Újabb portya a Gerbeaud házban

Az első emelet adta a helyszínt a Terra Hungarica-nak, ahol már - törzsvendégek lévén – némi otthonossággal mozogtunk. Nem könnyű eldönteni, hogy mit kóstolunk, és mit hagyunk az ebek harmincadjára. Most azokat a borokat veszem sorra, amiket nem tudtam begyömöszölni semmiféle dobozba, de korántsem a futottak még kategóriába tartoznak. Kezdjük Szentesi József Nadapi A-cuvée 2011, ami egy fehér házasítás, ezerjó, zenit, zengő, rajnai rizling adja a fürtöket hozzá. Száraz, megnyerő bor, szép savakkal. A St. Andrea Boldogságos 2011-be szürkebarátot, olaszrizlinget, sauvignon blanc-t és viognier-t töltöttek a hordóba, egyetértek ajánlójával, miszerint egyenes, tiszta beszéd.Kaló Imre standjánál kicsit elbizonytalanodtam, aztán még jobban. Utólag lelkes bloggerek serege dicsérete, kisebb osztaga árnyalt megközelítésekkel értékelte az ott kínált Leányka 2012-es, Leányka 2007-es és a Szürkebarát 2007-es évjáratot. Mi óvatos suttogással beszéltünk róluk, most itt legyen elég ennyi. Azzal a beismeréssel, hogy tavaly ugyanitt felhőtlen rajongással fogadtuk vörös borait. A lányok szuperlatívuszokban beszéltek Szecskő Tamás a Julianna 2008-as és a Chardonnay 2011-es palackjainak tartalmáról. Én hiszek a lányoknak. Pláne úgy, hogy én is megkóstoltam a borokat.

Hajózás a hullámzó vizeken

Azért elég hullámzó volt a tenger a Terra Hungarica összes termében. Még úgyis, ha az ember igyekezett érvényesíteni az arisztotelészi elvet, miszerint a helyes mértékben rejlik a világ rendje. Az Orsolya Pince Zweigelt 2011-ese nagyon ízlett, hozta mindazt, amit hoznia kellett, merthogy nekünk ők a kedvenceink közé tartoznak, s nem lett volna szép dolog, ha csalódás ér minket. Ilyen velük kapcsolatban még nem volt. Nagyon soknak gondolom ezt. A Pósta Borház Cabernet Franc 2009-ese volt az új felfedezés a társaságnak, kétségtelenül rokonszenves bor, kedves, bársonyos, úgyhogy könnyen leveszi a lábáról a gyanútlan kóstolgatót. Még egy próbára azért szükség van a felhőtlen rátaláláshoz. A St.Andrea Hangács Bikavér 2009 a Pannon bormustra csúcsbora, úgyhogy kár lamentálni, de nekem ott és akkor, valahogy nem ízlett. Pedig feltétlen híve vagyok boraiknak. Ebből következően készséggel elismerem, hogy a hiba bennem volt. Ahogy a Ráspi merlot sem maradt meg az emlékezetemben, pedig Resveratrol 2009 –et meglehetősen magasan jegyzik és adják. Kész égés, de tényleg így történt. Losonci Bálint Pinot Noir 2011-ese jólesett, tetszett, de bevallom, vele is elfogult vagyok egy cseppet. Az idei borszemle legjobb vörösének, ha már és egyáltalán, Franz Weninger Dürrau 2009-esét gondolom. Különleges, izgalmas és cizellált kékfrankos, egyébként nem vagyok oda a burgerlandi, legalábbis azokért, amiket kóstoltam. Az egész mulatságot a narancsbor jegyében szervezték. Ez valami olyasmit jelent, hogy a fehéreket hosszabb ideig héjon érlelik, meg mindenféle. Egyet kóstoltam, de a többit nem.

Egy kisebb galaxis határán

Második beszámoló a TerraHungarica-ról. Egy kisebb borgalaxis, Somló nagymesterénél a 2011-es évjárat asztalra rakott borait vettük sorra, olaszrizlinget, hárslevelűt, furmintot. Takács Lajossal beszéltünk az idei szüretről is, szkeptikusan nyilatkozott a kilátásokról, de nála soha nem lehet tudni. A Hollóvár tizenegyeseiből mindegyik ízlett, talán az olasz fiatalosabb volt még a szokottnál, viszont a hárs nagyon rendben, a furmint meg kiváló. Mindazt megtaláltuk benne, amit szeretünk a boraiban, izgalmas ízek, ásványosság, édes-sós kesernye a testes kortyokban, hosszú lecsengéssel. Mire odaértem a Somlói Apátsági Pincéhez, már meglehetősen sokan csoportosultak Balogh Zoltán körül. A lányok és Attila máshol forgolódtak, de aztán Attila is magányos üstökösként száguldott tovább kedvenc vörösei felé. A SAP tényleg jó borokat készít, behízelgő olaszrizlinget, hárslevelűt és traminit kóstoltam a 2011-es kínálatból, nem volt panasz rájuk. Simán venni kéne belőlük egy-egy palackkal, de félő, ennyivel nem érné be az ember. A Kreinbacher borászatnál Öreg Tőkék Bora 2009, furmint, hárslevelű, olaszrizling házasítása, lendületesen jó bor, Somló minden jellegzetességével.  Aduászuk a Syrah 2009, különlegesen fűszeres, gyümölcsös, izgalmas bor. Nekem még kéne egy-két korty, hogy olyan lelkes legyek, mint a barátaim. Somlóról már több borásztól több bort kóstoltam, feltétlen híve vagyok a borvidéknek. Szeretem az ott készült borokat, ideje a helyszínen felfedezni. Már csak rajtunk múlik.

„Tokaj szőlővesszején nektárt csepegtettél”

Na, jó! Magyarázatul a címre, aztán most tényleg beleszerelmesedtem Tokajba! Talán így érthetőbb a lelkesedés. Ehhez kellett a mostani Terra Hungarica, meg egy-két a hegyaljai borász, akiket eddig is ismertem, még borukat is kóstoltam, de most itt állt össze bennem a tokaji világegyetem. Szóval, a Nobilisnél indult a Tokaj-expressz, itt is a tizenegyesek mentek. Sorrendben, Bárdos Sarolta a Birtokborral kezdte a kínálást, utána a Barakonyi Hárs, majd a Susogó Furmint, aztán zárásként a 2008-as 5 puttonyos aszú. A birtokbor most 100 százalék furmintból készült, egyébként meg mindegyik bor nagyon kimunkált, csiszolt savak, érződik belőlük, hogy sajátosan harmonikusak, letisztultak. Hozzák a fajtát, hozzáértőbbek szerint a dűlőt is.  Nekem nagyon bejött mindegyik, úgyhogy szépen indult a kóstoló őrjárat, szinte féltem a folytatástól, nehogy belefussak valami kevésbé jóba. Hogy így történt-e vagy sem, az még kiderül egy későbbi beszámolómból, most még mindig Tokaj. Balassa István Furmint 2009-ese helyreállította bennem a világ rendjét. Férfiasan ásványos, komoly testtel, de mégis barátságos korttyal, különleges zamatokkal. A sokféle fajta bor kóstolásával járó főbekólintás után kivezetett a napsütötte rétre, ahol mély levegővétellel szebb világot láttam magam előtt. Olyannyira, hogy a Bott Pince Csontos 2011, csak még inkább helyére tette a megbillent világot, palás dűlőből igen furmintos bor, a fajta és Tokaj minden jó tulajdonságával. Nincs mese, Tokajt szeretni kell. A szerelemhez egy pillantás is elég, de néha hosszabb út is vezethet oda.

Benne virít az egész Kikelet

A legszűkebb családban csak én kedvelem a halat, van, aki nem rajong érte, viszont, ha kérem, elkészíti nekem. Lucky man! Természetesen, nem csak ezért. Szóval, ismét lazac, hirtelen, fűszeres vajon megsütve, korianderrel, fokhagymás snidlinggel meghintve, mindenkit megnyugtatok, a sót sem felejtettük el. Hozzá a kertből édeskömény, amitől mindketten el vagyunk ragadtatva. Joggal, mert ebben a formájában is, olívaolajon enyhén megpárolva, kitűnő köretnek bizonyult a halhoz. Az édeskömény, ahogy írják, a mediterrán vidékről származik, és már az ókorban ismerték és használták. Az idén vetettük először, ugyan voltak aggodalomra okot adó periódusok, de bejött a dolog, úgyhogy folytatása következik. Mindenesetre feladta a leckét, vajon milyen bor illene leginkább hozzá. A választás a tokaji Kikelet Hárslevelű 2009-re esett, aki kóstolta annak nincs mit mondani. Egyébként meg, ha költőien kívánnék szólni, akkor napfényes korty, vibráló sugarakkal, különösen megnyerő. Izgalmas hullámzás az ízben, édes-sós, egzotikus és aszalt gyümölcsök, finom kesernye, igen csak ott van a topon. A halhoz is remek!

A rejtélyes tramini brokkolis lepényhez

A rejtély a szőlőfajta származási helyére vonatkozik, nem a borválasztásra. A csörnyeföldi Bussay borok egyikében sem csalódtam, egyedül a pinot noir-ja tűnt nyersebbnek, de tekintettel fiatal korára, egy másik palack a pincepolcra került. A brokkoli nagy kedvenc a családi étlapon, úgyhogy miután terem is bőven, sokféle formában kap helyet az asztalon. Egyik este a jól ismert lepényest készítettük el, amikor is a zöldséget gőzben megpároljuk, a tejszínbe tojás, reszelt sajt kerül, pépesítjük az egészet, ízlés szerint fűszerezzük, ez esetben sóval, borssal, kakukkfűvel. Mindezt elsimítjuk a tésztaalapon, és közepes lángon 30-40 perc alatt megsütjük. Paradicsommal ehetjük, de igazából körtével kiváló. Na, ehhez aztán lágyabb bor passzolna, így esett a választás Bussay László Tramini 2010-sére. Persze, hogy nem bántuk meg, sőt. A zalai borász, mint ahogy fentebb írtam, megbízható kedvencünk. Traminije világosból közelít a mélyebb sárgához, egzotikus illatokkal kínálja magát, krémesen lágy, jól iható bor, intenzív, hosszú, egy kis játékossággal, de erejét gyengének nem mondanám A lexikon szerint a szőlőfajta nevét a dél-tiroli Tramin községről kaphatta, de a akár francia eredetű is lehet, vagy egyes vélemények szerint észak-görögországi. Származása tényleg titokzatos, mint az is, hogy én miért kedvelem egyre jobban.

Kiindulási pontként maradtunk a kályhánál

Még mindig rukkola. Nincs mese, frissen kell enni, eltenni nemigen lehet. Most pedig rengeteg van belőle. Feleségem tövestől szedett fel néhányat a kertben, cserépbe ültette. Meglátjuk, mire mennek a teraszon. A vacsorához szórtunk egy marék rukkolát, meglocsoltuk olívaolajjal, citrom is cseppent rá, így került rá a vékonyra vágott füstölt, házi sonka. Katalán bagett járt hozzá, és ha már a rukkola zöld, akkor zöldveltelini dukál hozzá, de a jobbikból. A túlparti Komáromban vettük, a jó emlékezetű Bottékában, eddig a pincében várt a sorára. Nem árulok zsákbamacskát, szép bor, jó struktúrával, persze, izgalmakkal is, úgymond csiszolt savakkal. Bott Frigyes Zöldveltelini 2009-es boráról van szó, ami a hozzáértők szerint az osztrákoknak nemzetközi sikereket hozó trendet mutatja. Ebben nincs tapasztalatom, Egon Schiele szülővárosában ittam egy jó zöldveltelinit, de a velem Passautól Rajkáig bicikliző barátom takarékossága engem is legyőzött, nem volt visszakóstolás. Teszem hozzá, Wachau-n meg csak úgy áttekertünk, édes Istenem, mondom a mai boros eszemmel.