Nem földrajzilag, hanem
gasztronómiailag került közel egymás a Káli-medencei kistelepülés és a liguriai
nagyváros. Azt mondják, hogy az itt élő itáliaiak étkezési szokásai különböznek
az általunk ismert olasztól. Nem divat a pizza és a tészta, viszont sok
zöldséget és halat esznek. Nekik (és nekünk is) egyik kedvencük a padlizsán. Mi
eddig főleg a szabadtéren megsütött törökparadicsomból készült krémet
forszíroztuk, amiből a kertünknek és a lányok szorgalmának köszönhetően több
zacskó félkész porció jut mindig a mélyhűtőbe. De most az egyik este gyors
meleg vacsorát óhajtottunk, találtunk egy termetesebb, de üde padlizsánt, úgyhogy
genovai módra ujjnyi vastag szeletekre vágtuk, és az előkészítés után, forró olívaolajon
mindkét felét elősütöttük. A télire eltett paradicsomléből lett a szósz,
hagyma, fokhagyma, só, bors, a teraszról, oregano és bazsalikom levelek.
Türelmes, lassú főzéssel sűrítettük. A
felét a jénai aljára öntöttük, padlizsánszeletek, újabb szószréteg, majd megint
padlizsán. Tetejére mozzarella és a reszelt parmezán, aztán félórára a sütőbe. Tálalás
után nem sok marad belőle. Ehhez kerestem bort, és megtaláltam a nyaralásból
hozott Pálffy Gyula Tramini 2010 –eset Köveskálról. Személyesen vettük a
borásztól a háznál. A szőlők a vulkánikus eredetű Fekete-hegy déli lejtőin
Kishegy, Cserekút, Kisgyepű és Csákvölgy dűlőiben fekszenek. Nekünk eddig
minden kóstolt bora, rozé, pinot noir, olaszrizling bejött. Szóval, ezt a traminit kortyolgattuk a
genovai padlizsánhoz, ahogy a többiben, úgy ebben sem csalatkoztunk.
Jellegzetes finom illata van, a fajta szerinti rózsás, egzotikus gyümölcsökkel,
ízében virágos, könnyedén mézes, muskotályos, ezzel együtt száraz fehér.
Fogyott is rendesen, úgyhogy tényleg kiderült Köveskál nincs is olyan messze
Genovától. Vagy fordítva?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése