A nagy bortriumvirátus a konyhában

Elkésve, de törve nem emlékezem vissza húsvét hétfőre, ami kétfelé osztja a magyar populációt, egy része hajnalok hajnalán már locsolja a lányokat, asszonyokat, kik vidáman és bizakodva várják őket, míg másik fele a népességnek elmenekül otthonról, hogy se így, se úgy ne vegyen részt a hagyományosnak mondott népszokás gyakorlásában. Az előző években a Bakony kietlen rengetegébe húztuk meg magunkat barátainkkal, de idén az ő konyhájukban gyűltünk össze, megóvni asszonyainkat a kölni elegyek felhőjétől. Mi voltunk a sorosok, úgyhogy szinte készen szállítottuk az ennivalót és hozzá, illendően a borokat. Kivéve a süteményt, azt a házigazdák magukra vállalták. Előéteknek a füstölt heringet cseppet megfuttattuk a gyengéden felmelegített vajon, óvatosan sütöttük a serpenyőben, hogy egybe maradjon. A tányérra elhelyezett uborkakarikákra került a frissen reszelt alapanyagból készült tejszínes tormából. A magos pirítós meg ráerősített erre a kicsit pápista kosztra. Amihez igen passzentos volt az Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2011-se, szó mi szó, ismertük már egy borkóstolóról, sőt nem ez volt az első elfogytatott palack belőle. Egyébként is azt gondoljuk, hogy a SAP borai nem csak finomak, de készséggel megfizethetők. Ha nem lenne sértő, szinte tokajinak mondanám, de gyorsan hozzáteszem, igazi somlói ez. Belekortyolva krémes, vajas és nyilvánvalóan óarany színű, szép márványablakokkal a pohár falán, egy-egy pörgetés után. Nekem fehérhúsú gyümölcsök, hosszú ízekkel, ásványos, bazaltos jegyekkel. A mézes-sós ellentétpár szép harmóniában, a savak nem hivalkodnak, de ott vannak, és egybetartják a mutatványt.

Borban maradunk a Dunántúlon, a szerzője újonc a csapatban, a fajtája nem, személyes kedvencem, az olaszrizling. De előtte kukkantsunk a tányérba, ahol féltenyérnyi, szaftos sült tarjához, leveles tésztába sütött fűszeres mángold tortaszelet dukál, ami bőven meghintett pirított fenyőmaggal. A töltelékben mindenféle reszelt olasz sajtok adják a kötőanyagot. Szomszédosan gerezd paradicsom, csak a szín kedvéért. A mostanság divatos medvehagymát sem felejtettük el, magunk szedtük a reggeli mise után az erdőben. A fák árnyékában, a maradék hóból bújtak elő a levelek. Borban maradunk a köves terepen, a Káli-medencében, Trombitás Tamás Szentbékkállai Olaszrizling 2011-se a regruta. Nagyon világos színe gyanakvásra adhat okot, de aztán jön e meglepetés, mert mégis telt a korty, zöldalmás, citrusos illatokkal. Nem ad mást, mint magát, határozott savakkal, egyszerűnek is nevezhetjük, de ásványos, zamatos, jó bor. Szívesen iszom belőle máskor is.

A süteményhez ugrottunk egy nagyot Tokajba. Attila eperkrémes piskótatésztát sütött, ehhez az Oremus Late Harvest 2007 évjáratot bontottuk, szinte csurgott, mint a méz, de komoly tartással rendelkezett. A spanyol tulajdonú cég borászai finom, édes birtokbora, természetesen késői szüretelésű szőlőből készült. Ezt írják róla: „a hárs ízeit és cukrát a zéta tüze, koncentráltsága és sava egészíti ki. 8,8 grammos sav, 115 grammos cukor arány jellemzi, amely minden évjáratban védjegye a bornak. Ezt fűszerezi a furmint és a tőkén betöppedt sárgamuskotály jellegzetes selymes aromája.” Mit tehetnék hozzá, stimmel.

Itt a tavasz és a muscat ottonel

A lexikonok szerint francia eredetű szőlőfajta, amely itthon leginkább a badacsonyi és a mátraaljai borvidéken honos. Ebből következik, hogy az itt látható palackban lévő bor Gyöngyöspatán, Szecskő Tamás pincéjében készült. Véletlenül kerül az asztalra, barátunk az online rendelt tételnél elnézte a mi listánkat. A borász nevét nem, merthogy annak borai közös kedvenceink. Ők ezt a muscat ottonelt már kóstolták, és annyira elégedettek voltak vele, hogy gondolták, nem baj, ha chardonnay triplázás helyett, ezt is megismerjük. Mindezt nem szándékosan, hanem véletlenül. Muscat Ottonel 2011 csavarzáras, tehát viszonylag gyorsan a pohárba kell kerülnie. Színre világos, ízre – bármennyire meglepő – muskotályos kissé, ezzel együtt friss és lendületes, minden fajtához kapcsolódó híresztelés ellenére, én úgy érzem itt a  savak sem hiányoznak. Harmonikus szép bor. Ittuk magában, pörkölthöz, füstölt kolbászhoz, szerintem mindegyiknél helytállt. Szóval, itt tavasz, mehetünk metszeni a szőlőbe.   

Vissza a rizlinges időbe

Vettünk egy Jean-Pierre Frick rizlinget. Kötéltáncosként ingott a lélektani határon, mert nem volt olcsó. Na, mindegy. Egyébként nem bántuk meg, mert nagyon finom rajnai. Nem szólva arról, hogy kellemes alkalommal és társaságban, kiváló étellel fogyasztottuk el. A pofára csak attól estünk, hogy csillagkupakosan zárták le a palackot. Ebből sok mindenre következtettünk, de ezt most itt nem osztom meg, ami a lényeg, jó volt a bor. Alsace régióban, biodinamikusan készült a Vogézek és a Rajna közötti völgyben, tehát Elzászban. Pierre Frick Riesling 2008, a pohárban szalmasárga, illatában citrusos és enyhén

petrolos, nem túl testes, de túl könnyűnek sem mondanám, íze, mint illata, ásványossággal, maradékcukorral, de száraz, szép savakkal, nekem mandulásan kesernyés lecsengéssel. A sült kacsamell szeletekhez saláta készült, répa, rukkola, koriander, snidling, olívaolajjal és balzsamecettel locsolva.

A húsvéti standard szürkebaráttal

Az udvaron lévő üstben természetesen idén is megfőtt a füstölt és a sima csülök, ez utóbbi a mélyhűtőből került elő. Természetesen hozta a formát mindkettő, vagyis ellenállhatatlanul finomak voltak. Hozzá az elmaradhatatlan otthon sütött házi fonott kalács, s mint látható – egy röpke erdei kirándulás eredményeként – az uborka, paradicsom, retek mellé jutott a hó alól kicsippentett csokornyi medvehagymának. A tojás még főtt a tűzhelyen, aztán az is odapottyant a tányérra, ahol feleségem családjának szokása szerint ott helye a lilahagymás krumplisalátának is. Szóval, szelíd eszegetéssel telt az idő, amihez Szászi Endre Szent György-hegyi Szürkebarátját kortyolgattuk 2011-ből. Olyan mázlista vagyok, hogy voltam pincénél egy sokat emlegetett nyári napon, szinte a teljes szortimentet végigkóstoltuk. Mit akarok ebből kihozni? Szászi fehérében még nem csalódtam, sőt, árához képest – érzésem szerint – mindig többet ad. Vöröseit eddig kihagytam, hülye szokás, de nekem a Balaton és környéke a fehérborok hazája. Ennek a szürkebarátnak határozottan szép színe van, szőlővirágos illattal, pont annyira krémes a korty, amennyire kell, én a bort megtámasztó savakat is érzem. Mézes, köves melegség, maradékcukor, nem hosszú, de kellemes elköszönéssel, egyébként ereje is vagyon. Szeretni való bor.

A három testőr Somlón

Ez a havas márciusi tél arra biztat minket, hogy nézzünk körül boros mappáinkban, hátha akad valami, amiről még nem számoltunk be. Rögtön rálelünk egy somlaira, és mit számítanak a mínuszok, már a látványtól megmelegedik a szívünk tájéka. Nem tagadjuk, kedvenceink bőven akadnak az itteni borok közül, de félő, hogy elfogultságaink jelentősen befolyásolták ezek választékát. Bevallhatjuk, bizony tartózkodó prekoncepcióval közeledtünk a nagy somlói burgundi palackjához. Aztán jól pofára estünk. Így van ez rendjén, nem kell „arcoskodni”, mondta volt a tréner a teniszpályán, miután fonák egyenessel elütött a hálóhoz igyekvő tanítvány mellett. Nagy Somlói 2009 a Kreinbacher Birtok, a Szent Ilona Borház elegáns házasítása, a hegyen forszírozott három fajtából, így furmintból, hárslevelűből és juhfarkból.

Ugorjuk a közepébe, mostani szokásaink szerint, nagyon is ízlett. A pohárban szép aranysárga volt, gazdag egzotikus gyümölcsök illataival, ananász, papaya bizonyosan. A tíz hónapos hordóban érlelés hozhatta a vaníliát. A telt, már-már vajas kortyban kirobbanó mineralitást éreztem, harmonikus struktúrával, erős összhangzattal, hosszú lecsengéssel. Még januárban ittuk, a kelkáposztalevélbe, apróra vágott abált szalonna került, ami szabadtéri üstben főtt sok minden mással. Ezután jött a só, paprika fokhagyma a hegyibe. A töltelék kiegészült egy kis csirkemájjal, a fűszerek meg snidlinggel, korianderrel. Kiváló volt, és a bor hozzá, egyszerűen fenséges. Csak így szerényen.

Visszatérés az olaszrizlinghez

Az ember végül csak visszaérkezik. Jó és rossz is, de mégiscsak itt van otthon. Izgalmas tájak és borok kedves emberek társaságában. Nagy ajándék, szerencsésnek mondhatja magát az, akinek ez kijut. A dél-afrikai borok után azonban jöjjön az első korty hazai. Mi lehetne más, mint olaszrizling. Ez legalább annyira miénk, mint ott a chenin blanc. Köveskál 2011, még a nyáron vettem a Káli Köveknél. Valahol a szomszédban nyaraltunk, de kóstolási célzattal tettünk egy kirándulást a faluba. A lányok, gyerekek fagylaltozni mentek, mi Atussal tudományos alapon végigkortyoltuk a választékot. Ennek eredményeként került egy cabernet franc (!) és az olaszrizling a hátizsákba. Az utóbbi a címkéről okosodva, Fekete-hegy Töltés dűlőjének félhektáros vulkanikus talaján termett a szőlő, amiből 1350 palack bor készült. Viszonylag kis tételről van szó. Az árából következtetve, jónak is tartják. Kezdjük a végén, nem tévednek. Tradicionális olaszrizling, hordóban érlelték. Világos szalmaszínű, már-már áttetszően az, ha akarom virágos illatú. Eztán könnyebb kortyra számítok de nem, közepesen telt, krémes a bor. Érezni a mineralitást, a napsütötte órákat, és a finisben a kesernyés mandulát. Struktúrája feszes, van tartása, az alkohol pont a kívánatos. El van ezzel a borral az ember. Három-négy pohár után szebb a világ.   

Az alkalmi borturista 3.

A Boschendal kúria pontosan úgy néz ki, ahogy az útikönyvekben. Rögtön kezdődhetne egy szappanopera forgatása. Hatalmas lombok alatt telepszünk le, előttünk hat borospohár, az egyikben víz van. Nem aprózzák el, egyszerre megkapjuk a teljes kóstolóadagot.

Egy hosszú, hajdani gazdasági épületben alakították ki a kóstolóhelyiséget, éttermet, ahol mindenféle boros csecsebecséket vásárolhat a kedves látogató. A borászat, a kőkerítés mögötti területen, rejtve a szemek elől. Oda szorgosan érkeznek a traktoros utánfutók, már javában zajlik a szüret. A Boschendal Wine Estate-t 1685-ban alapították, az itteni legnagyobbakhoz tartozik.

A zürichi fiú már nyíltan bagózik, de ez senkit nem zavar. Legalábbis nem mutatja. Kezdeményezésére a társaság belebonyolódik kormányok felelősségének taglalásába, különös tekintettel a társadalmi javak igazságos elosztására. Ezzel elvagyunk egy darabig, de a borokról sem feledkezünk el. (Az árak nagyjából megadva, forintra átszámolva zárójelben.)

Pavillon Blanc 2011 Ehhez a fehér házasításhoz az ott favorizált chenin blanc-t, sauvignon blanc-t, colombar-t és hanepoort-ot használták. A bor tutira megy, hűtött, acéltartályos erjesztés. Gyümölcsösség, friss illatok és ízek, nekem őszibarack és zöld alma jön át. A Pavillon sorozat a választék alsó szegmenséhez tartozik, de a bor, különösen a két utóbbi szőlőfajta miatt, nagyon behízelgő. (1000)

Blanc De Noir 2011 A három menő vörös, merlot, cabarnet sauvignon és shiraz házasításából készült rosé. Nem okoz csalódást, ropogósan friss, cseresznyével és eperrel, ráadásul hagy egy kis merengést. Azt mondja a marketing, hogy ez itt felettébb kedvelt rosé. Ezek után elhiszem nekik. (1200)

Le Bouquet 2011 A hölgyeknél nagy sikert arat. Muskotályból, sauvignon blanc-ból és cheninből összehozott félédes. A virágos illatokat trópusi gyümölcsízek követik, az ananászt felismerem. Nem rossz, de én savakban strukturáltabbnak képzelném. (1200)

Pavillon Shiraz-Cabernet 2009 A tartályos erjesztés után francia tölgyfahordóba is kerül belőle. Ott a vanília, de megőrizte a gyümölcsösségét is. Az illata csábítóan fűszeres, az ízre sincs panasz, meggyes, bogyós gyümölcsös, de nekem nem tűnik túl bonyolultnak. (1200)

Lanoy 2009 (cabernet/merlot) Ez már keményebb tétel. Szilvás, lekváros, a cabernet sauvignon-t a merlot szelídíti, a tannin nem bántó, szóval rendben van, de ha csodát várunk, azt máshol kell keresni. (1500)

Lassan nem csak a szóból, de a borokból is kifogyunk. Az alsó széle közepe volt a kínálat, ez fért be a büdzsébe. Terry is visszatér a petanque pályáról, ahol eddig múlatta az időt. Negyedik éve hordja-viszi a csoportokat, most éppen itt, ahogy szavaiból kiderül.

Dél-Afrikában a borászatok és idegenforgalmi szakemberek profi körülményeket teremtenek. Nem csak turisták, hanem hazai versenyzők is rengetegen keresik fel a borvidékeket. Teszem hozzá, hatalmas ország, kis hazánk, ha jól számoltunk, százhúszszor elfér benne. Na, jó, nem lakják oly sűrűn. Kóstolók, szállás, étterem, vásárlás, sport és kedvesség várja az idelátogatókat. Egy kóstoló, majd félig a pohár, 150 forint, a prémium kategóriák 300 körül mozognak, de vannak tételek, amik nem kóstolhatók, ott bíz’ meg kell venni a palackot.

Stellenbosch-ba visszaérve különösebb fakszni nélkül további jó nyaralást kívánunk egymásnak. A svájciak Terry bázisára, egy ifjúsági szállásra tartanak, a hollandok bevágják magukat bérelt autójukba. Mi, kedves vendéglátó kuzinunk, Kathy kocsijához igyekszünk. Délután csak beleszagoltam a poharakba, mondja mosolyogva, persze, bődületes angol akcentussal, merthogy Malawiban született, Zimbabwében (leánykori nevén Dél-Rhodesiában) élt néhány évvel ezelőttig, most meg férjével együtt, itt Dél-Afrikában. Ilyen a világ morfondírozunk. Aztán, hogy ne legyünk túl szomorúak, fokvárosi szállásunkon gyorsan felbontunk egy üveg bort.

A borravalo.hu-n megjelent írás!