A francia falusi bor hiper válogatása

Az ember fáradtan hazaér a munkából, az ebédet csak melegíteni kell. Gondos kezek már összekészítették a hűtőszekrénybe, reggel elhangzottak a felhasználáshoz is a jó tanácsok. Kacsazsíron kéne lepirítani a vízben főtt krumplit, de nincs kedvem ehhez a művelethez. Úgyhogy a kolbásszal töltött tüske, magyarul szűzpecsenye mellé vajas krumpli lesz. Ez kimerül abban, hogy a felmelegített krumplira diónyi vajat olvasztok rögvest. Vegyes savanyú, káposzta, zöld paradicsom, uborka az e célra rendszeresített műanyag vödörből. Az itthoni borkészlet felmérése okoz még némi bizonytalanságot, de aztán kiemelem a Cotes du Rhone Villages Reserve 2009-es évjáratát, ami, persze tecsoválogatás. Mégpedig az utolsó darabja a hirtelen felindulásból vásárolt néhány palackos tételnek. A korábbiak sem okoztak csalódást, erre sem mondhatok rosszat. Kis szellőztetés után gyümölcsös illatok, a bor könnyed, elhozza a gyümölcsös ízeket is, de azért mégiscsak syrah és granache házasítása, így a bizsergető tanninok sem maradnak el. Szépen felépített vörösbor az átlagos napi fogyasztásra az átlagos fogyasztónak. Annak meg remek. A Rhone-vidék déli része, mint köztudott elég előkelő helyet foglal el a francia borvidékek között, mégis jut jó minőségű bor innen a szerényebb pénztárcájú vásárlónak is. Elég jó gyakorlat.

Egyszerű vacsora bonyolult borral

Hirtelen készült a vacsora, a hűtőből előkerült a mediterrán saláta a hiperből, egy konzerv tonhallal módjával kavarva-keverve, a hegyibe meg valamiféle joghurtos-majonézes öntet. Hozzá a stabilan bevált katalán bagett, szintén a hiper polcáról.  Nem szólt túl nagyot, de panaszra se adott okot. De azért, hogy a mérleg nyelvét egy szintre balanszírozzuk, nem haboztunk felbontani a Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2010 palackját. Kóstoltuk, ittuk is már korábban, így nem kockáztattunk sokat. Magyarul, semmit sem. Merthogy az a véleményünk, ez nagyon ott van a spiccen. Illatában virágok, színében óarany, egy kis forgatás a pohárban és ott vannak a márványablakok. A kortyban trópusi gyümölcsök, egy mézesség vegyül a sóssággal, mindez szép harmóniában hullámzik. A savak megőrzik szárazságát, elnyújtott, hosszú utóíz. Emlékezetes. Jár a kalapemelés bornak.

Nagyon bejött a kövidinka

Már első kortynál derengett, nem lőttem bakot, amikor kis vacillálás után csak hónom alá csaptam a másik palack mellé (erről majd egyszer) a borboltban Maurer Oszkár hajdújárási kövidinkáját a 2011-es évjáratból. Minden megvolt, amit a lexikon ír a fajtáról, lágy és zamatos, mégis szép struktúrával és egy szinte zavarba ejtően kellemesen félszáraz ízzel. Az ebből a szőlőből készült bort szokták egyszerűnek nevezni, én ezzel ezt nem tenném. Különlegesen finomnak gondolom, ebben, lehet szerepet játszik az is, hogy 1941-es tőkéken termett a szőlő. Egy szónak is száz vége, nagyon bor a Maurer Kövidinka 1941 2011. A pincészet honlapján a borász ezt írja: "Elsősorban őshonos fajtákat termesztünk, mint a szerémi zöld, kövidinka, piros magyarka, bakator, mézes fehér, furmint és kadarka. E mellett kísérleti jelleggel termesztünk olaszrizlinget, rajnai rizlinget, sárgamuskotályt, kékfrankost, pinot noirt, cabernet sauvignont és merlot-ot, a két borvidék 15 különböző dűlőjében." Mármint a Szerémségben, a Délvidéken. Azóta tettem próbát másik vidékről származó kövidinkával, igen jó volt, de Maurer Oszkár kövidinkája más. Hamar elfogyott.

Ez a juhfark fájintos volt…

Szóval, ennyire cizelláltat ebből a fajtából nem sikerült még kifognom. Több hozzáértő szerint, nem is igen van, kivételként erősítve a szabályt, Bott Frigyes első évfolyamos Vinculumját emlegetik. Én abból csak az olaszrizlinges verziót kóstoltam, ha annál jobb volt a juhfarkból készült, akkor bíz'a nagyon derék. Takács Lajos Juhfark 2008-asát kacsamell salátához ittuk. A ételreceptről csak annyit, hogy a kacsa egészben sült meg a rendliben, aztán estére készült el a képen látható mű, az egyéb részek több terítékes ebédbe mentek. A hússzeletek ruccola ágyra kerültek, majd megöntöztettek balzsamecetes, mogyoróvajas, korianderes, petrezselymes öntettel. A bor nagyon izgalmas volt, különösebb illatok nélkül, az ízek valósággal "robbantak" a szájban. Mindenféle egzotikus gyümölcsök is eszébe juthattak az embernek, miközben finoman jöttek a sós, ásványos jegyek, amiket emlékezetes lecsengéssel zárt ez a nagyon elegáns, különleges somlói bor.

Egy újabb egri csillag

Az Egri csillagok az általános második osztályától kedvenc olvasmány. A borfronton sincs ez másként egy mostanában elnevezett egri csillaggal, a Napborral, ami nagy kedvencem. Gyorsan kijelentem, régi híve vagyok Lőrincz György borainak, ezért már 2007-től "olvasom" Napborait (is). Megerősítem korábbi meggyőződésem, miszerint ilyennek kell lennie a hétköznapok jó borának, ami ünnepre is iható. Szerencsére Egerben és más borvidékeken is akad még ilyen bor. Mindenesetre, ha zavarba jövök, hogy mit is kéne választani, a Napbor biztos világítótorony a palackok rengetegében. Tehát, St. Andrea Napbor Egri Csillag 2011 harmonikus házasítás, meglepően sok fajtából, így olaszrizlingből, mellette hárslevelűből, pinot blanc-ból, chardonnay-ból, sauvignon blanc-ból, rajnai rizlingből és leánykából. Illatában citrusok, zöldalma, ízében friss, könnyed gyümölcsösség, fanyarsággal vegyülő halovány édesség, nekem határozattan karakteres bor. Mondjuk így, profi munka!

A hárslevelű erőpróbája az asztalon

Kilenctagú társaság veselkedett neki, hogy hat hárslevelű palack kóstolásával és természetesen visszakóstolósával (!) döntsön. Miben is? Melyik a jobb bor? Mit hoz a pontozásos matematikai összeadás? Ma este kinek-kinek milyen szájíze? Szóval, nem egyszerű, pláne úgy, hogy "vakon" kortyolgattunk, ízlelgettünk. Praktikusan ez azt jelentette, hogy az üvegeket alaposan alufóliával burkolta be a ceremóniamesterünk. Régi mulatság ez a borisszák között, nem nagy csoda. Megpörgettük a pohárban a nedűt, szagolgattuk, forgattuk a szánkban a kortyot, majd igen komolyan mindenféle hülyeséget hordtunk össze. Mondjuk, virágos, itt-ott ásványos kicsit, talán mézes,grapefruitos, felfedezhető a lime is, még az animális is felmerült valakiben, ami a hárslevelű esetében, bizonyára nem túl gyakori megállapítás.Szó esett még struktúráról, a terroir  szerepéről  (önálló karakterrel rendelkező vidéket, szülőföldet jelent, gyakran nem egy egész borvidéket, hanem csak annak egy részét, vagy akár csak egyetlen dűlőt), és folyt a találgatás, fogytak a borok.Megszületett mindenki listáján az egyéni és egy minutum számolgatás után a közös eredmény. A felsorolás, egyben sorrend is.

Saját: Fekete Béla Somló 2007, Gizella Pince Tokaj Barát-dűlő 2011, Kikelet Tokaj Lónyai-dűlő 2011, Kikelet Tokaj Birtokbor 2011, Bott Frigyes Muzsla 2011, Kikelet Tokaj Kassai 2011

Közös: Gizella Pince Tokaj Barát-dűlő 2011, Fekete Béla Somló 2007,  Kikelet Tokaj Lónyai-dűlő 2011, Kikelet Tokaj Kassai 2011, Bott Frigyes Muzsla 2011, Kikelet Tokaj Birtokbor 2011

Vörös és fehét házasítás a gasztronómiában

Az álmoskönyv szerint nem szerencsés gombás-tejfölös mártáshoz a vörösbor, ámbár a napfényes Itáliában, mintha láttam volna már ilyet. Mindegy, nem haboztunk belevágni a nagy kísérletbe, a jó szaftosra sütött tarjához rizs készült köretnek, a tányér szélére meg csoportgombából került mártás. A menüre nem lehetett panasz, mint mindig, most is fenséges volt, ehhez jött a hiper láz idejéből származó francia vörösbor. A rám erős befolyást gyakorló szerző annak idején azt írta, hogy "24 karátos napfény és öreg tőkék". Bizonyára, de tényleg gyümölcsös, tartalmas, de mégis kerek bor a Cotes Catalanes Carignan 2011-es évjárata. Valószínűtlenül olcsó volt annak idején, nagyon megérte a kosárba tenni. Noha azt írják a Carignanról, hogy húzósak a savai, ezt én igazán nem éreztem. Persze, lehet, hogy egy könnyedebb vörös jobban esett volna az ételhez. De ez sem esett rosszul!