Az alkalmi borturista 2.

Paarl felé vesszük az irányt, hatalmas szőlőültetvények között vezet az út. Minden boros kiadvány azt ígéri, hogy csodálatos a táj, jók a borok és barátságosak az emberek. Ebből kettő tökéletesen stimmel.

Fairview Wine Estate a Back család harmadik generációjának birtoka, ők 1937 táján vették át a korábbi tulajdonosoktól. A hetvenes évek közepén felpörgették az üzemmenetet. Nem csak borokat, (kecske)sajtokat is készítenek, meg minden mást, amit a gazdaság ad, lekvárokat, csatnikat, pékárukat. Címerükön szőlész díszeleg egy kecske társaságában.

Óriási épületegyüttesben fogadják a vendégeket, többféle borkóstolási helyszínnel, de közülük választani erősen pénztárcafüggő. Naná, hogy mi a központi közös helyiségbe nyomulunk. Ez is csillogóan és praktikusan berendezett, több borpulttal. Mögöttük készséges borfiúk öntögetik a kuncsaftok poharába a listáról kért borokat. Pontosan hatpohárnyit, de nem csinálnak kabinetkérdést belőle, ha a delikvens nem éri be ennyivel. Kör alakú pultnál zajlik a 15-20 féle valóban kitűnő sajtok ízlelgetése. Grátisz, a többség úgyis vásárol belőlük.  Kitűzőm szerint aznap a 224-dik (délelőtt 11 óra van) látogató vagyok. Ennyit a forgalomról. Most két borról, a többiről ne essék szó.(Az árak nagyjából megadva, forintra átszámolva zárójelben.)

The Goatfather 2011 Az itáliai hagyományokra és fajtákra építik, ami belefér onnan, Sangiovese, Barbera, Cabernet Sauvignon és Nebbiolo. A címkén humorosnak szánt nevéből adódóan, persze, hogy kecskefej vigyorog. Az összetétel arányairól semmi, azt mondják, családi titok. Esetenként az évjáratot is alig sikerül itt kihúzni a borfiúból. Rubinvörösnek látom, illata, íze gyümölcsös, élénk savakkal, kellemes lecsengéssel. Közepesen súlyosnak gondolom. (1800)

Fairview Durif 2010 Csapjunk a közepébe. A legdrágább és a legjobb bor a kóstolólistáról. Asszondja a másik, kedvesebb borfiú, hogy a fajta Franciaországból származik petite shirázként, de Amerikában lett igazán népszerű. Az ebből készült borban erősebbek a savak, érzékelhetőbb a tannin, nem szólva a magas alkoholfokról. Ez utóbbi esetünkben 15 fok, de nem tűnik annyinak, a savakat meg a tannint pedig bársonyosabbra szelídítették. Mélyvörös, illata, íze is a shirázra hajaz, szeder és csokoládé, telt kortyok, hosszabb utóízzel. (3000)

A kedvesebb borfiú kérdezi, milyen nyelven beszélnénk feleségemmel. Felvilágosítjuk, de korábbi tapasztalatokból okulva, megadjuk a telefonos kérdés válaszát is, Európában van. A fekete fiatalember (mindegyik borfiú az) elmosolyodik, majd egy előkészítő jobbegyenes után, Tokaj mondja, könnyed balhoroggal, félperces értekezés a kadarkáról, padlóra küld bennünket. Dagadó honfiúi kebellel foglalunk helyet Terry mikrobuszában.

Irány Franschhoek, ahol a hugenotta emlékmű előtt suhanunk el. Rengeteg a borászat és étterem, a Le Quartier Francais Michelin csillagos. Kis csapatunk nem idetart, beérjük egy szolidabb árnyas teraszossal. Itt Terrytől megtudjuk, hogy nem ő a Mikulás, magyarul a kávé fakultatív. Babotie-t eszem, ami idevaló étel (lásd még lecsó, ahány vidék annyi szokás), itt darált marhahús, élénk fűszerekkel, erre tojásrántottát simítanak, citrom- és narancskarikákkal.  Hozzá curry porral kevert rizst halmoznak egy másik tányérra, sok salátával. A ház veresborát kapjuk, itthoni szlengben, jó kis ivóbor.

Fel a hegyre és máris a Dieu Donne Vineyards pázsiton elhelyezett egyik asztalától bámuljuk a pazar kilátást a völgybe. Egy francia-mauritiusi üzletember kereste a gyökereit Dél-Afrikában, aztán megtalálta. Ezt a borászatot is 1987-ben. A régi ültetvények melletti telepítésekkel és egy dél-afrikai borász szerződtetésével kezdődtek el az új idők. Miközben a francia hagyományokra igyekeznek támaszkodni. A címerben a francia trikolor és a keresztes hadak keresztje.

Méthode Cap Classique 2010 A francia hagyományokból következik, hogy itt is pezsgővel indítunk, palackban erjesztett chardonnay. Klasszikus készítési mód, limitált tétellel. Egyébként szinte mindenhol nyomják a buborékost. Rendben van, jólesik. (3000)

Merlot 2010 Tizenhat hónapig volt tölgyfahordóban, illatával nincs baj. A színét nem látom ragyogónak, de az első korty testessége, gyümölcsössége reményt keltő, viszont utána nekem nem áll össze az ígért tanninos struktúra. Az is lehet, hogy nincs érzékem a merlot-hoz, vagy nem ittam még igazán jót. (3000)

Cabernet Sauvignon 2009 Terry nagyon kapacitál, hogy kóstoljam meg. Értelemszerűen ez sem vékony bor, sőt. Színében mélyvörös, illatában bogyós gyümölcsök, ízében dettó, plusz fűszeresség. Az alkoholfoka 14-es, nem vág nyakon, viszont a végén enyhén bekúszik a paprika, nem zavaró, de van. Kicsit hűvösebb a nyári klíma. (3000)

Ülünk, mint az iszap. Nincs tömeg, a táj tényleg fantasztikus. Élvezzük a februári utószezon egyáltalán nem bágyadt napsütését. A holland pár meséli, hogy egy hónapot töltenek itt Dél-Afrikában. Nemrég házasodtak össze, mielőtt elkezdik a polgári életet, kicsit utazgatnak. Martinique-ról érkeztek. Terry forszírozni kezdi az indulást, a beígért hét órából már csak kettő van vissza. Neki akkor lejár a munkaideje, de ezt nem mondja ki.

A borravalo.hu -n megjelent írás!

Az alkalmi borturista

A repülőgépen pohárnyi jeget adnak a chardonnay-hoz. A helyiek nyomják a poharaikba. Dél-Afrikában majd mindenhol jég dukál a fehérhez, a „rídvájnhoz” nem. Ezután indul a bortúra Stellenbosch-ba. Persze, jégről szó sem esik. A település tele emberekkel, mindenki bort akar kóstolni. Bár számtalan borbár kínálja magát, de autó- és mikrobuszokon több borászatba is eljuthatunk.

Terry vezetésével és Easy Rider feliratú mikrobuszával, holland, svájci, magyar és hazai játékosokból álló kis csapattal vágunk neki a hétórás kalandnak. Ebéd majd Franschhoek-ban, az elűzött hugenották alapították az 1600-as évek végén. A Malan-család is a francia protestánsokig vezeti vissza családfáját, övék a Simonsig Wine Farm. A teljes szortiment megy Angliába, egyébként még negyven országba szállítanak.

A borászatban hatalmas fém- és cementtartályokba kerül a must. A komolyabb fajtákat kanadai, francia tölgyfahordókban érlelik. A hordókat öt év után eladják konyakos cégeknek. A testes vörösek parafadugót kapnak, a többi műanyagdugót vagy csavarzárat. Filozófiájuk szerint ezeket egy éven belül úgyis megisszák a vásárlók.

Shiraz-t szüretelnek a februári nyárvégén, kistraktor húzta utánfutókon érkezik a szőlő. Éppen úgy, mint otthon Látóhegyen a zenit. Na jó, a traktorvezető nem hasonlít a Sós Lacira. Kíméletesen préselik a fürtöket, nem csak a kocsánytól, a magoktól is megszabadítják a szemeket. A mustot egy ideig fémtartályban hűtik, aztán megy a hordókba.  Borászhölgy kismama, az év borásza is volt, felügyeli a technológiai folyamatokat.

Mi a tornácos teraszon telepszünk le. Terry egy itteni régi szokás szerint karddal nyakazza le a pezsgőspalackot. Mérsékelt siker. Kezdődik a kóstoló, stílusosan ezzel a száraz „sampánnyal”. (Az árak nagyjából forint/palack a végén.)

Kaapse Vonkel 2011 Általában nem rajongok a pezsgőért, de még én is érzem, hogy alapjáraton nagyon jó. Ittam itthon egy árban négyszeres, stílusában hasonló franciát, simán pariban van vele. Minden dél-afrikai pezsgőnél hangsúlyozzák, hogy francia metodika szerint készült. Ők tudják, miért. Chardonnay és pinot noir, két százalékban még valami ritkaság. Tényleg elegáns, kellemes, hosszú ízekkel. (3000)

Chenin Blanc 2012 A dél-afrikai olaszrizling, a meghatározó fehérbor, nagyon a sajátjuknak érzik. A kóstolósorból a legolcsóbb. Szalmasárga színe becsapós, mert teltebb annál. Virágos illatok és egzotikus gyümölcsök, nekem ananász sejlik, finom utóíz. (1000)

Gewürztraminer 2011 Kuriózum errefelé ez a fajta, büszkék is rá, állítólag túl meleg van hozzá. Minden stimmel, aranysárga, egzotikus illatokkal, ízekkel, középen kis mézességgel köszön be, persze, hogy félédes bor. Nincs is vele semmi baj, ha az ember nem ivott magyar fűszeres traminit, de hát ivott. (2000)

The SMV 2010 Shiraz, mourvédre és viognier házasítása, elég erőteljes bor. Rubintosan vörös, illatában bogyósgyümölcsök, a shiraz adja az alaphangot, de ízében nekem fásnak tűnik, igazából, meg egyáltalán, de valahogy nem szeretem. (2500)

Redhill Pinotage 2009 Kezdjük a végén, bingó! Na, ez ott van a szeren. Nem véletlenül kapta a plecsniket. Ez az ottani vörös fajta, pinot noir meg cinsaut keresztezéséből a pinotage. Súlyos, testes vörösbor készül belőle, mint ez is. Kiegyensúlyozott, harmonikus, ízgazdag, nagy élmény. (7500)

A borászatban 25 bort kínálnak kóstolásra és 35 fajtát vásárlásra. Szedelőzködünk, bedobom a rotterdami fiatalembernek „Jozef Kiprics”-et, szülővárosom futballhírességét. „Örökre a Feyenoord legendája marad!”, hangzik a válasz. Meglapogatjuk egymás hátát, nem hiába töltöttük borozással az időt. Beszállunk a mikrobuszba, célba vesszük az újabb borászatot.  Az élet szépnek tűnik. 

A borravalo.hu -n megjelent írás!

A hat mesterlövész cabernet franc

Csak sikerült összehozni egy kóstolót a fajtából, ami barátaink érdeme. Mint az is, hogy hat mesterlövész borász palackját sorakoztattak fel az asztalon, persze, előtte gondosan becsomagolták az üvegeket. Most akkor néhány szó a tapasztalatokról. Azt tudjuk, hogy világfajtáról van szó, amit talán honunk kivételével ritkán palackoznak önállóan. Szelídítik vele az erős kékszőlőből készült borokat, főleg az úgynevezett Bordeaux-i házasításokban használják erre a célra. Szerencsére, nálunk más irály is van, különösen igaz ez Szekszárdra és Villányra, de manapság már sokfelé, még a fehérboros vidékeken rászánják magukat a cabernet franc-ra, csak úgy magában. Nálunk csak Villány szélét érintettük a kóstolóval, de volt Dél-Balaton, Szekszárd, meg Füred környéke. Az évjáratok 2007-től 2009-ig terjedtek, öt marcona férfi és három szelíd hölgy emelgette a poharát, s próbálta a tízes skálán belőni a pontszámokat. Az illatot szinte mindenik hozta, ki jobban, ki kevésbé, színre már nagyobb volt a szórás, tán még fakóbb is akadt, de ezt fedje jótékony homály, mert később kiderült a társaság korábbi nagy kedvencét kéne felfednünk, az meg nem lenne szép dolog, éppen ebből kifolyólag. Erdei gyümölcsök, lágy, harmonikus savak, kellemesen bizsergető tanninok, talán így lehetne gyorsmérleget vonni a borokról. Természetesen, az egyetlen női borász nyert, teszem hozzá, régóta kedveljük borait, amit ittunk tőle, abban még nem csalatkoztunk. Mindenesetre a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, mindegyik bor magas színvonalat képviselt. A kóstoló napján így raktuk sorba őket, zárójelben a pontszámok: 1. Iványi Zsófi 2007 Vokány (9), 2. Pósta Borház 2009 Szekszárd (9), 3. Légli Géza 2009 (8) Kislak, 4.-4. Sebestyén Csaba 2008 Szekszárd (7) – Ikon (Konyári János) Evangelista 2007 Balatonboglár (7), 5. ifj. Figula Mihály 2009 Balatonfüred (6). Itt vége, fuss el véle, de azért lesz folytatása.

Vörösboros vacsora Villányból

Kedves barátaink megint kitettek magukért, marhanyakat hoztak a serpenyőbe a Vámház térről. Jó szaftosan, mindenféle finom fűszerekkel főtt, sült, párolódott, és ezt tetézték meg a köretnek készített sült töktallérok. Mindehhez magos lepényt sütöttek. Marokkói recept szerint, persze. Csak szuperlatívuszokban szabad szólni. Hozzá jött a villányi vörös, bevallhatjuk, nem túl gyakori ez közös vacsoráinkon. Mármint Villány. Lehet, túl sok boros blogot olvasunk. Na, mindegy, most Vylyan Montenuovo Cuvée 2008 került a pohárba. Hozta a sztenderdet, ahogy ígérte. Cabernet franc, merlot és syrah házasítás, élénk, gyümölcsös, tényleg „arany középút” a testesebb és a könnyedebb vörösök között. Szép struktúra, zamatos, harmonikus, arányos, jók a savak. Erősen itatja magát, különösen illett ehhez az ételhez. 

A változatosság kedvéért olaszrizling

Halványan szalmasárga szín, ha pohárba tölti az ember a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Olaszrizling 2011 -esét. Illata virágos, őszibarackos, ízében finom gyümölcsösség, élén k savakkal és a végén az elmaradhatatlan keserűmandula. Tudható a tartályos érlelés, nekem az ízvilága hajaz az újvilági fehérek stílusára, ami inkább letisztultságot jelent, mint bajt. Finom és jól iható csavarzáras bor. Az aktuális Pannon Bormustrán az ítészek a legjobb fehérek közé sorolták. Kis fejvakarás után bevallom, nekem túlságosan kimunkáltnak tűnt ehhez, én jobban szeretem testesebb olaszrizlingeket. Ehhez a spenótsalátához ittam, amire jutott avokádó is, mellé pedig egy kis sertéssült is. Így volt kerek a világ.

Olaszrizling az olasz tésztához

Pálffy Gyula borait még a nyaraláskor kóstoltuk, amikor Köveskálra vitt a jószerencsénk. Bevásároltunk ezt-azt a faluvégi háznál, aztán a készlet gyorsan elfogyott.  Ha jól emlékszem volt abban tramini, rozé, pinot noir és cabernet sauvignon. Ültünk a teraszon egy másik faluban, élveztük a Balaton-felvidék csendjét és estéjét. Beszélgetés közben pedig koptattuk a palackokat. Úgyhogy elutazás napján újra leruccantunk és bevásároltunk. Nem bántuk meg, azóta is keressük és isszuk a borait. Ha meg kéne fejteni, hogy miért, talán azért mert egyszerűek, de mégis ott van bennük a szőlőtermő vidék, ha úgy tetszik terrior, minden szépsége és bonyolultsága. Most a Pálffy Olaszrizling 2011 volt soron, színe szalmasárga, illata virágos, itt-ott gyümölcsös aromajegyek, az első korty után megállapíthatjuk, klasszikus olaszrizling, bársonyosan krémes, csiszolt savak, tökéletes egyensúly. Lecsengése hosszan mézes, sós, mandulás. Olaszrizling etalon. Ehhez a hirtelen összeütött olaszos tésztához ittam, szárított paradicsom, olívaolaj, zöldfűszerek.  Stimmelt. Újabb Pálffy felfedezés hamarosan, néhány nap és megérkezik a félédes tramini.  

A francia falusi bor hiper válogatása

Az ember fáradtan hazaér a munkából, az ebédet csak melegíteni kell. Gondos kezek már összekészítették a hűtőszekrénybe, reggel elhangzottak a felhasználáshoz is a jó tanácsok. Kacsazsíron kéne lepirítani a vízben főtt krumplit, de nincs kedvem ehhez a művelethez. Úgyhogy a kolbásszal töltött tüske, magyarul szűzpecsenye mellé vajas krumpli lesz. Ez kimerül abban, hogy a felmelegített krumplira diónyi vajat olvasztok rögvest. Vegyes savanyú, káposzta, zöld paradicsom, uborka az e célra rendszeresített műanyag vödörből. Az itthoni borkészlet felmérése okoz még némi bizonytalanságot, de aztán kiemelem a Cotes du Rhone Villages Reserve 2009-es évjáratát, ami, persze tecsoválogatás. Mégpedig az utolsó darabja a hirtelen felindulásból vásárolt néhány palackos tételnek. A korábbiak sem okoztak csalódást, erre sem mondhatok rosszat. Kis szellőztetés után gyümölcsös illatok, a bor könnyed, elhozza a gyümölcsös ízeket is, de azért mégiscsak syrah és granache házasítása, így a bizsergető tanninok sem maradnak el. Szépen felépített vörösbor az átlagos napi fogyasztásra az átlagos fogyasztónak. Annak meg remek. A Rhone-vidék déli része, mint köztudott elég előkelő helyet foglal el a francia borvidékek között, mégis jut jó minőségű bor innen a szerényebb pénztárcájú vásárlónak is. Elég jó gyakorlat.