termett a szőlő. Egy szónak is száz vége, nagyon bor a Maurer Kövidinka 1941 2011. A pincészet honlapján a borász ezt írja: "Elsősorban őshonos fajtákat termesztünk, mint a szerémi zöld, kövidinka, piros magyarka, bakator, mézes fehér, furmint és kadarka. E mellett kísérleti jelleggel termesztünk olaszrizlinget, rajnai rizlinget, sárgamuskotályt, kékfrankost, pinot noirt, cabernet sauvignont és merlot-ot, a két borvidék 15 különböző dűlőjében." Mármint a Szerémségben, a Délvidéken. Azóta tettem próbát másik vidékről származó kövidinkával, igen jó volt, de Maurer Oszkár kövidinkája más. Hamar elfogyott.

Ez a juhfark fájintos volt…

Szóval, ennyire cizelláltat ebből a fajtából nem sikerült még kifognom. Több hozzáértő szerint, nem is igen van, kivételként erősítve a szabályt, Bott Frigyes első évfolyamos Vinculumját emlegetik. Én abból csak az olaszrizlinges verziót kóstoltam, ha annál jobb volt a juhfarkból készült, akkor bíz'a nagyon derék. Takács Lajos Juhfark 2008-asát kacsamell salátához ittuk. A ételreceptről csak annyit, hogy a kacsa egészben sült meg a rendliben, aztán estére készült el a képen látható mű, az egyéb részek több terítékes ebédbe mentek. A hússzeletek ruccola ágyra kerültek, majd megöntöztettek balzsamecetes, mogyoróvajas, korianderes, petrezselymes öntettel. A bor nagyon izgalmas volt, különösebb illatok nélkül, az ízek valósággal "robbantak" a szájban. Mindenféle egzotikus gyümölcsök is eszébe juthattak az embernek, miközben finoman jöttek a sós, ásványos jegyek, amiket emlékezetes lecsengéssel zárt ez a nagyon elegáns, különleges somlói bor.

Egy újabb egri csillag

Az Egri csillagok az általános második osztályától kedvenc olvasmány. A borfronton sincs ez másként egy mostanában elnevezett egri csillaggal, a Napborral, ami nagy kedvencem. Gyorsan kijelentem, régi híve vagyok Lőrincz György borainak, ezért már 2007-től "olvasom" Napborait (is). Megerősítem korábbi meggyőződésem, miszerint ilyennek kell lennie a hétköznapok jó borának, ami ünnepre is iható. Szerencsére Egerben és más borvidékeken is akad még ilyen bor. Mindenesetre, ha zavarba jövök, hogy mit is kéne választani, a Napbor biztos világítótorony a palackok rengetegében. Tehát, St. Andrea Napbor Egri Csillag 2011 harmonikus házasítás, meglepően sok fajtából, így olaszrizlingből, mellette hárslevelűből, pinot blanc-ból, chardonnay-ból, sauvignon blanc-ból, rajnai rizlingből és leánykából. Illatában citrusok, zöldalma, ízében friss, könnyed gyümölcsösség, fanyarsággal vegyülő halovány édesség, nekem határozattan karakteres bor. Mondjuk így, profi munka!

A hárslevelű erőpróbája az asztalon

Kilenctagú társaság veselkedett neki, hogy hat hárslevelű palack kóstolásával és természetesen visszakóstolósával (!) döntsön. Miben is? Melyik a jobb bor? Mit hoz a pontozásos matematikai összeadás? Ma este kinek-kinek milyen szájíze? Szóval, nem egyszerű, pláne úgy, hogy "vakon" kortyolgattunk, ízlelgettünk. Praktikusan ez azt jelentette, hogy az üvegeket alaposan alufóliával burkolta be a ceremóniamesterünk. Régi mulatság ez a borisszák között, nem nagy csoda. Megpörgettük a pohárban a nedűt, szagolgattuk, forgattuk a szánkban a kortyot, majd igen komolyan mindenféle hülyeséget hordtunk össze. Mondjuk, virágos, itt-ott ásványos kicsit, talán mézes,grapefruitos, felfedezhető a lime is, még az animális is felmerült valakiben, ami a hárslevelű esetében, bizonyára nem túl gyakori megállapítás.Szó esett még struktúráról, a terroir  szerepéről  (önálló karakterrel rendelkező vidéket, szülőföldet jelent, gyakran nem egy egész borvidéket, hanem csak annak egy részét, vagy akár csak egyetlen dűlőt), és folyt a találgatás, fogytak a borok.Megszületett mindenki listáján az egyéni és egy minutum számolgatás után a közös eredmény. A felsorolás, egyben sorrend is.

Saját: Fekete Béla Somló 2007, Gizella Pince Tokaj Barát-dűlő 2011, Kikelet Tokaj Lónyai-dűlő 2011, Kikelet Tokaj Birtokbor 2011, Bott Frigyes Muzsla 2011, Kikelet Tokaj Kassai 2011

Közös: Gizella Pince Tokaj Barát-dűlő 2011, Fekete Béla Somló 2007,  Kikelet Tokaj Lónyai-dűlő 2011, Kikelet Tokaj Kassai 2011, Bott Frigyes Muzsla 2011, Kikelet Tokaj Birtokbor 2011

Vörös és fehét házasítás a gasztronómiában

Az álmoskönyv szerint nem szerencsés gombás-tejfölös mártáshoz a vörösbor, ámbár a napfényes Itáliában, mintha láttam volna már ilyet. Mindegy, nem haboztunk belevágni a nagy kísérletbe, a jó szaftosra sütött tarjához rizs készült köretnek, a tányér szélére meg csoportgombából került mártás. A menüre nem lehetett panasz, mint mindig, most is fenséges volt, ehhez jött a hiper láz idejéből származó francia vörösbor. A rám erős befolyást gyakorló szerző annak idején azt írta, hogy "24 karátos napfény és öreg tőkék". Bizonyára, de tényleg gyümölcsös, tartalmas, de mégis kerek bor a Cotes Catalanes Carignan 2011-es évjárata. Valószínűtlenül olcsó volt annak idején, nagyon megérte a kosárba tenni. Noha azt írják a Carignanról, hogy húzósak a savai, ezt én igazán nem éreztem. Persze, lehet, hogy egy könnyedebb vörös jobban esett volna az ételhez. De ez sem esett rosszul!

Olaszra vettük a figurát

Az indítással mindenképpen, mert J.O. receptje alapján készült a sokféle közül az egyik itáliai kenyérleves. A kelkáposzta és fodros kel levelek simultak a pirítós szeletekre, amik közé töméntelen reszelt sajt is került, nem szólva a fűszerekről. Mindezt nyakon öntöttük csirkeaprólékból készült húslével, friss kenyérszeletekkel lenyomkodtuk, nem hiszik el, de bőven megszórtuk még reszelt sajttal. Utána száznyolcvan fokon megsütöttük, summa summarum, fenséges volt, mindenki legalább kétszer vett belőle. Jó kis szaftos tarjából készült a sült hús, amihez a spárgához hasonló feketegyökér és póréhagyma párolódott, ehhez már elfogyasztottuk a bort is, ami nem volt más, mint a Villa Antinori Bianco 2011, ez sem volt kellemetlen. Nem jellemzőek a meghatározó illatok, fehér húsú gyümölcsök, jó koncentráltság, élénk savak. A házasítás felében trebbiano, másik meghatározó a malvasia, van még benne pinot blanc és pinot grigio, és jutott bele rajnai rizling is. Elkortyolgattuk az ételhez, a gyümölcsös pudinghoz már a fertőbozi Vincellér borászat kései szüretelésű zenitje járt, szintén 2011-ből. Nem vitás, nem véletlenül ajánlotta a soproni borboltos a nyáron. Nem olasz, de ettől még nagyon finom. Ez a híres-nevezetes kenyérleves: