A hat mesterlövész cabernet franc

Csak sikerült összehozni egy kóstolót a fajtából, ami barátaink érdeme. Mint az is, hogy hat mesterlövész borász palackját sorakoztattak fel az asztalon, persze, előtte gondosan becsomagolták az üvegeket. Most akkor néhány szó a tapasztalatokról. Azt tudjuk, hogy világfajtáról van szó, amit talán honunk kivételével ritkán palackoznak önállóan. Szelídítik vele az erős kékszőlőből készült borokat, főleg az úgynevezett Bordeaux-i házasításokban használják erre a célra. Szerencsére, nálunk más irály is van, különösen igaz ez Szekszárdra és Villányra, de manapság már sokfelé, még a fehérboros vidékeken rászánják magukat a cabernet franc-ra, csak úgy magában. Nálunk csak Villány szélét érintettük a kóstolóval, de volt Dél-Balaton, Szekszárd, meg Füred környéke. Az évjáratok 2007-től 2009-ig terjedtek, öt marcona férfi és három szelíd hölgy emelgette a poharát, s próbálta a tízes skálán belőni a pontszámokat. Az illatot szinte mindenik hozta, ki jobban, ki kevésbé, színre már nagyobb volt a szórás, tán még fakóbb is akadt, de ezt fedje jótékony homály, mert később kiderült a társaság korábbi nagy kedvencét kéne felfednünk, az meg nem lenne szép dolog, éppen ebből kifolyólag. Erdei gyümölcsök, lágy, harmonikus savak, kellemesen bizsergető tanninok, talán így lehetne gyorsmérleget vonni a borokról. Természetesen, az egyetlen női borász nyert, teszem hozzá, régóta kedveljük borait, amit ittunk tőle, abban még nem csalatkoztunk. Mindenesetre a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, mindegyik bor magas színvonalat képviselt. A kóstoló napján így raktuk sorba őket, zárójelben a pontszámok: 1. Iványi Zsófi 2007 Vokány (9), 2. Pósta Borház 2009 Szekszárd (9), 3. Légli Géza 2009 (8) Kislak, 4.-4. Sebestyén Csaba 2008 Szekszárd (7) – Ikon (Konyári János) Evangelista 2007 Balatonboglár (7), 5. ifj. Figula Mihály 2009 Balatonfüred (6). Itt vége, fuss el véle, de azért lesz folytatása.

Vörösboros vacsora Villányból

Kedves barátaink megint kitettek magukért, marhanyakat hoztak a serpenyőbe a Vámház térről. Jó szaftosan, mindenféle finom fűszerekkel főtt, sült, párolódott, és ezt tetézték meg a köretnek készített sült töktallérok. Mindehhez magos lepényt sütöttek. Marokkói recept szerint, persze. Csak szuperlatívuszokban szabad szólni. Hozzá jött a villányi vörös, bevallhatjuk, nem túl gyakori ez közös vacsoráinkon. Mármint Villány. Lehet, túl sok boros blogot olvasunk. Na, mindegy, most Vylyan Montenuovo Cuvée 2008 került a pohárba. Hozta a sztenderdet, ahogy ígérte. Cabernet franc, merlot és syrah házasítás, élénk, gyümölcsös, tényleg „arany középút” a testesebb és a könnyedebb vörösök között. Szép struktúra, zamatos, harmonikus, arányos, jók a savak. Erősen itatja magát, különösen illett ehhez az ételhez. 

A változatosság kedvéért olaszrizling

Halványan szalmasárga szín, ha pohárba tölti az ember a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Olaszrizling 2011 -esét. Illata virágos, őszibarackos, ízében finom gyümölcsösség, élén k savakkal és a végén az elmaradhatatlan keserűmandula. Tudható a tartályos érlelés, nekem az ízvilága hajaz az újvilági fehérek stílusára, ami inkább letisztultságot jelent, mint bajt. Finom és jól iható csavarzáras bor. Az aktuális Pannon Bormustrán az ítészek a legjobb fehérek közé sorolták. Kis fejvakarás után bevallom, nekem túlságosan kimunkáltnak tűnt ehhez, én jobban szeretem testesebb olaszrizlingeket. Ehhez a spenótsalátához ittam, amire jutott avokádó is, mellé pedig egy kis sertéssült is. Így volt kerek a világ.

Olaszrizling az olasz tésztához

Pálffy Gyula borait még a nyaraláskor kóstoltuk, amikor Köveskálra vitt a jószerencsénk. Bevásároltunk ezt-azt a faluvégi háznál, aztán a készlet gyorsan elfogyott.  Ha jól emlékszem volt abban tramini, rozé, pinot noir és cabernet sauvignon. Ültünk a teraszon egy másik faluban, élveztük a Balaton-felvidék csendjét és estéjét. Beszélgetés közben pedig koptattuk a palackokat. Úgyhogy elutazás napján újra leruccantunk és bevásároltunk. Nem bántuk meg, azóta is keressük és isszuk a borait. Ha meg kéne fejteni, hogy miért, talán azért mert egyszerűek, de mégis ott van bennük a szőlőtermő vidék, ha úgy tetszik terrior, minden szépsége és bonyolultsága. Most a Pálffy Olaszrizling 2011 volt soron, színe szalmasárga, illata virágos, itt-ott gyümölcsös aromajegyek, az első korty után megállapíthatjuk, klasszikus olaszrizling, bársonyosan krémes, csiszolt savak, tökéletes egyensúly. Lecsengése hosszan mézes, sós, mandulás. Olaszrizling etalon. Ehhez a hirtelen összeütött olaszos tésztához ittam, szárított paradicsom, olívaolaj, zöldfűszerek.  Stimmelt. Újabb Pálffy felfedezés hamarosan, néhány nap és megérkezik a félédes tramini.  

A francia falusi bor hiper válogatása

Az ember fáradtan hazaér a munkából, az ebédet csak melegíteni kell. Gondos kezek már összekészítették a hűtőszekrénybe, reggel elhangzottak a felhasználáshoz is a jó tanácsok. Kacsazsíron kéne lepirítani a vízben főtt krumplit, de nincs kedvem ehhez a művelethez. Úgyhogy a kolbásszal töltött tüske, magyarul szűzpecsenye mellé vajas krumpli lesz. Ez kimerül abban, hogy a felmelegített krumplira diónyi vajat olvasztok rögvest. Vegyes savanyú, káposzta, zöld paradicsom, uborka az e célra rendszeresített műanyag vödörből. Az itthoni borkészlet felmérése okoz még némi bizonytalanságot, de aztán kiemelem a Cotes du Rhone Villages Reserve 2009-es évjáratát, ami, persze tecsoválogatás. Mégpedig az utolsó darabja a hirtelen felindulásból vásárolt néhány palackos tételnek. A korábbiak sem okoztak csalódást, erre sem mondhatok rosszat. Kis szellőztetés után gyümölcsös illatok, a bor könnyed, elhozza a gyümölcsös ízeket is, de azért mégiscsak syrah és granache házasítása, így a bizsergető tanninok sem maradnak el. Szépen felépített vörösbor az átlagos napi fogyasztásra az átlagos fogyasztónak. Annak meg remek. A Rhone-vidék déli része, mint köztudott elég előkelő helyet foglal el a francia borvidékek között, mégis jut jó minőségű bor innen a szerényebb pénztárcájú vásárlónak is. Elég jó gyakorlat.

Egyszerű vacsora bonyolult borral

Hirtelen készült a vacsora, a hűtőből előkerült a mediterrán saláta a hiperből, egy konzerv tonhallal módjával kavarva-keverve, a hegyibe meg valamiféle joghurtos-majonézes öntet. Hozzá a stabilan bevált katalán bagett, szintén a hiper polcáról.  Nem szólt túl nagyot, de panaszra se adott okot. De azért, hogy a mérleg nyelvét egy szintre balanszírozzuk, nem haboztunk felbontani a Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2010 palackját. Kóstoltuk, ittuk is már korábban, így nem kockáztattunk sokat. Magyarul, semmit sem. Merthogy az a véleményünk, ez nagyon ott van a spiccen. Illatában virágok, színében óarany, egy kis forgatás a pohárban és ott vannak a márványablakok. A kortyban trópusi gyümölcsök, egy mézesség vegyül a sóssággal, mindez szép harmóniában hullámzik. A savak megőrzik szárazságát, elnyújtott, hosszú utóíz. Emlékezetes. Jár a kalapemelés bornak.

Nagyon bejött a kövidinka

Már első kortynál derengett, nem lőttem bakot, amikor kis vacillálás után csak hónom alá csaptam a másik palack mellé (erről majd egyszer) a borboltban Maurer Oszkár hajdújárási kövidinkáját a 2011-es évjáratból. Minden megvolt, amit a lexikon ír a fajtáról, lágy és zamatos, mégis szép struktúrával és egy szinte zavarba ejtően kellemesen félszáraz ízzel. Az ebből a szőlőből készült bort szokták egyszerűnek nevezni, én ezzel ezt nem tenném. Különlegesen finomnak gondolom, ebben, lehet szerepet játszik az is, hogy 1941-es tőkéken termett a szőlő. Egy szónak is száz vége, nagyon bor a Maurer Kövidinka 1941 2011. A pincészet honlapján a borász ezt írja: "Elsősorban őshonos fajtákat termesztünk, mint a szerémi zöld, kövidinka, piros magyarka, bakator, mézes fehér, furmint és kadarka. E mellett kísérleti jelleggel termesztünk olaszrizlinget, rajnai rizlinget, sárgamuskotályt, kékfrankost, pinot noirt, cabernet sauvignont és merlot-ot, a két borvidék 15 különböző dűlőjében." Mármint a Szerémségben, a Délvidéken. Azóta tettem próbát másik vidékről származó kövidinkával, igen jó volt, de Maurer Oszkár kövidinkája más. Hamar elfogyott.