Gázrezsó és viaszosvászon

A hőség elől napközben egy falusi házba menekülök. Ez komoly mennyiségű internetes elvonással jár, ami eddig csak előnyömre vált. A környék csinos gyaloglóterep, alkalmas a „forever young“- projektre. Ebédre a vasserpenyőben mogyoróolajon üvegesre párolom az újhagymát. Rázúdítom a letépkedett mángoldleveleket, ügyelek arra, hogy ress maradjon. A felvert tojásokkal lassú lángon omlett-féle kerekedik belőle. A tetejére szórom az apróra vágott újhagyma szárát, a paradicsom karikákat. A felhasznált fűszerek: só, kakukfű, zsálya. A barátokkal közösen készített borunk az asztalon, merlotból siller, amit kis cabernat sauvignonnal házasítottunk. Nincs rá panasz, ha divatosan mondjuk, akkor jó kis bisztróbor. Egyébként meg rendben van.

 

A tortillára ültetett saláta és harcsafilé

 

A fúziós konyha különböző étkezési kultúrák konyhaművészetét igyekszik ötvözni. Szóval, engem ebbe az irányba gyakran a kényszer visz el. Magyarul, mit tudok lehetőleg gyorsan összepasszítani a konyhai választékból. Mert éhes vagyok, finomat szeretnék ebédelni. Nem veszem magam túl komolyan, könnyen belevágok mindenféle konyhai kalandba. A salátához megmostam a zsenge fejessalátát, a spenótot és a lollo rossot, olívaolajjal öntöztem, ráfacsartam fél citrom levét. Az afrikai harcsafilét félórával a sütés előtt besóztam. Az olívaolajba tettem összezúzott fokhagymagerezdet, egy szál rozmaringot, s ebben ropogósra sütöttem a halszeletet. A serpenyőben átmelegetítettem a búzalisztből készült tortillalapot, erre szórtam a salátat, amire ráültettem a hacsafilét. A hal bőven kapott még citromlevet, frissen szedett korianderrel diszítettem. Elég jó volt hozzá a Tokaj Nobilis félszáraz sárga muskotályosa tavalyról. Nem tudom überelni a kereskedő leírását, inkább idemásolok belőle: „Bárdos Sarolta évről-évre természetesen bájos bort készít a fajtából. A gyümölcsös aromákat kiegészítő maradékcukornak és a jó alapanyagnak köszönhetően könnyedsége mellett sűrű, ásványos és komoly is tud lenni.“ Egyetértek az előttem szólóval! :)

 

A gyermekláncfű és a tyúkhúr találkozása

Kezdésként érdemes hatalmas sétát tenni a növényhatározóval a réten :). Na jó, azért nem, a pitypangot és a tyúkhúrt mindenki ismeri. Azt írják a gyermekláncfűről, hogy minden része fogyasztható, de mi maradjunk a kesernyés leveleknél. Tele vitaminokkal, ásványi anyagokkal, hm. A tyúkhúr is, de ennek a friss hajtásai édeskések, szóval ha összekeverjük őket, kijön a zéró. Mindenesetre a zsenge újhagymát apróra vágjuk, jöhet rá a pitypanglevél meg a tyúkhúr. Megöntözzük tökmagolajjal, csipet só, a kevés facsart citromlé csak használ neki. A lágytojás nem csak jól mutat rajta, de határozottan emeli az élvezeti értékét, a kifliről már ne is beszéljünk. Ha beérjük a pohár vízzel, roppan elégedettek lehetünk magunkkal. Borban a könnyed sauvignon blancban, muscat blancban, olaszrizlingben van az igazság.

  

Klasszikusok délidőben

Ránézek a fotóra, elég emberes adag. Magunk között szólva, nem tűnt annak. Szóval, jól bevált a mélyhűtő kombó, most megint hurka. Nincs vele gond, a tepsiben kis vizzel megsül magától. Mondjuk, érdemes rápirítani, ropogósan igazán finom. Az édeskrumpli meg ilyen karcsú volt. Meghámoztam, megsütöttem, pár percre fedő rá, hogy puhább legyen. A savanyú káposzta standard: kimossuk, kinyomkodjuk. A fazékban karamellizált cukorral indítottam, jött bele a babérlevél, köménymag, bors egészben. Ment hozzá a szekszárdi bor, a merlot, cabernet franc és syrah házasítása. Igazán messzire hordó nagyágyú, aminek „ a Cabernet Franc adja a testességet, a Merlot lágy kedvességet, majd a Syrah intenzív jegyeivel teszi igazán tökéletessé.“ Ezt írja a pincészet saját boráról, nem kell visszavenni az arcukból.

 

Fülrángatós a teához

 

Ha az ember barátjának indián neve Kovászati, az bizony jó dolog. Főleg, ha az illető rászánja magát a sütésre. A korvapuusti korántsem káromkodás, hanem finn fahéjas csiga, aminek áthallása a vicces fül - rángatás. Ezekben a zegernyés időkben teához is kiváló a kelt tésztás sütemény.A fahéjas mellett marcipános is készült, egyformán finom, az óvatos duhajok kanálka fügelekvárral is felturbózzák. A tea standard, fekete Dunsdale és Darjeeling, bergamot, citrom, levendula illóolajjal, kis cukorral, vagy tejjel. Nem csak a testet, a lelket is megmelegíti, mint a gyertyafény. Az élethez szerencse is kell, mondta orvosbarátom. Gyurikám, nincs nap, hogy ne gondolnék rá(d).

A februári menzaebéd

 

Manapság az éttermekben kiváló menüebédeket kínálnak. Otthon is megjöhet hozzá a kedvünk, ha okosan gazdálkodunk a hétvégi maradékokkal. A hűtőben a főtt húsról eszünkbe juthat egy-két fáradt alma a kosárból. A maradék főtt krumpli is új életre kelhet, ha lepírítjuk. Az almaszósz elsőre gyerekesnek tűnik, de bátorság. A megpucolt, cikkelyekre vágott almát kevés vizben teszük fel főni, szegfűszeggel, teáskanál cukorral, reszelt citromhéjjal. A tejfölhöz kevéske liszt, főzővíz a habaráshoz, megy vissza a szószba. A forraláskor villával összetörjük az almákat, csipet sóval, friss citromlével még ízesítjük. A vizben főtt krumplit rozmaringos olajban megpíritjuk. Együtt melegíthetjük vele a főtt húst a vasárnapi húslevesből. A dolog összeállt és finom, pohár víznél nincs jobb hozzá.

Majdnem marokkói változat

Ha hozzájutunk egy darab másodfüves birkakarajhoz, szimatoljuk meg bátran. Ha nem érzünk akolszagot, jöhet a majdnem marokkói változat. Gondosan leszedjük a fagyút, de kevéske maradhat. Majd szép szeletekre vágjuk. Enyhén sós vízben feltesszük főni a bulgurt. Mint tudjuk, ez a török rizsként ismert tört búza. A fazekat időben lehúzzuk a platniról, hogy saját gőzében puhuljon. A serpenyőbe olívaolajat öntünk, amit fokhagyma gerezdekkel ízesítünk. Nem sajnáljuk a friss rozmaringszálakat sem. A besózott hússzeletek mindkét oldalát megsütjük. Most lép be a „majdnem“, meglocsoljuk egy pohár vörösborral. A fedő alatti pároláshoz megszórjuk még tépett mentalevelekkel. A hús puhaságát villával ellenőrizzük. A besűrűsödött mártással nyakon öntjük az egészet. A megsült fokhagymákat sem felejtjük le a tányérról. Egy kevéske korianderlevél még szinesíti az összképet. Régi szabály, az ételhez a főzéshez használt bort isszuk. Barcsa Botond 2018-as cabernet sauvignonja nekem mindig bejön. Illata visszafogott, de a korty szépen kinyílik. Még az is eszünkbe juthat, hogy neszmélyi szőlejéből Nagy-Hideg-hegyig látni.