Majdnem marokkói változat

Ha hozzájutunk egy darab másodfüves birkakarajhoz, szimatoljuk meg bátran. Ha nem érzünk akolszagot, jöhet a majdnem marokkói változat. Gondosan leszedjük a fagyút, de kevéske maradhat. Majd szép szeletekre vágjuk. Enyhén sós vízben feltesszük főni a bulgurt. Mint tudjuk, ez a török rizsként ismert tört búza. A fazekat időben lehúzzuk a platniról, hogy saját gőzében puhuljon. A serpenyőbe olívaolajat öntünk, amit fokhagyma gerezdekkel ízesítünk. Nem sajnáljuk a friss rozmaringszálakat sem. A besózott hússzeletek mindkét oldalát megsütjük. Most lép be a „majdnem“, meglocsoljuk egy pohár vörösborral. A fedő alatti pároláshoz megszórjuk még tépett mentalevelekkel. A hús puhaságát villával ellenőrizzük. A besűrűsödött mártással nyakon öntjük az egészet. A megsült fokhagymákat sem felejtjük le a tányérról. Egy kevéske korianderlevél még szinesíti az összképet. Régi szabály, az ételhez a főzéshez használt bort isszuk. Barcsa Botond 2018-as cabernet sauvignonja nekem mindig bejön. Illata visszafogott, de a korty szépen kinyílik. Még az is eszünkbe juthat, hogy neszmélyi szőlejéből Nagy-Hideg-hegyig látni. 

Street Food a konyhában

 

Nem nagy fakszni, viszont finom. A távolba szakadt kedves rokon mondta érkezésekor: „hurkakolbász“ van még nálatok? A tepsiben ropogósra sütjük a hozzávalókat. Felénk egy kis vizet öntenek alája. Hasznos eljárás. Nyerő, ha a kertben van még kis tölgyfalevél saláta, zsengébb céklalevél, rukkola. Bármilyen öntet mehet rájuk. Kétségtelenül előnyt élveznek a mustárosok vagy a tormások. A tányéron máris ott az utcai kaja, ha annak akarjuk. A szerencsések Atus sütőtökös kenyerét ehetik hozzá. Még a madár is visszanéz a szalvétáról. Neszmélyről jött a bor, Barcsa Botond pincéjéből. Komolyan, nem durva hozzá a cabernet sauvignon. Teljesen harmóniában éreztem az étellel. Szép, simulós bor, ahogy a Téli berekben is írva van, mint az anyatej. Tartása is van, mint az anyáknak.

 

Az egészséges céklalevél-saláta

Mostanában fedeztük fel salátákba a céklalevelet. De nincs új a nap alatt. Merthogy régóta önállóan is elkészíthető. Nem sok recept kínálja magát, de ami igen, azon apróságokat változtattam. Ha séf lennék, bátrabban mondhatnám, újragondoltam. Zsenge céklalevelek a legjobban a célnak. A hozzávalókat alaposan megmostam, megtisztítottam. A salátaféléket papírkendővel megszárítgattam. A céklalevélhez egy kis tölgyfalevél-saláta is került. Szál újhagymát karikára vágtam, a sárgarépát lereszeltem. Az eddigiek mentek a tányérba, én megcsináltam az öntetet. Evőkanálnyi olívaolajban teáskanálnyi dijoni mustárt tettem, citromlevet facsartam bele. Só, bors, szárított koriander. Simára kevertem az öntetet, megforgattam benne a salátát. A tetejére uborkakarikákat, negyedelt koktélparadicsomokat raktam. Pirított tökmaggal megszórtam. Egy szelet pirítós jól jön hozzá, meg a pohár víz. 

Maradjunk a mángoldnál

Hogy miért? Mert bőséges termést hozott a kertben, szép legyezőnyi zöld levelekkel. Szárai fehérek, sárgák lilák. A mostani ebéd előfordult már itt, de a mostaniban egy újragondolás, azért benne van. Valahol olvastam, hogy a mángold szerethető, de rusztikus kesernyéjét enyhítheti a rányomott citrom leve. És lőn, az olívaolajon megfuttattam egy derék fokhagymagerezdet. A serpenyőbe szórtam a szárukról letépkedett mángoldleveleket. Kicsit ressre párolódtak. A spagettit enyhén sós vízben kifőztem, leszűrtem. Azonnal  a mángoldra zúdítottam. Finoman sóztam, jött a citrom leve, meg még pici olívaolaj. Ezután alaposan összekevertem a tésztát a mángolddal. Repetitio est mater studiorum, bevált. Citromfűből, kakukkfűből készült családi szörpöt ittam hozzá. A fák nem nőnek az égig. Helyesen.   

A nyár utolsó napjai/another version

A boldog békeidőkben (értsd covid-mentes) többször voltam Katalóniában. Soha nem kóstoltam a gazpáchót. Ezen a nyáron itthon rákaptam. A hőségben nem főzünk. Működésbe lépett az aprítógép. A zöldségeket felkockáztam: uborka, hagyma, kápia paprika, paradicsom, egy fokhagymagerezd.Egy kis olívaolaj, egy evőkanál pankó morzsa, pohár jéghideg víz, só, bors, petrezselyem. Pörgetés és kész a spanyol zöldségleves. A tányér ebédig megy a hűtőbe. Onnan kivesszük Margit néni tökfőzelékét. Szobahőmérsékleten hagyjuk melegedni. A gazpáchóra kis olívaolaj, a tökfőzelékre tökmagolaj kerül.Hősiesen vizet iszunk hozzá. Elégedetten hátradőlünk, egészséges koszt volt. Közben eszünkbe jut Tandori majdnem krimije. Miért élnél örökké? 

Az olasz konyha öröme

 Ha választanom kéne, szerencsére nem kell, hajlanék a hazai után az itáliaira voksolni. Hogy miért, nem tudom. Egyébként igen, ízlik, kedvelem. Egy könyvet, azért javaslok, Lénárd Sándor Római konyha.De olvasása közben ne feledjük, ahány ránca van az olasz csizmának annyifélén főznek. Atus focacciával lepett meg minket, Nem kovászos, élesztős. Ujjbeggyel kis mélyedéseket nyomott a tepsibe a tésztába. Ezekbe a hajlatokba sütés előtt paradicsomkarikák kerültek. A fűszerek sem maradhattak el, bazsalikom, rozmaring,  kakukkfű, oregánó. Az olívaolajjal meglocsolt kenyérlepényre tetszés szerint mehetett a friss paradicsom, a sült padlizsán, az avokádó, a fokhagymás joghurt. Meglepetésként száraz Hungária pezsgőt kortyoltunk hozzá, nem tűnt idegennek. A desszert a megszokott őszinte, kedves, beszélgetős este volt. Hazafelé, hamvas ifjúságom egyik Beatles dala motoszkált a fülemben. 

A sokoldalú francia bagett

A mutatványhoz kellett a Kovászati Műhely egy ropogós francia bagettje, aminek egy darabját, nem túlzón, de azért megkentünk kacsazsírral. A kertből jött a tölgyfalevél saláta megágyazni a kacsamell szeletnek. Ez utóbbi az ebédről maradt, operettes stílusban, mit tesz az élet és a véletlen.vagyis, ilyen remek szendvics lehet a vacsora, ha van maradék. Nem vitás, hogy a házi kovászos uborka is jelentősen hozzájárult a gasztronómia élményhez. Mondjuk egy jó kis királylányka a neszmélyi borvidékről megkoronázhatta volna az étkezést, de ennek hiányában beértem a saját sillerrel. Olyan nagy baj nem esett, de azért van még pótolni való a borok beszerzésében.