Mit tesz az élet és a véletlen,
ahogy a bugyuta sláger mondja, három marcona sziklamászóval ültem asztalhoz
bort kóstolni. Naná, én hívtam meg őket, köztük barátot, plusz testvérét, hozzá
az ő fészekaljukból egy kedves vendéget. Valljuk be, szeretik a bort, tehát
részt vettek már egy-két kóstolón, borfesztiválon. Három tételt választottam a
vakkóstoláshoz. Heimann Birtokbor 2008 Sauska Cuvée 13 2011 és Weninger
Válogatás 2008. Ez utóbbit ajándékba kaptam. Hiába kutakodtam a világhálón,
csak a címkén lévő információk adtak némi tájékoztatást, mely szerint
kékfrankos, syrah, pinot noir házasítást rejt a palack. Akkor már menjünk
visszafelé, a Sauska-bor merlot, syrah, cabernet franc, cabernet sauvignon
összetételű, Heimann bora pedig Cabernet francból, merlotból, kékfrankosból
állt össze. Szóval, Sopron, Villány és Szekszárd feszült egymásnak, mi meg a
boroknak, de előtte Pálffy Törökverő Rozéja 2011 volt a belövő bor.
Persze,két-három órát dekantáltam a jelölteket, hogy aztán egybehangzóan
megállapítsuk, biz'a gyümölcsös az illatuk, fűszeresek, bársonyos szép vörösek,
itt-ott kellemes fanyarsággal, remekül ihatók, Ámbár tanár úr. Három kóstolókör
után fordítottuk fel a lapokat, és meglepő összhang mutatkozott a
véleményekben. A Sauska bort kicsit nyersnek találtuk, de ezt az évjárattal is
magyarázhatjuk, viszont mellette könnyebbnek is mutatkozott a másik kettőhöz
képest, azok hosszú lecsengéssel testesebbeknek, fineszesebbeknek bizonyultak.
Ha Sauskát kell inni, akkor sem kergetik az embert asztal körül, de Wenniger és
a Heimann borai jobban ízlettek nekünk. A hegymászó hármas Weninger
tökismeretlen borát tuszkolta fel a képzeletbeli dobogó első fokára, én
bátortalan ellenvetésekkel - Heimann javára - végül egyetértettem velük, de
most itt megint kijelentem: szeretem és nagyra tartom Heimann Zoltán Birtokborát, punktum! Egyébként szalonnát, pityókás kenyeret, meg sajtokat
faltunk borozgatás közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése