Még tartott a jó idő, amikor vendégségbe mentünk kerti partira. Nehogy puccos bulira gondoljunk. Házigazdánk nem sokkal érkezésünk előtt hagyta ott a kemencét, amiben kályhacsempéket gyárt szakmányban, s miután az olasz konyhát céloztuk meg, mediterrán slendriánsággal csapkodott a fazekakkal, serpenyőkkel a tűzhelynél. Az udvaron terített asztalnál a Szlovákiából és kóborságából importált, enyhén mozgáskorlátozott Pajti kutya kerengett a sorban érkező macskákkal, Flepivel, Anyával, Költővel. Mi vittük az itáliai bort, a már emlegetett hiperes polcról ragadtunk ki az Ogio Primitivo IGT 2010 feliratú palackot. Az olcsó bor hazája Puglia régióban található, ami az Appennin-félsziget délkeleti részét, az „olasz csizma sarkát” foglalja el. Tanult blogger barátom elfogadhatónak ítélte a bort, egy angol blogger viszont jól ledorongolta. Nekünk a padlizsános, paradicsomos, fokhagymás, kellemesen zöldfűszeres tésztához ízlett. Gyümölcsösnek, könnyűnek, enyhén bizsergetőnek, behízelgőnek éreztük, szóval nagyon is fogyaszthatónak gondoltuk, ezért aztán jól megittuk. Nem egy nagy durranás, de ott és akkor rendben volt. A többi meg nem számít! Pláne úgy, hogy mire hazaértünk az első őszi hidegfront is megérkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése