A hárslevelű erőpróbája az asztalon

Kilenctagú társaság veselkedett neki, hogy hat hárslevelű palack kóstolásával és természetesen visszakóstolósával (!) döntsön. Miben is? Melyik a jobb bor? Mit hoz a pontozásos matematikai összeadás? Ma este kinek-kinek milyen szájíze? Szóval, nem egyszerű, pláne úgy, hogy "vakon" kortyolgattunk, ízlelgettünk. Praktikusan ez azt jelentette, hogy az üvegeket alaposan alufóliával burkolta be a ceremóniamesterünk. Régi mulatság ez a borisszák között, nem nagy csoda. Megpörgettük a pohárban a nedűt, szagolgattuk, forgattuk a szánkban a kortyot, majd igen komolyan mindenféle hülyeséget hordtunk össze. Mondjuk, virágos, itt-ott ásványos kicsit, talán mézes,grapefruitos, felfedezhető a lime is, még az animális is felmerült valakiben, ami a hárslevelű esetében, bizonyára nem túl gyakori megállapítás.Szó esett még struktúráról, a terroir  szerepéről  (önálló karakterrel rendelkező vidéket, szülőföldet jelent, gyakran nem egy egész borvidéket, hanem csak annak egy részét, vagy akár csak egyetlen dűlőt), és folyt a találgatás, fogytak a borok.Megszületett mindenki listáján az egyéni és egy minutum számolgatás után a közös eredmény. A felsorolás, egyben sorrend is.

Saját: Fekete Béla Somló 2007, Gizella Pince Tokaj Barát-dűlő 2011, Kikelet Tokaj Lónyai-dűlő 2011, Kikelet Tokaj Birtokbor 2011, Bott Frigyes Muzsla 2011, Kikelet Tokaj Kassai 2011

Közös: Gizella Pince Tokaj Barát-dűlő 2011, Fekete Béla Somló 2007,  Kikelet Tokaj Lónyai-dűlő 2011, Kikelet Tokaj Kassai 2011, Bott Frigyes Muzsla 2011, Kikelet Tokaj Birtokbor 2011

Vörös és fehét házasítás a gasztronómiában

Az álmoskönyv szerint nem szerencsés gombás-tejfölös mártáshoz a vörösbor, ámbár a napfényes Itáliában, mintha láttam volna már ilyet. Mindegy, nem haboztunk belevágni a nagy kísérletbe, a jó szaftosra sütött tarjához rizs készült köretnek, a tányér szélére meg csoportgombából került mártás. A menüre nem lehetett panasz, mint mindig, most is fenséges volt, ehhez jött a hiper láz idejéből származó francia vörösbor. A rám erős befolyást gyakorló szerző annak idején azt írta, hogy "24 karátos napfény és öreg tőkék". Bizonyára, de tényleg gyümölcsös, tartalmas, de mégis kerek bor a Cotes Catalanes Carignan 2011-es évjárata. Valószínűtlenül olcsó volt annak idején, nagyon megérte a kosárba tenni. Noha azt írják a Carignanról, hogy húzósak a savai, ezt én igazán nem éreztem. Persze, lehet, hogy egy könnyedebb vörös jobban esett volna az ételhez. De ez sem esett rosszul!

Olaszra vettük a figurát

Az indítással mindenképpen, mert J.O. receptje alapján készült a sokféle közül az egyik itáliai kenyérleves. A kelkáposzta és fodros kel levelek simultak a pirítós szeletekre, amik közé töméntelen reszelt sajt is került, nem szólva a fűszerekről. Mindezt nyakon öntöttük csirkeaprólékból készült húslével, friss kenyérszeletekkel lenyomkodtuk, nem hiszik el, de bőven megszórtuk még reszelt sajttal. Utána száznyolcvan fokon megsütöttük, summa summarum, fenséges volt, mindenki legalább kétszer vett belőle. Jó kis szaftos tarjából készült a sült hús, amihez a spárgához hasonló feketegyökér és póréhagyma párolódott, ehhez már elfogyasztottuk a bort is, ami nem volt más, mint a Villa Antinori Bianco 2011, ez sem volt kellemetlen. Nem jellemzőek a meghatározó illatok, fehér húsú gyümölcsök, jó koncentráltság, élénk savak. A házasítás felében trebbiano, másik meghatározó a malvasia, van még benne pinot blanc és pinot grigio, és jutott bele rajnai rizling is. Elkortyolgattuk az ételhez, a gyümölcsös pudinghoz már a fertőbozi Vincellér borászat kései szüretelésű zenitje járt, szintén 2011-ből. Nem vitás, nem véletlenül ajánlotta a soproni borboltos a nyáron. Nem olasz, de ettől még nagyon finom. Ez a híres-nevezetes kenyérleves:

Újabb portya a Gerbeaud házban

Az első emelet adta a helyszínt a Terra Hungarica-nak, ahol már - törzsvendégek lévén – némi otthonossággal mozogtunk. Nem könnyű eldönteni, hogy mit kóstolunk, és mit hagyunk az ebek harmincadjára. Most azokat a borokat veszem sorra, amiket nem tudtam begyömöszölni semmiféle dobozba, de korántsem a futottak még kategóriába tartoznak. Kezdjük Szentesi József Nadapi A-cuvée 2011, ami egy fehér házasítás, ezerjó, zenit, zengő, rajnai rizling adja a fürtöket hozzá. Száraz, megnyerő bor, szép savakkal. A St. Andrea Boldogságos 2011-be szürkebarátot, olaszrizlinget, sauvignon blanc-t és viognier-t töltöttek a hordóba, egyetértek ajánlójával, miszerint egyenes, tiszta beszéd.Kaló Imre standjánál kicsit elbizonytalanodtam, aztán még jobban. Utólag lelkes bloggerek serege dicsérete, kisebb osztaga árnyalt megközelítésekkel értékelte az ott kínált Leányka 2012-es, Leányka 2007-es és a Szürkebarát 2007-es évjáratot. Mi óvatos suttogással beszéltünk róluk, most itt legyen elég ennyi. Azzal a beismeréssel, hogy tavaly ugyanitt felhőtlen rajongással fogadtuk vörös borait. A lányok szuperlatívuszokban beszéltek Szecskő Tamás a Julianna 2008-as és a Chardonnay 2011-es palackjainak tartalmáról. Én hiszek a lányoknak. Pláne úgy, hogy én is megkóstoltam a borokat.

Hajózás a hullámzó vizeken

Azért elég hullámzó volt a tenger a Terra Hungarica összes termében. Még úgyis, ha az ember igyekezett érvényesíteni az arisztotelészi elvet, miszerint a helyes mértékben rejlik a világ rendje. Az Orsolya Pince Zweigelt 2011-ese nagyon ízlett, hozta mindazt, amit hoznia kellett, merthogy nekünk ők a kedvenceink közé tartoznak, s nem lett volna szép dolog, ha csalódás ér minket. Ilyen velük kapcsolatban még nem volt. Nagyon soknak gondolom ezt. A Pósta Borház Cabernet Franc 2009-ese volt az új felfedezés a társaságnak, kétségtelenül rokonszenves bor, kedves, bársonyos, úgyhogy könnyen leveszi a lábáról a gyanútlan kóstolgatót. Még egy próbára azért szükség van a felhőtlen rátaláláshoz. A St.Andrea Hangács Bikavér 2009 a Pannon bormustra csúcsbora, úgyhogy kár lamentálni, de nekem ott és akkor, valahogy nem ízlett. Pedig feltétlen híve vagyok boraiknak. Ebből következően készséggel elismerem, hogy a hiba bennem volt. Ahogy a Ráspi merlot sem maradt meg az emlékezetemben, pedig Resveratrol 2009 –et meglehetősen magasan jegyzik és adják. Kész égés, de tényleg így történt. Losonci Bálint Pinot Noir 2011-ese jólesett, tetszett, de bevallom, vele is elfogult vagyok egy cseppet. Az idei borszemle legjobb vörösének, ha már és egyáltalán, Franz Weninger Dürrau 2009-esét gondolom. Különleges, izgalmas és cizellált kékfrankos, egyébként nem vagyok oda a burgerlandi, legalábbis azokért, amiket kóstoltam. Az egész mulatságot a narancsbor jegyében szervezték. Ez valami olyasmit jelent, hogy a fehéreket hosszabb ideig héjon érlelik, meg mindenféle. Egyet kóstoltam, de a többit nem.

Egy kisebb galaxis határán

Második beszámoló a TerraHungarica-ról. Egy kisebb borgalaxis, Somló nagymesterénél a 2011-es évjárat asztalra rakott borait vettük sorra, olaszrizlinget, hárslevelűt, furmintot. Takács Lajossal beszéltünk az idei szüretről is, szkeptikusan nyilatkozott a kilátásokról, de nála soha nem lehet tudni. A Hollóvár tizenegyeseiből mindegyik ízlett, talán az olasz fiatalosabb volt még a szokottnál, viszont a hárs nagyon rendben, a furmint meg kiváló. Mindazt megtaláltuk benne, amit szeretünk a boraiban, izgalmas ízek, ásványosság, édes-sós kesernye a testes kortyokban, hosszú lecsengéssel. Mire odaértem a Somlói Apátsági Pincéhez, már meglehetősen sokan csoportosultak Balogh Zoltán körül. A lányok és Attila máshol forgolódtak, de aztán Attila is magányos üstökösként száguldott tovább kedvenc vörösei felé. A SAP tényleg jó borokat készít, behízelgő olaszrizlinget, hárslevelűt és traminit kóstoltam a 2011-es kínálatból, nem volt panasz rájuk. Simán venni kéne belőlük egy-egy palackkal, de félő, ennyivel nem érné be az ember. A Kreinbacher borászatnál Öreg Tőkék Bora 2009, furmint, hárslevelű, olaszrizling házasítása, lendületesen jó bor, Somló minden jellegzetességével.  Aduászuk a Syrah 2009, különlegesen fűszeres, gyümölcsös, izgalmas bor. Nekem még kéne egy-két korty, hogy olyan lelkes legyek, mint a barátaim. Somlóról már több borásztól több bort kóstoltam, feltétlen híve vagyok a borvidéknek. Szeretem az ott készült borokat, ideje a helyszínen felfedezni. Már csak rajtunk múlik.

„Tokaj szőlővesszején nektárt csepegtettél”

Na, jó! Magyarázatul a címre, aztán most tényleg beleszerelmesedtem Tokajba! Talán így érthetőbb a lelkesedés. Ehhez kellett a mostani Terra Hungarica, meg egy-két a hegyaljai borász, akiket eddig is ismertem, még borukat is kóstoltam, de most itt állt össze bennem a tokaji világegyetem. Szóval, a Nobilisnél indult a Tokaj-expressz, itt is a tizenegyesek mentek. Sorrendben, Bárdos Sarolta a Birtokborral kezdte a kínálást, utána a Barakonyi Hárs, majd a Susogó Furmint, aztán zárásként a 2008-as 5 puttonyos aszú. A birtokbor most 100 százalék furmintból készült, egyébként meg mindegyik bor nagyon kimunkált, csiszolt savak, érződik belőlük, hogy sajátosan harmonikusak, letisztultak. Hozzák a fajtát, hozzáértőbbek szerint a dűlőt is.  Nekem nagyon bejött mindegyik, úgyhogy szépen indult a kóstoló őrjárat, szinte féltem a folytatástól, nehogy belefussak valami kevésbé jóba. Hogy így történt-e vagy sem, az még kiderül egy későbbi beszámolómból, most még mindig Tokaj. Balassa István Furmint 2009-ese helyreállította bennem a világ rendjét. Férfiasan ásványos, komoly testtel, de mégis barátságos korttyal, különleges zamatokkal. A sokféle fajta bor kóstolásával járó főbekólintás után kivezetett a napsütötte rétre, ahol mély levegővétellel szebb világot láttam magam előtt. Olyannyira, hogy a Bott Pince Csontos 2011, csak még inkább helyére tette a megbillent világot, palás dűlőből igen furmintos bor, a fajta és Tokaj minden jó tulajdonságával. Nincs mese, Tokajt szeretni kell. A szerelemhez egy pillantás is elég, de néha hosszabb út is vezethet oda.